Kuroo pici feladója

5. fejezet

Chieko alig várta, hogy egyedül maradjon. Nehezen színlelt nyugalmat a többiek előtt, pedig Kuroo már semmit sem csinált vele séta közben.
Chieko mélyen a kapitány pulcsijába rejtette a kezét, mert erős volt a késztetés, hogy újra hozzáérjen. A szemét is lesütötte, mereven a lába elé nézett. Összeszorította a száját, megpróbált orron át lélegezni, hogy elnyomja a sóhajait. Az egész teste forrt, amióta Kuroo megcsókolta. Vissza kellett fognia magát, mert már a látványától is pillangók verdestek a gyomrában.
Már az ajtónál jártak, Chiekónak csak ott eszébe, hogy kibújjon a kapitány felsőjéből. Kuroo megállította, mielőtt egészen lehúzta cipzárt.
– Maradhat – mondta. A néhány perces hallgatás hazafelé segített, Kuroonak már egészen normális volt a hangja.
Chieko bólintott. Kilépett a cipőjéből és otthagyta az előszobában.
– Később vacsizom – mondta, már felfelé menet –, de muszáj lezuhanyoznom előtte.
Chiekót meglepte, milyen könnyen váltott vissza a társasági hangjára. Ugyan nem látta a csapattársaikat, de sejtette, hogy ott vannak a közelben. A hálótermük a folyosó végén volt, Chieko nem akart kockáztatni.
– Rendben. – Kuroo belement a játékba. Azonban, mielőtt Chieko a lépcső harmadáig jutott, megérintette a karját. Chieko néhány fokkal felette állt, épp szemmagasságban a kapitánnyal. – Legyen kéznél a mobilod.
Kuroo eleresztette a kezét. Chieko érzete, hogy gyengéden megszorítja a csuklóját, mielőtt hagyta elmenni.
Le kellett hűtenie magát, mert a feje újra tele lett Kurooval. Az ajka bizsergett a csóktól, de nem szívesen gondolt rá. A kapitány annyira elvette az eszét, hogy teljesen kiszolgáltatta magát neki. Örült, hogy senki nem látja, mert ismét kipirult az arca.
A fürdőszobában megszabadult a gyakorlóruhájából. Egész nap viselte, még a térdvédőjét is elfelejtette lehúzni. A bugyija átnedvesedett, amíg csókolózott Kurooval. Szégyenkezve lépett ki belőle, egész testében remegve állt a meleg víz alá. Talán egy hideg zuhany előbb észhez térítette volna, de Chieko anélkül is borzongott. Ha Kuroo rájön, mit tett vele! Chieko pedig akarta, hogy megismétlődjön.
Nem volt étvágya, pedig utoljára ebédet evett. Chieko visszavitte a ruháit a szobájába, felvette Kuroo pulóverét a pizsamájára, és az ágyra feküdt. A telefonja ott volt a párnán, nem fogadott hívást jelzett.
Chieko, ahogy Kuroo nevét látta, felnyögött. A kapitány még délután kereste, de a Tadaakival töltött idő egyszerre nagyon távolinak tűnt. Chieko izgatott volt. Nehezen hitte el, hogy jól érti Kuroot. Akarta őt, épp ahogy Chieko néha elképzelte. Beszélni akart róla Tadával, hiába tudta, hogy a srác azonnal lerántaná a felhők közül.
[Chieko]: itt vagy?
[Chieko]: Tooru nem haragszik ránk, ugye?
[Chieko]: valamit mondanom kell, Tada!! Majd írj ヽ(｡◕o◕｡)ﾉ.
Percek teltek el, de Chieko nem kapott választ. Az oldalára fordult, a markába zárta a telefont és próbálta kiüríteni a fejét. Ha nem tette, a Kurooval kapcsolatos gondolatok egyre csak fokozták az izgalmát. A várakozás nehéz volt. Chieko lehunyt szemmel, arcát a karjára hajtva feküdt, érezte Kuroo illatát a bő pulóveren. Örült volna, ha a kapitány mögötte van és átöleli, de lehetetlent kívánt. Zavarba hozta magát, mégsem felejtette el.
Hasonló gondolatok jártak Kuroo fejében is, miután csatlakozott a fiúkhoz a hálóteremben. Nem színlelte a fáradtságot, tényleg kimerítette, hogy visszazökkenjen a rutinjába. Hallgatta a csapattársai lassan egyenletessé váló szuszogását maga körül. Megkönnyebbülés helyett minden érzéke pattanásig feszült. Csendesen a hasára gördült a takaró alatt, és elővette a telefonját a párna alól. Remegett a támaszkodó karja, részben az egész napos edzés, részben az izgalom miatt.
Kuroo a kijelző halvány derengése után vakon pillantott körül a szobában. Meg akart bizonyosodni róla, hogy senki sem vette észre. A társai halk, alvó nesze nem változott. Kuroo nem akart tovább várni, visszafordult a telefonjához és írni kezdett.
