Kuroo pici feladója

3. fejezet

A Seijoh és a Nekoma először tartott közös edzőtábort. A tokiói csapat péntek este érkezett. Aznap csak a szállásukat foglalták el, nem jutott idő találkozni a vendéglátójukkal. Nekomata edző azt mondta, a Seijoh egy hozzájuk közeli házban szállt meg a tábor ideje alatt, ám Chieko az ablakon kinézve csak fákat látott. Sem a tornatermet, sem a másik épületet nem vette észre.

Sötét volt már, mire kicsomagoltak. Az épület nagy volt, és Chieko, ahogy visszafelé tartott a fürdőszobából, csalódottan fülelt a lépcső felé. A csapata odalent volt, a közös hálóteremben, míg neki külön, egy kisebb szobában kellett aludnia. Ha az öltöző kapcsán nem is, az edző alvás dolgában hajthatatlan volt. Ki kellett pihenniük magukat a délelőtti meccs előtt, és Chiekóval a srácok közt ez lehetetlen lett volna.

Chieko hiányolta a társaságot. Korábban más volt, a lenti zsivajt össze sem tudta hasonlítani a niiyamás lányokkal töltött napok hangjával. Egyszer járt már ott velük, és nem volt magányos. Akkor, hogy elszeparálták a fiúktól takarodó után, az egyetlen társasága ismét a telefon maradt.

[Chieko]: megjöttünk ♥ Azt hittem, jobb lesz (●__●)

[Tadaaki]: várd ki, még nem is láttalak rendesen. Amúgy mi van nálatok?

Chieko visszatért a szobájába. Leheveredett a futonra az ablak alatt. Nem kapcsolt villanyt, miután belépett, csak a mobil világított az arca előtt.

[Chieko]: tök egyedül vagyok, mert nem mehetek le a srácokhoz aludni ಠಿ_ಠಿ szívás

[Tadaaki]: szegénykém! De nem olyan szívás, mint tényleg ott lenni. Tooru már mindenemet elvette, hogy figyeljek rá ಠ﹏ಠ

*Tada küld egy képet a szobáról, ahol össze-vissza vannak a táskáik, a párnák és a pizsamás csapattársai egy része, Tooru ufós alsónaciban nem messze tőle*

[Chieko]: elbűvölő a káoszod (人 •͈ᴗ•͈) szívesen a része lennék

[Tadaaki]: nem tudod, mit kívánsz

[Chieko]: dehogynem!! Ha reggelnél előbb akarok találkozni a srácokkal, akkor vagy elkapom őket a folyosón a mosdó felé, vagy írok nekik, mintha nem lennének tőlem tíz méterre ⊙.☉

[Tadaaki]: azért valamelyiket elkapnád, nem? (◍•ᴗ•◍)❤

Chieko a hasára gördült és nyögve temette az arcát a párnába.

[Chieko]: ne kezdd!! ⁄(⁄ ⁄•⁄-⁄•⁄ ⁄)⁄ örültem, hogy ma nem jutott eszembe

Chieko már meg sem próbálta tagadni, hogy érdeklődik Kuroo iránt. Tadaaki az eltelt egy hétben mindent kiszedett belőle, ám akármennyi beszélt, Chieko nem lett biztosabb a dolgában. Tada csipkelődése sem segített, ahogy megjegyzéseket tett a kapitányra, Chieko azonban legalább a saját csapata előtt nem leplezte le magát. Igyekezett úgy viselkedni, mint általában. Csevegett, mosolygott, és ha Kuroo ránézett, hiába vert hevesebben a szíve, nem dermedt le többé.

[Tadaaki]: ez fura. Nem együtt jöttetek?

[Chieko]: az út nagy részében veled beszélgettem, emlékszel? ( ꈍᴗꈍ) könnyen tereled el a figyelmem Tooru-channal. Annyit beszélsz róla, mintha tetszene. Így van? (◕ᴗ◕✿)

[Tadaaki]: Chieko!

[Tadaaki]: ...

[Chieko]: ne haragudj, Tada, de könnyű téged olvasni. Szólj, ha tévedek