Kuroo pici feladója

16. rész (VÉGE)

//Ez a befejező rész. Köszönöm, hogy kitartottatok! Szabad továbbgondolni. És pszt, fanartoknak és headcanonoknak mindig örülök, ahogy a kommenteknek is, ne fogjátok vissza magatokat ♥//

Kuroo hamar ágyba fektette Chiekót. Mire hazaértek, a lány jobb színben volt, Kuroo mégis aggódott érte. Rövid időre hagyta magára, amíg váltott pár szót az anyjával. Chieko nem sokkal azután hívta, hogy hazaért Kenmától, és Kuroo csak annyit mondott otthon, hogy muszáj elmennie. Magyarázattal tartozott az anyjának Chieko miatt, de aznap este rövidre akarta zárni.

Szerencsére vagy sem, az asszony sejtette már, mit akar mondani. Kuroo nem ment bele, mi történt Chiekóval, de bevallotta, hogy járnak, az anyja pedig nem vitázott tovább, amiért a hálószobájában altatja őt. A mélyebb beszélgetést egyelőre elengedte. Kuroo megkönnyebbült. Hiába tudta maga mellett Chiekót az eltelt hét után, már azt is nehezen viselte, ha csak pár szobával messzebb voltak egymástól.

Miután hazaértek, megfürdött vele. Intim volt, Kuroonak mégsem a szex járt a fejében. Hátulról átölelte Chiekót, finom puszikat adott a fejére és a nyakára. Sok ruha volt nála, a lány mégis egy bő pólót viselt pizsamának Kuroo szekrényéből.

Kuroo az ágyon hasalva találta őt. Chieko csupasz lábát összekulcsolta a levegőben, a póló felgyűrődött a combján.

– Csinos – mondta Kuroo, Chieko új bugyiját látva. Leült a lány mellé, menet közben gyengéden megsimogatta a fenekét. – Mit csinálsz?

– Semmit – mondta, azonnal letéve a telefont. Kuroo felvonta a szemöldökét, mire Chieko felnyögött és megadta magát. – Tada-channak írtam, hogy minden rendben, de már nem beszélek vele többet.

– Értem. – Kuroo úgy érzete, mintha jeges vizet löttyintettek volna a nyakába. Megkeményítette magát, hogy a hangján ne érződjön a csalódottsága. – És, miért nem?

– Mert rád szeretnék figyelni. – Chieko oldalra dőlt, a fejét Kuroo ölébe hajtotta. A folytatás közben már nem nézett rá. – Egyébként is el van foglalva mással.

– Kivel? – Kuroot érthetetlen kíváncsiság hajtotta. Nem sokat tudott a másik fiúról, de minden érdekelte, hogy lássa, milyen a riválisa.

– Tooru-channal. – Chieko felsóhajtott. – Járnak – tette hozzá halkan. A hangja más volt, mintha vívódott volna. – Kérlek, most már tényleg ne légy féltékeny rá, Tetsu. – A takaró összegyűrődött Chieko kezében. Kuroo csak bámult maga elé, az elhangzottakat emésztgette.

– Ne már! – Nem volt valami értelmes az első reakciója.

– De már. – Chieko nevetése gyenge, de igazi volt. – Nincs miért aggódnod. Sose leszek jobb Toorunál, hogy őt érdekeljem.

– Engem viszont érdekelsz. – Kuroo végre összeszedte magát annyira, hogy beszélni tudjon. Megsimogatta Chieko vállát, keze lesiklott a felkarjára. – Ez... mindegy – nyögött fel. Örült, hogy Chieko nem látta az arcát. – Mondhattad volna. – Kuroo elvörösödött a zavartól.

– Nem gondoltam, hogy számít. – A hátára gördült, fejét Kuroo ölébe hajtotta, mégsem nézett fel rá. Kuroo megint tétovázni látta. – Sose mennék el mással.

– Nem tudtam. – Kuroo már utálta ezt a témát. Amíg hazafelé tartottak, nem sokat beszélt Chiekóval. Hagyta, hogy a lány a vállához bújjon és kisírja magát. Átölelte és csendben, simogatással nyugtatta, egyszerre önmagát is. Élvezte, hogy újra érzi Chiekót a karjai közt. Mire hazaért vele, megnyugodott. Chieko úgy viselkedett, mintha soha senki nem követte volna a bevásárlónegyedben. Kuroo örült a változásnak, megrémisztette, hogy sírni látja. Ezután mégis kellemetlen lett a beszéd.