[Kenma]: holnap este jöttök vissza?
Kuroo megállt. Kenma üzenete töltötte ki a képernyő egy részét Chieko neve fölött. Kuroo bizonytalanul nyitotta meg a beszélgetést. Kenma egy napja írt neki utoljára, és ő korábban arra sem vette a fáradságot, hogy megnézze. Máskor szívesen beszélgetett volna vele, akkor viszont nem tudta, mit csináljon. Kenma ritkán csevegett ok nélkül, Kuroo talán az egyetlen kivétel volt. Hiányzott neki. Kuroo lehunyta a szemét, mélyen lélegzett, hogy rendesen gondolkodhasson.
Kenma előtte volt, Chieko odafent. Mindkettejüknek odafigyeléssel tartozott, de túl rövid volt az éjszaka, hogy megossza magát a feladói közt.
[Tetsurou]: igen, hét körül leszünk az állomáson. Jössz vagy átmenjek később?
Kuroo erőt vett magán, és nem tekerte vissza Kenma korábbi üzeneteit. Bármit akart is tőle, addigra valószínűleg nem számított. Másnap, de legkésőbb kedden úgyis találkozik vele, ha a fiú újra jön iskolába. Kuroo nem szívesen tette félre őt, azonban rengeteg ideje volt Kenmával lenni. Chiekót nem várathatta sokáig. A helyzetük törékeny volt. Kuroo félt, hogy mire ismét kettesben maradhatna Chiekóval, a lány meggondolja magát.
Nem is csak a szex miatt. Kuroonak alig jutott eszébe, hogy lefeküdjön Chiekóval. A lázas fantáziáit a meztelen bőre uralta, és hogy magához szoríthatja őt. Meg akarta érinteni, megcsókolni a száját, a nyakát, a mellét. Arra vágyott, hogy ismét olyan közel legyenek egymáshoz, mint korábban, a tornaterem mögött. Chieko kis keze a mellkasán felizgatta. Nem egészen tudta, mit fog csinálni, ha megszöknek éjszakára, mégis maga mellett akarta tudni őt.
[Tetsurou]: ébren vagy?
Kuroo nem gondolta, hogy a lány el tudott aludni. Kábán jött vele egészen a házig, mintha már egy csóktól is alig állna a lábán. Tetszett Kuroonak, milyen nagy hatással volt rá, de nem tagadhatta, hogy ő is másképp érzete magát utána.
[Tetsurou]: találkozzunk a teraszon
Kuroo nem volt textelős fajta. Írásban mindig egy kicsit hidegnek tűnt, de már forrósodott a teste.
Két üzenet egyszerre érkezett a telefonjára, az egyik a szőke, a másik a barna feladójától.
[Kenma]: gyere át, ha akarsz
[Chieko]: két perc és ott vagyok!!
Kuroo gyorsan kibújt a takaró alól. A mobilját az ágyban hagyta, majd ahogy a szeme hozzászokott a félhomályhoz, kiment a szobából. Már korábban visszavette a melegítőalsóját, kint pedig belelépett az elöl hagyott cipőjébe. Kuroo nesztelenül húzta el a teraszra nyíló ajtót. Nem akarta, hogy az edzők vagy bármelyik csapattársa észrevegye a távozását.
Az éjszaka világos volt. Növekvő hold fénylett Kuroo feje fölött, ismerős csillagok látszottak az égen. Kuroo eltávolodott az ajtótól, közeledett a ház széléhez, hogy árnyékban maradhasson. Ugyan gond nélkül kijutott, a szíve hevesen vert és a levegőt is gyorsabban vette. Kuroo tele volt adrenalinnal, mint a fontosabb meccsek előtt.
Megrezzent, amikor az ajtó újra kinyílt. Chieko kisiklott a résen és behúzta maga után.
Kuroo először azt hitte, a lányon nincs nadrág. Mielőtt Chieko felé fordult, csak a meztelen lábszárát és a saját piros felsőjét látta. Chieko, ahogy észrevette őt, futva tette meg a köztük lévő pár lépést, előtte mégis lefékezett. Kuroo úgy érzete, a lány egyébként a nyakába ugrott volna.
– Rendben vagy? – Chieko kezét megfogva elhúzta a nappali ablakától. Találomra indult vele előre, minél távolabb a mögöttük alvó háztól.
– Most már – mondta a lány. A tenyerébe csúsztatta a kezét. Kuroo megmerevedett a bőre melegétől.
– Mi bajod volt?
Megállította Chiekót a fűben és ránézett Az arca normális volt, Kuroo semmi furcsát nem talált rajta. Eleresztette a lány kezét, hogy két oldalról foghassa az arcát. Chieko ajka szétnyílt, finoman megnedvesítette a száját, mielőtt megszólalt. Kuroonak elakadt a lélegzete a látványtól.
– Veled akartam lenni.
