Kuroo pici feladója

7. fejezet

Chieko a bezárt klubszoba előtt várta a kapitányát. Általában be tudott menni a srácok előtt, de Kuroo a legutóbb magával vitte a terem kulcsát. Chieko a sporttáskáján ült, a mobilját nyomkodta, fel-felnézve, ha közeledő lépteket hallott az iskola felől. Idővel viszont úgy elmerült, hogy nem észlelte a csapattársai érkezését. Összerezzent és a szoknyájára ejtette a mobilt, amikor a kapitány emelt hangon megszólította.
– Korán, mint mindig, Chieko. – Kuroo kinyújtotta felé a kezét, de ő tétovázott, mielőtt elfogadta. A kapitány határozott mozdulattal felhúzta, és el is engedte, amikor Chieko már biztosan állt a lábán. Amikor Kuroo arrébb lépett, hogy kinyissa az ajtót, Chieko észrevette a mellette álló szőke fiút. Hiába görnyedt előre, valamivel magasabb volt Chiekónál. Nem szólt semmit, de érdeklődve mérte végig a feje búbjától egészen a cipőjéig.
– Kenma! – szólt vissza Kuroo. – Ne legyél udvariatlan!
A szőke fiú sóhajtott. Feljebb emelte a tekintetét, de nem nézett Chieko szemébe, míg köszönt neki. Ahogy belépett a terembe, Chieko összenézett Kurooval. A kapitány megvonta a vállát és beengedte Chiekót maga előtt.
– Öt perc és itt sem vagyok – mondta Chieko, már a szokásos sarka felé menet. – Hagylak titeket átöltözni.
A fiúknak háttal kezdte kibontani a blúzát, de Kenma hangját hallva megállt.
– Te velünk öltözöl?
Chieko hátranézett a válla felett. Kenma meglepett arcát látva zavarba jött. Korábban sosem csinált ebből gondot, de a szőke érzései átragadtak rá.
– Igen, de bemehetek a mosdóba – mondta tétován, összefogva a blúzt a mellén. Már indult, amikor Kuroo megállította.
– Nem kell. Tégy úgy, mintha itt se lennénk, Kenmát amúgy sem érdekled. – Chieko tényleg elpirult Kuroo mosolyától, pedig a kapitány nem rá, hanem a másik feladójára nézett.
– Fogd be, Kuro – nyögött fel Kenma. Chiekóval szemben tette le a táskáját és ő is kezdett kibújni az egyenruhájából.
– Tényleg mindjárt kimegyek – mondta halkan Chieko –, valamit még el kell intéznem.
A fiúknak háttal beszélt, amíg sport topra cserélte a melltartóját. Fürkész pillantást érzett a hátán, és nem tudta eldönteni, Kuroo vagy Kenma figyeli-e. Fülig pirult, közben átkozta magát. Az edzőtábot előtt akárhány társa volt körülötte, sosem jött zavarba az átöltözéstől.
Szoknya alá húzta fel a sortját, mert zöldes ujjnyomok sötétlettek a combtövén. Chieko csak akkor fordult vissza, amikor a cipőjét kötötte, és kényszerítette magát, hogy ne nézzen a másik kettőre.
– Ó, Chieko! – mondta Kuroo, megszakítva a beszélgetését Kenmával. – Mielőtt elmész. – A padon ülő kapitány magához intette Chiekót. Csak félig végzett az öltözéssel, még inget viselt a piros sortjához. – Ő ott Kenma, a csapatunk drága feladója – biccentett a fejével a szőke fiú felé. Kenma felhúzott térdére hajtotta a fejét, de a nevét hallva felnézett.
– Kérlek, hanyagolnád az ilyen megszólításokat? Kínos – mondta, újra eltemetkezve a haja alá.
– Nyugi, a kettesszámú drága feladónk itt van előtted. Chieko másfél hónapja csatlakozott, és remélem, hogy veled is jól kijön majd. – Kuroo nem törődött Kenma megnyúlt arcával. A kötelességeit letudva elégedetten dőlt hátra. – Na, most már mehetsz – nézett fel Chiekóra –, de időben gyere vissza! Terveim vannak veletek.
Chieko, bárhogy sietett korábban, megállt Kenma előtt. Nem sokat hallott róla a csapattársaitól, de az elmondásuk alapján másnak képzelte őt. Tétován, a csuklóját masszírozva nézett rá. Kenma, észlelve a pillantását, oldalra döntötte a fejét, a szeme kikandikált a festett tincsek közül.
– Hm? – Szorosabban ölelte át a térdét. Chieko keveset látott az arcából, de ugyanolyan zavart kifejezés volt rajta, mint mielőtt elkezdte levenni az egyenruháját.
