Esti Mesék

Suzy naplója - KO

KO, azaz közösségi oldalak.

Ezekből is van egy rakás, de minek? Jah, persze tudom, a távolság elválaszt minket, de a netes felület meg összeköt. De most komolyan! Tényleg erre van szüksége az embereknek?

Van az a nagy oldal, az a fura nevű, arckönyv vagy mi a szösz. Több millió felhasználója van, és állítólag az a célja, hogy megtaláld az ismerőseid és tud velük tartani a kapcsolatot. Csak megsúgom emberek, régen leveleztek az emberek, kézzel írott levelekkel! Az is működött! Nem tudom minek ez a nagy digitalizáció, csak elkényelmesednek az emberek és még kézzel írni is elfelejtenek, akinek megy, az is rusnya.

Szóval van ez az oldal, ahova szépen felregisztrálhatsz, tölthetsz fel magadról képet, hogy megismerjenek a barátaid. Csak csendben megjegyzem, ha valaki felbérel egy gyilkost, hogy öljön meg téged, akkor a sok képpel csak a dolgát könnyíted meg. Arról nem is beszélve, ha még folyton azt is kiírod épp hol vagy, akkor még keresgetnie sem kell téged.

Én nem kockáztatok, nem is rakok fel képet magamról, pedig nekem nincs mit takargatnom, igazi szépség vagyok. Nem kell ám nekem mindenféle mékáp, filter meg fotósop, mint egyeseknek.

És, ha már itt tartunk ezért sem jók az ilyen oldalak, mert mindenki igyekszik magát fényezni, aztán mikor élőben találkozol vele jön a pofára esés. Jah, mert hát nem csak a barátaiddal tarthatod a kapcsolatot, hanem ismerkedhetsz is.

Persze ehhez nem árt, ha feltöltesz magadról minden infót, amit csak tudni lehet és kell, nehogy véletlenül a másiknak bármit kérdeznie kelljen. Sőt szóba se kell álljon veled, mert megnézi az oldalad és látja is az életed, főleg, ha azt is felrakod, hogy épp fingott a kutyád és milyen büdös. 

Én komolyan nem értem egyesek mit gondolnak magukról, hogy ki kíváncsi erre? Még a celebek esetén sem érdekel, nemhogy másnál. Ő meg muszájnak érzi, hogy mindent megosszon magáról. Azt mit evett, mit vett, milyen klassz a lakása. Persze, mutogasd nyugodtan, hadd tudják a betörök hova érdemes menni, és mit hol találnak. 

A lényeg, hogy mindenki feltesz mindent és máris nem kell beszélgetni a másikkal, mert minek az? Megosztottam, olvassa el, ha akarja és jólvanazúgy. Meg a fészkes fenét! Tök személytelenné válik az egész, márpedig egy jó pletykálásnál nincs is jobb.

Igen, tudom, hogy a közös érdeklődésű emberek csoportosulhatnak is itt, de azok régen a parkokba jártak, vagy klubokba. De most már ezt se személyesen tesszük, hanem éteri térben. Lassan már a szexuális életünket is közvetlen ott fogjuk élni és nem a hálószobában a párunkkal.

Mondjuk néhányan tuti ott élik, különben nem lenne igény a pornóoldalakra. Na mindegy, sajnálom őket, de hát nekik biztos megfelel, mert ha nem, akkor már kimentek volna a világba keresni maguknak valakit.

Amúgy ezeknek a közösségi oldalaknak van több verziója is. Van egy ahol kifejezetten képeket oszthatsz meg, egy másikon meg rövid videókat, aztán várhatod, hogy szívecskézzenek! És, hú milyen jó neked, hogy kaptál néhányat! Ez aztán az elismerés! Csak elárulom a boldogságot nem ott kell keresni!

A lista még itt nem ér véget, mert vannak lelkes, amatőr művészek is. Rajzolnak mindenfélét, oszt megosztják, hátha valaki felismeri mekkora tehetség és felkarolja, vagy jól fizető állást ad neki. Hát ahhoz aztán tényleg olyat kell ám villantani, nem elég egy átlagosan jó vagyok szint. Persze néhányaknak bejön a dolog, de a többség csak reménykedhet, meg örülhet annak a néhány elismerésnek, amit szintén lelkes, amatőr rajongóktól kap.

Van egy másik széplelkű csoport is. Azok meg írnak! Mindenfélét! Rímeket, rövideket, végteleneket. Szomorút, vidámat, valósat, kitaláltat. Bár leginkább utóbbit. Van ezeknek a lelkes klaviaturapötyögöknek is egy saját oldaluk, asszem dupla w van narancs alapon az app jelén. Ide feltölthetik az agymenéseiket. 

És! Van, aki kíváncsi rá! Persze tök jó, mert olvasni jó dolog, és sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy könyvet vegyenek (bár azoknak ott a könyvtár). De na, azért nem kéne mindent, minden mennyiségben.

Benéztem én is egy ilyen oldalra és sírhatnékom támadt olyan írásokat hozott fel nekem. Nem, nem örömkönnyek voltak. Őszintén szólva szívesen hozzávágtam volna annak a műnek sem nevezhető valaminek az írójához egy helyesírás szabályzatot, de lehet testi sértésért lecsuktak volna akkor.

Jó, bevallom, akadnak egész jók is. És persze elismerem a lelkesedést, meg a kemény munkát, és talán itt is akad néhány szerencsés, akiknek még meg is jelenik kiadónál a története, de na! Azért kell némi elborultság, hogy valaki egyáltalán arra vetemedjen, hogy leírja a gondolatait, a megosztáshoz meg pláne!

Én, ha leírnám a gondolataimat, akkor az emberiség fele kimenekülne a világból! Jó, most is ezt csinálom, de ezt magamnak írom, nem másnak! Aki meg olyan hülye, hogy elolvassa, az meg így járt!

Na mindegy, vannak elvetemült emberek, és vannak, akik szeretik őket, mindegy, hogy online térben vagy azon kívül. Bár, ha lehet akkor inkább mindenki menjen ki és ott élje az életét, ne az interneten. Miért? Mert hiába lesznek barátaid, ha a lakásban meg egyedül kuksolsz és max néha a kutyád fingik az orrod alá, vagy a macskád veri ki a hisztit, amiért késtél a vacsorájával.

− Angyalkám, ha befejezted végre a netes életed, akkor gyere, és csináljunk ténylegesen valamit!

− Mindjárt! Még nem értem a végére. Szerinted elolvasná valaki, ha megosztanám valahol?

− Biztos lehetsz benne, az emberek vevők a hülyeségre.

− Nem hülyeség naplót írni!

− Nem, az valóban nem hülyeség, de amiket beleírsz...

− Te rohadék!

Ezt most itt lezárom, megyek és szétrúgom a seggét!