Kuroo nem engedte, hogy a lány lehajtsa a fejét. Amit mondott, zöld utat adott neki. Maga felé fordította és megcsókolta a feladóját. Senki sem volt a közelben, aki miatt vissza kellett volna fognia magát.
Amikor Chieko a nyaka köré fonta a karját, Kuroo eleresztette a fejét. Fél kézzel az állát, majd a nyakát simogatta, benyúlt a nekomás felső gallérja alá. Chieko szorosan hozzásimult csók közben. Kuroo érezte a lány mellét a bordáihoz nyomódni.
Felnyögött, mikor Chieko megnyalta az ajkát. Közelebb vonta magához a lányt, belekapott a hajába, és kihúzta a gumit a laza fonatból. Hullámos tincsek közé fúrta az ujjait. Gyengéden meghúzta, nem akarta, hogy Chieko eltávolodjon a szájától.
Halk sóhaja elszédítette Kuroot. Kisimította a hajat Chieko arcából és újra csókolni kezdte. A lány belekapaszkodott a pólójába. Kuroo érezte, hogy nekidől, a térde remegett. Elkapta a derekát, hogy megtartsa. Chieko olyan kicsinek tűnt a hosszú felsőben. Kuroo le akarta szedni róla, mert amíg nem látta a testét, félt, hogy összetöri.
Elkezdte lehúzni a pulóvert Chiekóról. Kuroo egészen addig csókolta, amíg a tüdeje szúrni kezdett. Chieko magas hangon nyögött, amikor Kuroo a szabaddá tett nyakát kezdte puszilgatni.
Kuroo borzongott. A lány édes volt, az illata és a puhasága kezdte elvenni az eszét. Lehajolt, megharapta Chiekót a nyaka tövében. Chieko olyan erősen szorította a vállát, hogy a kis karmolást még ruhán keresztül is érzete. Kuroonak fogalma sem volt, mit tett vele a feladója. Még többet akart belőle, hevesen dobogó szívvel ölelte magához. A keze becsúszott a lány pólója alá. A derekát és a hasát simogatta, érezte Chieko minden rezdülését, amikor megfelelő helyen érintette meg őt.
Chieko izgatott volt. Kuroo szinte bárhol ért a nyakához, vágyódó hangot csalt ki a lányból. Imádta, ahogy a ruháját tépte és csukott szemmel pihegett a fülébe, de hangos volt. Kuroo rájött, hogy vagy messzebbre viszi, vagy el kell hallgattatnia.
– Sshh, Chieko – mormolta a nyakába. Csókokat adott egészen a füléig, majd gyengéden megharapta a fülcimpáját. – Ha hangos leszel, abba kell hagynom.
– Nem tudnád – suttogta Chieko. Enyhített a szorításon, megérintette Kuroo nyakát a haja alatt.
Chiekónak igaza volt, Kuroo nehezen tudta volna befejezni. Ám azt is érezte, milyen türelmetlen a lány, amikor vékony ujjait a pólója alá dugta. Simogatta a nyakát, a vállát, és halkan, szájon át vette a levegőt, de egyébként csendben maradt.
– Chieko... – suttogta Kuroo. Addig is nehezen tartotta magát, de a cirógatástól elveszett. Forróság áradt szét benne és összpontosult újra a nadrágjában.
– Tetsu. – Chieko megcsókolta a vállát. Mosolygott, ahogy az arcát Kuroo nyakához nyomta, végül felnézett rá. Kipirult, csillogott a szeme, és hívogató volt az ajka. Kuroo remegett. Hevesebben vert a szíve, ahogy Chieko megszólította őt.
– Mondd még egyszer! – Kuroonak elcsuklott a hangja. Chieko olyan édesen ejtette ki a nevét, hogy beleszédült.
– Tetsurou – sóhajtott fel a lány, elkapva a tekintetét Kuroo arcáról.
Kuroo elvesztette a kontrollt. Két kézzel ragadta meg a lányt, érezte a bőre forróságát a tenyerében. A nyögése édes volt, mikor az alteste Kuroo ágyékához simult. Kuroo az ajkába harapott, hogy csendben maradjon. Keményedni kezdett. Chiekón olyan kevés volt a ruha, meztelen is lehetett volna, ahogy hozzáért a nadrágjához.
Kuroo keze feljebb csúszott a póló alatt. Chieko hátát simogatta. A lány vállára hajtotta a fejét és a hajába fojtott egy sóhajt, amikor megérezte, hogy nincs rajta melltartó. A kezébe akarta venni a mellét. Chieko nem tiltakozott az érintések ellen, a nyaka köré fonta a kezét és a haját simogatta. Kuroo élvezte, amit csinált vele. A tarkóján matató ujjak jóleső borzongást keltettek benne.
Éppen megérintette Chieko mellét, amikor meghallották a zajt. Kuroo azonnal felegyenesedett, Chieko pedig visszatartotta a lélegzetét. Riadtan néztek egymásra, majd Kuroo halkan elkáromkodta magát. Kihúzta a kezét Chieko pizsamája alól, helyette a lány csuklóját fogta meg és berántotta a fák közé.