– Örülök, hogy megismerhetlek – mosolygott rá a feladóra. Chieko nem félt úgy, mint amikor először találkozott a csapattal, mégsem volt biztos, hogy álljon hozzá. Kenma zárkózottnak tűnt, és mintha ő sem tudott volna mit kezdeni a közelségével.
– Én is – mondta halkan, inkább a térdének, mint az előtte állónak. – Kuroo sokat mesélt rólad, Chieko.
Chieko megrázta a fejét, hogy a kibontott haja elrejtse őt. Kenma kijelentése hirtelen zavarba hozta, a csuklójára húzott hajgumit markolta idegességében. Nem mert a kapitányra nézni. Hallotta, hogy a ruha halk neszezése megszűnt a háta mögött. Nevetséges volt, hogy a füléig szökjön a pír, Chiekónak mégis lángolt az arca.
– Az... az nagyon jó. – Lehajtotta a fejét, majd hirtelen hátra dobta a haját, és a fiúknak hátat fordítva nekiállt befonni a copfját. Gyorsan dolgozott, lefoglalva a remegő kezeit. – A tornateremben leszek négyre – tette hozzá, majd felkapta a térdvédőjét, és kisietett az öltözőből.
Kenma annyira kizökkentette, hogy Chieko elfelejtette magával vinni a telefonját. Fel akarta hívni Tadát az edzés előtt, de nem volt ereje visszamenni a klubszobába. Bő fél órája maradt az edzés előtt. Egy darabig a fal mellett ült és rugdosta a port, de ahogy kettes-hármas csoportokban megjöttek a társai, Chieko inkább a tornaterembe ment.
Egyedül volt. A hálót nem tudta segítség nélkül felállítani, de a labdákat kihozta a szertárból. Felvett egyet, kis ütésekkel pattogtatta az alkarján. A ritmikus puffanások megnyugtatták, sikerült a gondolatait a megfelelő mederbe terelnie. Tudta, hogy aznap sok minden megváltozik majd. Kenma visszatérésével a csapat teljessé vált. Volt feladójuk, Kuroo mégis azt mondta neki, szükségük van rá. Chieko újra be akarta bizonyítani, hogy hozzájuk tartozik. Nem akarta átvenni Kenma helyét, de meg szerette volna mutatni, hogy érdemes a maradásra.
Chieko fojtott izgalma csak lassan oldódott fel a bemelegítő körök alatt. Futás közben megszabadult az egész napos idegesség egy részétől. Nem várta újabb gonosz üzenet a szekrényében reggel, és Chieko reménykedett, hogy vége. Nem akart többé félni, de szerencsére a bizonyítási vágy elfeledtette vele aznap délutánra. Mikor Kuroo a bemelegítés végén váltott pár szót az edzővel, Chieko kíváncsian nézett utána. Amint összeszedte magát, közelebb ment a hálóhoz, hogy hallja a kapitányát.
– Mielőtt hozzálátunk, szeretném, hogy a feladóink játsszanak egymással – mondta Kuroo. Végignézett a futásból megérkező csapatán. Kenma tőle nem messze állt, csodálkozó pillantást vetve a kapitányra. – Kenma! Chieko! Gyertek ide! – Kuroo összefonta a kezét a mellkasa előtt, elgondolkodva nézte a csapatát. – Három-három ellen, megfelel? – kérdezte, de nem várt választ. – Kai, Yamamoto, ti lesztek Kenmával, Fukunaga és én Chiekóval. Ne kíméljetek – mosolyodott el, miközben elvett három kék trikót, egyet-egyet a meglepett másodévesei kezébe adva –, én sem leszek hajlandó. A többiek addig folytassák! Yaku, gyakorold a fogadást Levvel!
Kuroo még aközben is beszélt, hogy belebújt a trikóba, de Chieko már nem figyelt rá. Átbújt a háló alatt, követve a kapitányát, és amikor egy pillanatra elhallgatott, megszólította.
– Ez most mi? – Kuroo ránézett. Chieko elvesztette a korábbi lendületét, bizonytalanul folytatta. – Miért csináljuk ezt?
– Engem is érdekel – mondta Yamamoto a pálya másik feléről. – Komolyan, Kuroo, miért akarod leégetni magad?
Kuroo arca láttán Chieko nehezen állta meg a nevetést, pedig ideges volt. A kapitány visszanyelte a választ, és csak rövid szünet után felelt. Nem akart veszekedni Yamamotóval.
– Nem tudom, mi nem érhető – sóhajtott a tarkóját vakargatva. – Se Kenma, se Chieko nem látta játszani a másikat, és ez jó mód, hogy felmérjék egymást. Nincs igazam? – Ezt egyenesen Kenmához intézte. A szőke feladó bólintott. Megadónak tűnt, nem foglalkozott a körülötte lévő felhajtással.
