Esti Mesék

Levander Jele - Harmadik fejezet

A barátnőim összedobták az ebédet és egész jó lett. Aztán a délutánt végig beszélgettük, de nekem folyamatosan sajgott, égett a sebem. Lehet allergiás vagyok a macska karmolásra? Van egyáltalán ilyen? Mikorra fog meggyógyulni?

Az biztos, hogy a mai fürdés nem lesz kellemes, az alvásról nem is beszélve. Persze, a nagynéném figyelmeztetett, hogy Mr. Wenkley gonosz tud lenni, de azért így megtámadni...

Róla is volt szó, hogy talán jobb lenne megfogni és megvizsgáltatni, hogy nem veszett-e. Na meg nekem se ártana egy tetanusz oltás.

Neverwillnek nem volt saját kórháza, bár akadt itt egy orvosi rendelő, de ha igazak a pletykák a doki nem csak embereket gyógyított, hanem állatokat is. Na most akkor milyen végzettsége is van? Inkább kihagytam a dolgot.

Különben is, tavaly már kaptam egy tetanuszt, miután az öcsém sikeresen leejtette a konyhakést, ami beleállt a lábfejembe. A hatása pedig elvileg öt évig érvényes. Amúgy is, úgy bekeményedett a popsim, ahova beadták, alig tudtam ráülni egy hétig, csak ilyen féloldalasan.

Miután kifogytunk a témákból, nekiálltunk megkeresni Mr. Wenkley-t, de nem találtuk meg. Még Zyn se, ami miatt motyogott valami olyat, hogy képtelenség, az ő orra elől semmi nem tud elbújni.

Próbáltam megint megnézni a hátát, de nem igazán akadt rá alkalmam és akkor sem láttam semmit. Lehet képzeltem az egészet a levél miatt? Csak hinni akartam benne? Állítólag az agy sok mindent képes elhitetni az emberrel. Talán velem sem történt más.

Végül feladtuk és mivel besötétedett nekiálltunk lefekvéshez készülni. Jó pár szisszenéssel később túl voltam a zuhanyzáson. Óvatosan töröltem le a sebet, ami még mindig égett, és húzódott. A tükörben megnéztem, a fehér bőrömön csak úgy virítottak a vörös hegek. Ha reggelig nem enyhül, akkor lehet elmegyek vele a dokihoz. Akármilyen végzettségű is, csak tud rá valamit.

Melegítőt húztam és lementem a nappaliba, hisz azt beszéltük meg, miután találtunk egy pakli ősrégi kártyát, hogy játszunk vele, némi fagylalt kíséretében. De aztán csak Vera jött le és közölte, hogy passzolják a programot holnapra, mert majd leragad a szemük.

Nem tudtam más tenni, mint rábólintani, hogy rendben. Egész délelőtt aludtak, így kicsit furcsán jött ki, hogy megint álmosak. Én nem voltam az, de lehet csak nem akaródzott aludni, hisz az elmúlt két éjszaka rémálmok gyötörtek és nem vágytam rá megint.

Zyn ott ült tőlem nem messze, nem nézett mégis úgy éreztem, hogy folyamatosan figyel. Nem mozdult mellőlem, sőt meg mertem volna kockáztatni, hogy ott állt a fürdő ajtaja előtt mikor benn voltam.

Normális esetben ijesztőnek találom, hogy ilyen fanatikusan vigyázza minden lépésem, de most valahogy jól esett. Most, hogy kettesben maradtunk legalább kifaggathatom és megtudhatom az igazat.

- Zyn! - a neve hallatán felém fordult. - Mit mondtál honnan jöttél?

- A világomat Lupiusnak hívják - válaszolt most konkrétan.

Oké, nem éppen ilyen válaszra számítottam, ráadásul elég furcsán jött ki, amit mondott. De talán nem ez az anyanyelve és nem a legjobban fogalmazott. Viszont, ha valami ország, akkor még sose hallottam róla. Vajon Google kidobná, ha beírnám?

- És ez hol van? - próbáltam szűkíteni a kört.

- A tiéd előtt hárommal helyezkedik el a világok sorrendjében.

Na jó, ez kezd nagyon furcsa lenni, talán mégse kéne őt faggatnom, mert még a végén nekiállok félni tőle. Pedig elvileg csak benne bízhatok, már ha tényleg ő az, akin ott a jel, amit délben láttam. Kivéve, ha kezdek megbolondulni.