– Gyere! – sziszegte a kapitány. Chieko és ő futni kezdtek az ösvényen a Seijoh háza felé.
A léptek hangja elhalt, mégsem lassítottak. Chieko kuncogni kezdett, ami halk nevetésbe váltott néhány méter után. Kuroo próbálta elhallgattatni menet közben. Ha addig nem is vették észre őket, lebukhatnak a nevetése miatt.
– Fejezd be!
Kuroo lefékezett és próbálta elkapni a feladót. Chieko nem érzékelte, hogy megállt, belerohant, és kibillentette Kuroot az egyensúlyából. Kuroo nem engedte el időben a lányt. Hátraesett a fűben, Chieko pedig az ölébe huppant. Összekoccant a homlokuk, mire Chieko még hevesebben kezdett nevetni.
– Ne haragudj, de ez olyan hihetetlen! – kuncogott, próbálva komolyságot erőltetni magára. Kuroo nem értette őt. Megpróbált felülni, ám Chieko megtámaszkodott a mellkasán és finoman visszanyomta a földre. – Nem túl kemény? – kérdezte halkan, közel az arcához. Kuroo bizonytalan volt, mire érti, mert Chieko az ölébe ült és a feneke hozzáért az ágyékához.
– Mit csinálsz? – Kuroonak elakadt a lélegzete. Megfogta Chieko derekát, ő azonban lehúzta magáról a kezét és lefektette Kuroo mellé.
– Még nem tudom. – Chieko Kuroohoz simult, hogy elérje a nyakát. Alig mozdult az ölében, Kuroot mégis ez bolondította meg, nem a füle mellé adott könnyű csókok.
Chieko eleresztett a kapitány kezét, Kuroo mégsem mozdult alatta. Lebénult a teste. Hagyta, hogy a lány végigcsókolja a nyakát. Meglepte, hogy ugyanolyan nehezen lélegzik, mint ő, és a mellette támaszkodó keze is remeg. Chieko hozzányomta a feneket, mély nyögést kiváltva Kurooból.
Nem bírt tovább játszani vele. Kuroo megragadta Chieko derekát és lenyomta magára. Azt akarta, hogy érezze, mit váltott ki belőle. Chieko a fülébe sóhajtott, amikor Kuroo a nadrágjához feszült, a feje lehanyatlott a mellkasára. A fűszálakat markolászta Kuroo válla mellett, és amikor a kapitány megemelte a csípőjét, egy kis csomó a kezében maradt.
– A karomat fogd inkább! – Kuroo dorombolva suttogott a fülébe, mielőtt újra lenyomta.
Chieko engedelmeskedett, a körme belemélyedt Kuroo felkarjába. Reszketve szorította az arcát a kapitány nyakához. Szédült az illatától és a testét uraló forróságtól. Szélesebb terpeszbe csúszott, halkan nyögve ereszkedett vissza Kuroo keménységére. Az arca kipirult, és örült, hogy a sötétben Kuroo nem látja. Elázott, és félt, hogyha így folytatják, a sortja is nedves lesz majd, mégsem tudta elengedni Kuroot. Ő egyik kézzel még a csípőjét fogta, a másik Chieko pólója alá siklott. Ahogy megérezte a cirógatást, mélyebbre süllyedt az ölében. Kétségbeesetten hozzá akart érni.
Chieko felemelte a fejét és megcsókolta Kuroot. Nem sokáig tudta vezetni, a kapitány olyan hevesen viszonozta, hogy Chieko elgyengült. Élvezte a gyenge harapásokat az alsó ajkán, a tapogatózó érintéseket a ruhája alatt, és egészen tehetetlen volt. Hozzádörgölőzött Kuroohoz, aki a nyakát csókolta éppen. A kapitány felnyögött és beleharapott a vállába.
– Megölsz – mormolta. A hangja bizsergette Chiekót. Lehunyta a szemét és felegyenesedett, egész súlyával nehezedve Kuroo ölére.
– Te is, és imádom.
Chieko már nem gondolkodott. Megfogta Kuroo csípőjét. Lassan vezette a kezét a hasa felé, feltűrte a pólóját, hogy a bőréhez érhessen. Kuroo remegett alatta. A keze Chieko meztelen combjára csúszott, erősen fogta, mintha a lány menekülni akart volna. Chiekónak azonban eszébe sem jutott otthagyni őt. Simogatta Kuroo hasát, visszafojtott lélegzettel fedezte fel a testét. Rengetegszer látta már az öltözőben, de sosem ért hozzá. Jobb volt, mint valaha gondolta. Kívántam őt. Végig akarta csókolni a mellkasát a póló alatt, hogy az ajkával is érezze, milyen tökéletes a kapitánya. Hátrébb csúszott, már csak a combján ült. Kuroo megmozdult alatta, a szorítása is erősebbé vált.