– Egyszerűbben is menne, de nekem mindegy – mondta. Lehajtotta a fejét, de a szemét végig a vele szemközt állókon tartotta. – Kezdünk.
– Miért? – Yamamoto most Kenmát vette célba. A szőke oldalra döntötte a fejét, felnézett rá a haja alól.
– Kuroo igazságos akart lenni, hogy Chiekóval van – mondta –, mi is megtehetjük a kezdéssel.
– Ez úgy hangzik, mintha lebecsülnétek! – Chieko nem tudta tovább visszafogni magát. A markába szorította a trikót és egyenesen a másik feladóra szegezte a pillantását. – Ne nézz le, mert lány vagyok! Nekik már bizonyítottam.
Kenma nem sokáig állta a tekintetét. Chieko felszusszant, leeresztette a vállát, ahogy távozott belőle a feszültség.
– Bocs – mondta halkabban –, nem úgy gondoltam.
– És én sem. – Kenma közelebb ment hozzá, mire Chieko hátrahőkölt. – Nem nézlek le. Én nem vagyok túl jó, de ők igen, és a kapitány is tudja, mit csinál. Hagyd rá, oké? És játssz velem. Kíváncsi vagyok rád.
Chieko borzongott az arcát fürkésző szőke feladótól. Bólintott, majd szó nélkül belebújt a kék trikóba, és visszament a csapatához. Kuroo megpaskolta a vállát, de nem tett megjegyzést, amiért Chieko különösen hálás volt. Elfoglalta a kezdő pozícióját, és felkészült a játszmára.
Kai és Yamamoto stílusát már ismerte, de Kenmáról semmit sem tudott. Ugyan nem volt sok választása, Chieko az utolsó pillanatig mégsem tudta megmondani, melyiküknek fog feladni. A szerváik fogadása és az ütések hárítása egyaránt nehéz volt. Úgy játszottak velük, mintha tényleg ellenfelek lettek volna, egyedül Kuroo folyamatos instrukciói emlékeztették Chiekót arra, hogy a sajátjaival van. Amikor rá került a nyitás sora, Kenmát célozta meg. Úgy gondolta, a fiú nehezen fogadja majd a labdát, de Kenmának sikerült megmentenie. Chieko összepréselte az ajkát, ahogy visszaugrott védekezni.
– Nem baj – hallotta a balján álló Kurootól –, legközelebb próbáld közelebb a pálya széléhez.
A kapitány blokkolta Kai ütését, puhán érkezve Chieko mellé.
– Adj fel nekem – mondta –, megmutatjuk nekik, hogy kell csinálni.
– Esélyed sincs – kiabált Yamamoto. – Még egy ütést nem tudtok kivédeni!
A labda úgy száguldott el Chieko jobb keze fölött, hogy esélye sem volt megérinteni. Fukunaga és a kapitány is hiába vetődött utána, nem tudták megmenteni.
– Sajnálom! – Chieko felhúzta a földről a másodévest, de mire Kuroohoz fordult, ő már talpon volt. – Túl későn ugrottam.
– Felejtsd el, cica. – Kuroo oda sem figyelve dobta át a labdát a másik csapatnak a nyitáshoz. Chieko leforrázva bámult rá.
– Mit mondtál..?
– Hogy gyere! – Kuroo mintha nem lett volna tudatában annak, mit beszél. Chieko, észrevéve, hogy a játék megy tovább, visszasietett a hálóhoz. Kezdett fáradni, mégsem attól szökött pírba az arca.
Ahogy a labda megérkezett hozzá és felkészült a feladásra, újra érzete Kenma rászegeződő tekintetét. A másik feladó a meccs kezdete óta figyelte őt, és Chieko hiába próbálta kizárni, megzavarta a koncentrációban. Kenma elemezte a mozdulatait, és mintha már azelőtt tudta volna, mit tesz, mielőtt ő maga kitalálta. Bosszantotta Chiekót, hogy Kenma egy lépéssel előtte jár, így az utolsó pillanatban taktikát váltott. Az ütéshez felugró Kurooval nem törődve finoman átlökte a labdát a háló felett. Zuhanás közben elégedetten látta, hogy a másik három hiába szaladt össze, az ütést nem tudták kivédeni.
Kenma összevonta a szemöldökét, talán a meccs kezdete óta először változtatva az arckifejezésén. Chieko pihegett. Lehajtotta a fejét, hogy a társai ne lássák a mosolyát. Még nem tudott olvasni Kenma mozdulataiból, de sikerült félrevezetnie őt.
– Ügyes voltál! – Kuroo dicsérete még szélesebbé tette a mosolyát.
Chieko élvezte a játékot, mert még nem látta, mi lesz a vége. A kapitány jól választotta meg a csapataikat, az erőviszonyok közel egyenlőek voltak.
