Kuroo pici feladója

2. fejezet

Chiekónak a reggeli edzés után csak annyi ideje maradt, hogy táskát cseréljen. Sietett az iskolai szekrényébe gyömöszolni a sporttáskáját és helyette összeszedni a tanszereit. Ahogy előszedte a könyveit, egy darab papír esett a lába elé. Felvette, ám már csak a terme felé olvasta el. Ismeretlen kézírású, gonosz kérdést látott:

Melyiküket szoptad le, hogy bekerülj a csapatba?

Chieko szorítást érzett a mellkasában. Összegyűrte és a zsebébe dugta a levelet. Mosolyt erőltetett az arcára, mielőtt az osztálytársai közé vegyült. Utált színlelni, Chieko mégis begyakorolta ezt a könnyed mosolyt, amióta iskolát váltott. Inkább a csapata miatt tette, mint magáért. Chieko nem tudta, ki bántja azért, hogy csatlakozott a röplabdaklubhoz, és ha elmondta volna a fiúknak, felesleges problémát gerjeszt vele. Lopva körülnézett, de az ismerős arcok változatlannak tűntek. Az osztálytársai olyanok voltak, mint általában, talán csak kicsit hűvösebbek hozzá. Egyedül volt az órák közti szünetben, és amíg a tanítás véget nem ért, el sem mozdult a teremből.

Chieko, amikor tehette, a kezében tartotta a mobilját. Tadaakival csevegett a szekrénye felé menet, mert hiába volt tőle távol, a Seijoh-s fiú maradt az edzés kezdetéig az egyetlen társasága.

A sporttáskáját felvéve újabb üzenetet talált. Chieko már előző héten fogadkozott, hogy bármi is az, nem olvassa el többé, a kíváncsisága mégis erősebb volt az akaratánál. Összerezzent, amikor a mobilja felpittyent a markában Tadaaki üzenetét jelezve. Nehezen vette a levegőt, a papírdarab is kicsúszott a kezéből. Kapkodva vette fel, mielőtt bárki észrevette volna, közben úgy kapaszkodott a telefonjába, mintha az utolsó menedéke lenne a szavakkal szemben.

Hirai-chaa~n <3 Ma hányasban csináljátok edzés után?

Nem ez volt a legdurvább, ami az elmúlt hetekben várta, Chieko önfegyelme mégis elpárolgott. Remegő szájjal zárta vissza a szekrényét, a vállára kapta a táskáját és makacsul a telefonjára szegezett tekintettel ment ki az épületből.

[Tadaaki]: délután is lesz edzésed, Chia? Kuroo nem kímél titeket, mióta taliztunk ಠ_ಠ bírod még? Olyan hülyeségeket írtál reggel, mintha félig aludtál volna (. ❛ ᴗ ❛.)

[Chieko]: sosem aludnék bele a beszélgetésünkbe (◕ᴗ◕✿) na jó, csak picit. Mit mondtam?!! Olyan kínos (˘･_･˘) de amúgy bírom, nyugi. Kuroo egyáltalán nem kemény velem. Már egy kicsit hiányolom. Ne aggódj, oké? ( ꈍᴗꈍ)

Akármilyen vidámnak mutatta magát, Chieko szája még mindig remegett. Most nem küldött képet Tadaakinak, mert akármilyen szépen mosolyog rá, azt, hogy rosszul van, biztosan észrevette volna. Chieko sokkal többet beszélgetett vele, mint a saját csapattársaival, pedig mélyebben alig két hete ismerték egymást. Szinte minden, amit korábban tudott a fiúról, tévesnek bizonyult, Chieko mégsem csalódott. Tadaaki sokkal kedvesebb volt, mint azt valaha gondolta. Vele mindenképp, de Chieko, ahogy fanyar mosollyal olvasta a válaszát, látta, hogy a nekomás srácokat továbbra sem kíméli az ő szórakoztatására.

[Tadaaki]: naná, hogy nem kemény ಠ‿ಠ mit vártál?

[Chieko]: naaa, Tada-chaan, ne csináld!! ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄ hogy fogok a szemébe nézni most?

[Tadaaki]: még mindig együtt öltözöl a fiúkkal?

[Chieko]: igen, szóval ne mondj ilyeneket!

[Tadaaki]: egészen eddig nem panaszkodtál ╮(. ❛ ᴗ ❛.)╭ történt valami a kapitányoddal? Vagy a többiekkel? ಠ_ಠ

[Chieko]: azt leszámítva, hogy Yaku gúnyol, hogy olyan vagyok, mint a rendes feladójuk, semmi. De amúgy nem tudom, miért mondja, sose láttam még őt (●'⌓'●)