– Ne menj! – Kuroo vissza akarta húzni az ölébe, Chieko azonban ellenállt. Megsimogatta a combjába mélyedő ujjakat, közben lehajtott fejjel, élesen szívta be a levegőt.
– Nem megyek messzire – suttogta, még mélyebbre eresztve a fejét. Kuroo tovább mocorgott alatta, és Chieko aggódni kezdett, hogy ledobja magáról. – Ne félj – cirógatta meg a mellkasát, fél kezét lassan vezetve a póló alatt. – Valami jót csinálok veled.
Ahogy felhúzta Kuroo felsőjét és csókot adott neki minden szó után, Chieko remegni kezdett. Az érintések nagyobb hatással voltak rá, mint Kuroora, és mire a hasáig ért, halkan pihegett. Kuroo a haját simogatta, közelebb húzva a fejét magához, amikor felemelkedett.
Chieko megérintette Kuroo combját. Lehunyt szemmel vezette tovább a kezét az öléig. A forróság még erősebben égette, amikor megérezte a tenyere alatt. Fülig pirult, lehorgasztotta a fejét. Nyitott szájjal pihegett Kuroo hasára.
Kuroo mereven feküdt alatta. Az izmai megfeszültek, és úgy érezte, az összes vér kifut az arcából. A teste reagált Chieko érintésére, és küzdött, hogy ne hengerítse maga alá a pici feladóját. Kívánta őt. Ha jobb körülmények közt találkoznak, nem törődött volna a részletekkel. Nem számított, hogy a fák között feküdtek a táborban, sem a Seijoh-s srácok a hátuk mögött. Kuroot tényleg nem érdekelte, amíg Chieko a kezében tartotta a farkát. Nem nyúlt be a nadrágjába, de a tétova érintés elég volt, hogy minden mást kiverjen a fejéből. Chieko azonban eleresztette. Kuroo nyögve fújta ki a visszatartott levegőjét. Mielőtt a lány bármit tehetett volna, Kuroo felhúzta magához és durván szájon csókolta.
– Fejezd be – mondta, mielőtt újabb csókot nyomott a szájára. Próbált lehiggadni, de a teste nem engedelmeskedett. – Nem akarok meggondolatlant csinálni veled.
Chieko a lábai közt feküdt, újra az ölét nyomva Kuroohoz. Nyöszörgött, amikor egymáshoz értek. Kuroo beleszédült, ha elképzelte, mi történhetett a lány nadrágjában. Meg akarta tudni. Nem hagyhatta, hogy Chieko tovább húzza őt, főleg, hogy alig érinthette meg, amióta alatta feküdt. Kuroo nem szerette, ha irányították. Elmélyítette a csókot, minduntalan a feladója ajkára harapva, amikor megpróbált beszélni. Könnyedén lefordította magáról és mire Chieko kinyitotta a szemét, Kuroo már fölötte térdelt.
– Most..? – Kuroo nem tudta, mire gondolhat, és nem is várta ki, hogy befejezze. Végignézett az alatta fekvő, kicsi lányon, és élvezte, hogy fordul másfelé a pillantása elől.
– Most én irányítok. – Kuroo halkan, mélyen beszélt. A feladó megborzongott, amikor végigsimított a nyakán.
Kuroo a melléig vezette a kezét. Chieko lehunyta a szemét, oldalra kapta a fejét, amikor megérintette a mellbimbóját. Kuroo szorosan tartotta a lányt, a lábai közé nyomta a térdét, és nem engedte, hogy sokat mocorogjon. Csókokat adott Chieko nyakára. Az izgalmát érezve hamar harapásra váltott. Kapkodva húzta fel a pólóját és hagyott nyomokat a lány kis mellén és a hasán. Nem tudta elengedni őt.
Chieko halkan pihegett, próbált hozzáérni, de a keze lecsúszott a kapitányról. Túl gyenge volt. Még fekve is remegett a lába.
Kuroo hátrébb húzódott, a térde helyett a kezét csúsztatta a feladója ölébe. Gyönyörű volt. Kuroo halkan felnyögött, amikor érzete a belőle áradó meleget és Chieko összerándult alatta.
– Tetsu! – Kuroo kénytelen volt elereszteni és befogni a száját.
– Csitt – szólt rá. Nehezére esett a beszéd. – Megígéred, hogy csendben maradsz? Vagy abbahagyom. 
Chieko lezárt szemmel, hevesen bólogatott. Kuroo elhúzta a kezét a szája elől. Lehajtott fejjel próbálta összeszedni magát. A meggondolatlanság szélén járt, és nem tudta, meddig mehet el, ahol még képes megállni. Chieko az övé volt. A lány egyetlen szóval sem mondta, de a teste beszélt helyette. Kuroo azt tehetett vele, amit csak akart, és a feladó sem segített, hogy higgadt maradjon. Átölelte a nyakát, csókra húzva magához.
– Ne hagyd abba – suttogott, ajkával Kuroo száját érintve. – Nem akarom.
