Esti Mesék

Az Aranyvér átka - Hatodik fejezet

Kiléptem a szobámból és körbenéztem. Tisztára úgy éreztem magam, mint valami bűnöző, aki rosszban sántikál. Pedig ez az otthonom, jogom van mindenhova bemenni, bármit megnézni, kivéve apu irodáját, de az még oké. Semmi közöm a katonai papírokhoz meg információkhoz.

Lassan sétáltam végig a folyóson, még a kamerára is felnéztem egyszer, pedig sose szoktam foglalkozni vele. Mégis mi a fenéért parázok? Nem csinálok semmi rosszat. Kivéve, hogy anyu kutatási eredményeit és egy naplót készülök átadni Connornak vagy az aranyszeműnek, apu tudta nélkül.

De az ő hibája! Miért titkolózik? Úgy gondolja ennyire gyenge vagyok? Vagy talán ő sem tudja a pontos okot? Van olyan dolog, amiről apu nem tud? Jó, talán az aranyszemű. De tuti van tippje ki ő, talán pont ezért is akarja elkapni.

Benyitottam a szobába, ami régen anyáé volt. Itt írta a jegyzeteit, amit aztán magával vitt a laborba, hogy tesztelje az elméleteit. Apu mindent idehozatod a munkahelyéről, ami az övé volt. Magántulajdonnak titulálta, és ennél jobban nem is titkosíthatta volna az egészet.

Sose érdekelt különösebben, hogy mivel foglalkozott, még akkor is mikor már közel járt a terhessége végéhez. Mi lehetett annyira fontos, hogy minden idejét arra fordította?

Mindent por lepett, mintha évek óta senki nem takarított volna. Csavarta az orromat a szag. Bejárónő takarított nálunk és főzött meg napi szinten, furcsa, hogy apa ide nem engedte be. Azaz annyira nem, ha belegondolok milyen papírok vannak a dobozokban.

Leguggoltam és óvatosan letöröltem a port az egyikről. A sok porcica a kezemhez ragadt, és hiába minden elővigyázatosság, az orromba szállt és tüsszentenem kellett. Kivettem pár megsárgult lapot és megnéztem. A dátumok sokkal régebbiek voltak, mint az én születési dátumom.

Kinyitottam egy másikat, majd egy harmadikat, mire találtam közelebbi időpontot. Nem mintha a sok képletből meg szakszóból bármit is értettem volna, mégis olvastam a sorokat. Annyira belemerültem, hogy kis híján szívbajt kaptam, amikor apu leguggolt mellém és megszólalt.

- Mit csinálsz itt kicsim?

- Oh egek! - még a papírokat is elejtettem. - A frászt hoztad rám apa!

- Talán rossz a lelkiismereted? - nézett rám és igen, kicsit tényleg lelkiismeret furdalásom volt.

- Csak nagyon belemerültem - szabadkoztam.

- De hát nem értesz belőle semmit, vagy igen? - nézett rám.

- Nem, de... - furcsán nézett rám. - Valahogy jó érzés olvasni.

És ez igaz is volt. Számtalan fénykép és videó van róluk apával, amiket már számtalanszor láttam, de valahogy a kutatásai sose érdekeltek. Most pedig olyan érzés járt át, mintha a kézírását olvasva kicsit jobban megismerhetném.

- Talán a Connor anyukájánál tett látogatás miatt jutott eszembe - folytattam mert apa még mindig furcsán nézett rám. - Legalább olyan rondán ír, mint én.

Felnevettem, mire ő is elkuncogta magát és éreztem már nem lesz baj abból, hogy bejöttem ide. Aztán apa kivette a lapot a kezemből és megnézte ő is az írást, és mintha visszarepült volna a múltba általa.

- Apa! Miért ölte őt meg Stalin Sergovic és akart engem is vele együtt? - már feltettem ezt a kérdést néhányszor, de mindig azt a választ kaptam, hogy nem tudja.

- Anyád és Stalin sokáig közösen dolgoztak, a védelmükért én feleltem.

- Tudom, ezt mesélted és azt is, anya végül téged választott, mert te voltál a charme-osabb - vigyorogtam rá.