Chieko belekapaszkodott a kapitányba, de Kuroo lefejtette magáról a kezét. Nehezen lélegzett. Addig nem akart felelni, amíg morgásnál több nem jön ki a száján.
– Akkor maradj nyugton – kérte –, hadd érjek hozzád.
Kuroo felegyenesedett a lány lábai közt és megmarkolta a combját. Chieko a szájára szorította a kezét, hogy csendben maradjon, de Kuroo még hallotta a sóhaja első hangját, mielőtt a pulcsi ujjába fojtotta.
Felhúzta Chieko lábát. Lassan, egészen a combtövéig végigsimított rajta, majd az ölére nyomta az ujjait. Tapogatózva cirógatta, kereste az érzékeny pontokat, amitől Chieko finom remegése a teste dobálásává változott.
Kuroo érzete, milyen forró, és többet akart belőle, mint amit ruhán át megkaphatott. Eleresztette és a combjára adott csókok közben lehúzta a nadrágját. Nem tudott betelni Chieko illatával. Az öléhez közeledve megharapta a combját. Chieko lába remegett, a térdéig húzott sort megfeszült.
Kuroo kényelmetlenül érezte magát, amióta Chieko megfogta. Nem engedhette, hogy a lány folytassa, de kívánta őt. Most, hogy nem akadályozta többé a pizsamaalsó, visszatért hozzá. A szájába harapott, amikor érzete, milyen nedves Chieko bugyija. Tökéletesen érezte őt, és Kuroo majdnem beleőrült.
Megkereste a lány csiklóját és dörzsölni kezdte. Chieko remegett, de csendben maradt. Kuroo hiányolta a hangját. Tudta, hogy hatalmas bajban lesznek, ha bárki rájuk talál, mégis vágyott rá, hogy Chieko a nevét nyögje, amíg simogatja őt.
Sajnálta, hogy nem volt felkészültebb. Le akarta venni a bugyiját, eltemetni az arcát a lábai közt, és addig csókolni, amíg Chieko nem sír fel alatta, Kuroo mégis visszafogta magát. Tényleg hozzáérni más volt, mint akár a legélénkebb fantáziája. Chieko finom volt, a kiszolgáltatottsága ingerelte, de Kuroo épp ezért nem akarta összetörni őt. Összeszorított szájjal, lehajtott fejjel simogatta, közben lassan kiszállt a lábai közül. Megtámaszkodott Chieko egyik oldalán, megcsókolta a lány oldalra hajtott fejét, a kezét közben mélyebbre nyomta az ölében.
– Édes a hangod – suttogta Chieko füle mellett. A lány felnyögött, de a szájára szorított keze a nagy részét elfojtotta. – Biztos az arcod is. – Kuroo hangosan fújta ki a levegőt. Maga elé képzelte Chieko kipirult arcát, remegő ajkát. Kuroo tovább beszélt, megcsókolta a nyakát a sötétben. – Szép vagy zavarban.
Biztosra vette, hogy Chieko még jobban elpirult. Elégedettség töltötte el. Újabb pici harapást ejtett a nyakán, hogy a saját sóhaját is elfojtsa. Chiekóhoz érni ugyanúgy felizgatta, mint a lányt. Érezte, hogy a feladója ficánkol alatta. Még közelebb akarta tudni magához, hallgatni a motyogását, élvezni a hajába kapó vékony ujjait. Kuroo nem sokáig bírta, hogy némán feküdjön alatta. Chieko nyakához szorította az arcát, az illatától kábán felnyögött.
– Mondj valamit!
– Te... te kérted, hogy ne – pihegett Chieko a feje fölött. Kuroo lassan simogatta a csiklóját, mire a feladó felsikoltott. – Megölsz! – Magas hangon, levegővétel nélkül nyögte, egészen elbűvölte vele Kuroot.
– Nem foglak. – Kuroo gyorsabb tempóra váltott. Chieko teste megfeszült alatta, csupasz melle hozzányomódott a kapitány karjához.
– Dedede... – Chieko már nem tudott értelmesen beszélni. Egyre ismételte, amíg Kuroo hirtelen abba nem hagyta a simogatását.
– De mi? – A kapitány nehezen fogta vissza magát. Legszívesebben már a fehérneműt is letépte volna Chiekóról, de az önkívülete őt is megszédítette. Hallani akarta, ahogy kérleli őt. Chieko könyörgésére bármit megtett volna.
– A kezed... – Chieko oldalra kapta a fejét. Hangosan kapkodta a levegőt, elégedetlen nyöszörgéssel mocorgott Kuroo alatt.
Kuroo a lány combját simogatta. Közel volt az öléhez, de nem ért hozzá ismét. A teste forró volt, a nadrágja kényelmetlenül szorította, mégis várt. Chieko édes volt. Az összefüggéstelen szavai felizgatták.
– Tetsu... a kezed – nyöszörgött a lány. – Kérlek!
Chieko egész testében remegett. Kuroonak összeszorult a gyomra a neve hallatán. Megragadta a lány lábát és előredőlt, mellkasa Chieko mellét, ágyéka az ölét súrolta.
– Hogy mondtad?
– Kérlek, még! – Chiekóban nem maradt szégyen. Átölelte a kapitány nyakát és simogatni kezdte a haját, hangosan nyögve, amikor Kuroo engedett neki.
Chieko csillagokat látott a lezárt szemhéja mögött. Kuroo megérintette a csiklóját, majd a keze lejjebb siklott, ujját a bugyiján terjedő nedves foltra szorította. Chieko háta megfeszült, a melle Kuroohoz préselődött.
Visszaesett a fűbe, amikor az érzés enyhült. Kuroo szédítő dolgokat tett vele. Az egész testén átfutott a gyönyör, ha megfelelő helyen ért hozzá, de minden pici simogatással tovább kínozta. Chieko akarta őt. Nem tudott beszélni és a keze is gyenge volt. Már a vállába kapaszkodott a nyaka helyett, Kuroo pólóját tépve.
A kapitány széttárta a combját, amikor a térdét összezárta az élvezettől. Chieko egyre kevésbé tudta, mi történik vele, a forróság kiszorította a testéből. A csípője megemelkedett, öle Kuroo kezéhez simult, Chieko pedig úgy érzete, ha a kapitány folytatja, vagy meghal, vagy elájul.
Kuroo viszont nem hagyta abba a simogatását. Chieko sikoltásra nyitotta a száját, de néma maradt. Remegve szorította Kuroo vállát, aztán a keze érzéketlenné vált és lecsúszott róla. Mozdulatlanul, levegő után kapkodva feküdt a hátán. Az öle lüktetett az orgazmustól. A csillagok tovább keringtek a szemhéja alatt.
Kuroo érezte, hogy a lány elernyed a karjában. Kimászott a lábai közül, mellé feküdt és átölelte őt. Chieko még mindig remegett. Kuroo lehunyta a szemét, kifújta a visszatartott lélegzetét, egyenesen a feladója szétzilált hajába. Még mindig sajgott a kielégületlenségtől, de igyekezett figyelmen kívül hagyni. Chieko nem moccant, csak a pihegése árulta el, hogy életben van. Kuroot melegség járta át, ahogy magához ölelte a lányt. Gyengéden megcsókolta az arcát és a szája szélét. Chieko halkan felsóhajtott és hozzábújt.
– Chieko – szólította meg Kuroo. Megsimogatta a haját, mire a lány még közelebb bújt a mellkasához. – Rendben vagy?
– Nem tudom. – Kuroo nem ilyen válaszra számított. Egy pillanatra megingott, nem ártott-e a feladónak. – Remeg a lábam. – Chieko a pólójába temetett arccal felkuncogott, elűzve Kuroo aggodalmát.
Halkan elnevette magát és megpuszilta a lány fejét. Kuroo még mindig izgatott volt, de az érzés lassan megváltozott. Egyszerűen jó volt feküdni és ott tartani Chiekót a karjában. Kívánta őt, heves csókok helyett azonban csak kis puszikat adott neki. Annyira szétesett, hogy Kuroo nem feszíthette tovább.
– Ne lepődj meg. – A mellkasára húzta Chiekót. Kellemes volt a súlya, amikor a kulcscsontja alá támasztotta az állát. – Igyekeztem jól bánni veled.
– Tökéletes volt! – Chieko a karját simogatta. Az érintése finom volt, Kuroo mégis libabőrös lett tőle. – De mi van veled?
Kuroo örült, hogy nem látják egymás arcát, mert a kérdés zavarba hozta. Chieko lejjebb futtatta a kezét, a csuklóját cirógatta. Kuroo nyelt egyet, amikor az érzékeny részt érintette. Tele volt a feje Chiekóval.
– Olyan csodálatosat tettél velem... Mondd, mivel tudom viszonozni?
Chieko felemelkedett mellőle, de Kuroo átölelte a derekát és visszahúzta. A lány combja a lába közé került. Kuroo felnyögött, amikor hozzáért a farkához, de összeszorította a száját és próbált kijózanodni.
– Majd egy alkalmasabb helyen folytatjuk – mormolta Chieko körülöttük elterülő hajába. Szorosan tartotta a derekát, mert úgy érzete, a lány bármikor eltávolodhat tőle. – Akarod még folytatni?
Kuroo hangja magabiztosabb volt, mint ő. Jó volt kettesben lenni a feladójával, de nem tartott örökké. Azt hitte, ha együtt lesznek, majd elmúlik az esztelen érdeklődése Chieko iránt, de minden csak rosszabb lett. Erősebben vágyott a lányra, mint bármikor az elmúlt hetekben.
Nem tudta, mi lesz, ha visszamennek Tokióba, vagy akár aznap, később, ha Chieko kikerül a kezei közül. Semmiben nem volt biztos, de amit csináltak, élvezte. Kuroo úgy látta, hogy a feladója is, de be akarta biztosítani magának. Cirógatta a lány hűvös bőrét a felcsúszott póló alatt, és kényszerítette magát, hogy ne markolja meg minden alkalommal, ha csak egy kicsit is megmozdul.
– Hogy kérdezhetsz ilyet? – Chieko felnyögött, a nyakához szorította az arcát. Kuroo meglepődött. Csiklandozta a lány kapkodó lélegzete, röviden felnevetett az érzéstől. – Most mi az? – méltatlankodott a feladója. – Szeretném, jó? Kérlek, ne nevess!
Nem volt hajlandó felemelni a fejét Kuroo mellkasáról. A kapitány alig hitte el, de tényleg sikerült zavarba hoznia, pusztán szavakkal.
– Nem értelek, Chieko – simogatta meg a hátát, majd a nyakát is –, eddig semmi bajod nem volt, bármit tettem veled. Az nem hozott zavarba, csak a hangom? – Kuroo elmosolyodott. Lassan tekergetni kezdte Chieko egy hajtincsét. Nem akarta bántani, de aranyosnak találta ilyenkor.
– Hagyd abba!
– Máskor nem fogod ezt kérni. – Kuroo már vigyorgott. Élvezte, hogy felhúzhatja Chiekót. Meg is könnyebbült a beszédtől, mintha valami kettejük közt végre a helyére kattant volna. – Na, kelj fel – eresztette el végül –, nem akarom, hogy megfázz.
Kuroo megvárta, hogy Chieko lemásszon róla, aztán felült és megigazította a ruháit. A pillanat hiába múlt el, félig még kemény volt, és Kuroo csalódottan vette tudomásul, milyen nehéz lesz elaludnia. A lány közben összeszedte magát. A lába már nem remegett, de a tartása bizonytalan volt. Kinyitotta a kezét Kuroonak, hogy felsegítse, de az igyekezete hiábavalónak tűnt. Ha Kuroo elfogadja, mindketten a földön kötnek ki ismét.
– Most mi lesz? – kérdezte Chieko. Egymással szemben álltak, a lány Kuroo felsőjébe burkolózott.
– Visszamegyünk a házba. – És imádkozunk, hogy aki kint mászkált, nem veszi észre, gondolta Kuroo, ahogy átkarolta Chieko derekát. - Holnap délelőtt még lesz pár meccsünk, emlékszel? És ha elalszol, emiatt nem leszek veled elnéző.
– Mondtam már, hogy nem kell! Ugyanúgy bánj velem, mint a többiekkel! – Chieko felvette a léptei ritmusát, a válla neki-nekiütődött Kuroo őt ölelő karjának.
– Ha tényleg csak azt tenném, most nem tudom, mit hinnél rólam. – Kuroo hallotta a lány fojtott nevetését, ez megnyugtatta. Szerette, hogy nem veszi véresen komolyan, így kevesebbet kellett magyarázkodnia.
Chieko fura volt. Kuroo nem értette őt igazán. Ahogy kiértek a fák közül, látta, hogy még mindig pírtól sötétlik az arca. A szeme ragyogott és mindene frissnek tűnt, pedig Kuroo alig tudta talpra állítani pár perce. Bármi változott meg benne, Kuroo elhitte, hogy miatta.
A házhoz közeledve Kuroo eleresztette feladóját. Nem szívesen, élvezte Chieko keskeny derekát a keze alatt, de nem kockáztatott.
Chieko az utolsó száz méteren csendben sétált mellette. Kuroo nem bánta, ő is a gondolataiba mélyedt. Sok dolgot kellett helyre tennie magában a kalandjuk után.
A verandán Kuroo megállította Chiekót, mielőtt a lány az ajtóig ért. Kisimított egy vastag hajtincset az arcából és megcsókolta a homlokát.
– Pihend ki magad, cica – mondta halkan. Ahogy eltávolodott tőle, észrevette, mennyire összezavarta a feladóját.
– Tetsu, miért..? – Chieko be sem tudta fejezni a mondatot. Lehajtotta a fejét, hogy elrejtse az arcát Kuroo elől. Kuroot letaglózta, ahogy a lány a nevén szólította őt. Időbe telt, hogy visszataláljon a szokott hangjához.
– Mert még érzem, ahol megkarmoltál. – Nagy levegőt vett és hátat fordított Chiekónak. Erős volt a kísértés, hogy újra megsimogassa, de akkor reggelig álltak volna az ajtó előtt. - Gyere be és siessünk!
A parancs megette a magáét. Chieko besiklott a félig nyitott ajtón Kuroo karja alatt. Mire követte őt, Chieko mezítláb, kezében Kuroo levetett pulcsijával állt a folyosó végén.
– Vedd el – nyomta Kuroo kezébe a felsőjét. Nem nézett rá, de megérintette a karját, újabb kis borzongást keltve Kurooban. – Szép álmokat, kapitány.