Ez tényleg kettejükről szólt. Chieko látta, hogy nem hiába Kenma a Nekoma kezdő feladója. Elismerte, hogy jó, és olyan apróságokat is észrevett, amik neki elsőre elkerülték a figyelmét. Közrejátszott, hogy ő több időt töltött a fiúkkal, és szavak nélkül is megértették egymást. A legnagyobb összhang azonban Kuroo és közte volt, a kapitány ezért inkább Chiekót választotta.
Chieko lépést tudott tartani a támadásokkal, de nem tudta megjósolni, mit tesznek legközelebb. Amikor újra és újra nála törték át a védelmet, megnőtt rajta a nyomás. Igyekezett lerázni magáról, és emlékezni, hogy a játszma nem vérre megy, mégsem akarta, hogy veszítsenek miatta.
– Higgadj le, Chieko – mondta Kuroo, ahogy visszaverte Yamamoto egyik erős ütését. – A srácok nem azért támadnak téged, mert gyenge, hanem mert látják, hogy meginogsz. Ne félj tőlük!
– Nem félek! – Chieko azelőtt vágta rá a választ, mielőtt átgondolta volna. – És tudom, hogy nem vagyok gyenge.
– Akkor emlékezz rá! – Kuroo nem nézett rá, a szemét végig a pályán tartotta. Fukunaga felütötte a hátra szálló labdát, egyenesen Chiekónak.
Kuroonak hála a labda hatalmas erővel ért földet Kai és Kenma között. Esélyük sem volt menteni, és a könnyen szerzett pont Chiekót is magához térítette. A kapitány figyelt, hogy észnél legyen, és ne hagyja megfélemlíteni magát az új helyzetben.
Az első szettet megnyerték ugyan, de az állás most is szoros volt. Kuroo nem engedte, hogy pánikba essen a másik feladótól. Chieko kezdte megszokni, hogy nem látja előre Kenma szándékait. Alkalmazkodni a pillanatnyi helyzethez is egyfajta stratégia volt. Chieko nem kerülhette el Kenma figyelmét, ezért inkább a fiúkat segítette, hogy olyat üssenek, amit nem tudnak kivédeni.
A térdére támaszkodva pihegett a második szett végére. Kenmáék 25-21-re nyertek. Chieko fáradt volt, de feltüzelte a küzdelem. Szerette volna befejezni a játszmát. Amióta Kuroo helyre billentette, élvezte a kemény meccset a szőke feladó ellen.
– Utolsó! – Yamamoto megtörölte a homlokát. – Kuroo, ti jöttök!
Chieko elkapta a labdát és felkészült a nyitásra. Összpontosított, a légzése lelassult az ütés pillanatára. A labda átrepült a háló felett, Chieko pedig visszarohant a pályára. Könnyűnek érzete a testét. Mielőtt elkezdték az edzést, félt, de addigra kellemes izgalom váltotta fel. Mosolyogva játszott. Kenma nem volt az ellensége, és a meccs végéhez közeledve belátta, hogy soha nem kell félnie ettől.
Mindkét csapat kimerült, mire befejezték. Chieko piros arccal, remegő karral ült a földön, homlokához tapadt hajszálak alól nézett a háló túloldalán lévő fiúkra. Kicsin múlt, de Kenmáék megnyerték a harmadik szettet is. Fukunaga, Kuroo és ő mindent beleadtak, de Chieko a legvégén már nem bírt el a pálya hátulját célzó kemény ütésekkel. Kimerítette a rengeteg futás és ugrás, amit egy hat-hatfős meccsen meg sem érzett volna.
Yamamoto húzta fel a földről. Chieko hálásan szorította meg a fiú karját, röviddel tovább tartva a kelleténél. A lába remegett, de nem csúszott ki alóla, így elengedte a csapat ászát, és lassan odament a többiekhez.
– Na, Kenma? – kérdezte épp a kapitány a szőke feladóját. – Mit gondolsz?
– Szép – mondta rövid hallgatás után. – Chieko nagyon energikus. A feladásai elég pontosak, de gyengék. – Vetett egy oldalpillantást Chiekóra. – Azért jók voltatok együtt.
– Ez az egész csak azért volt, hogy megnézd? – Yamamoto kifakadt.
– Ne mondd, hogy nem élvezted! – Kuroo megemelte a hangját, elvágva Yamamoto további mondandóját.
Kenma lehajtotta a fejét és egy kicsit hátrébb állt a kapitánytól. Ki akart maradni a közte és Yamamoto közt kialakuló szóváltásból. Chieko hol a mellette lévő fiúkat, hol a másik hálónál gyakorlókat nézte. Nem maradt ereje csatlakozni hozzájuk, pedig még hátra volt egy kis idő az edzésből.
Megigazította a kilazult fonatát. Az ujjbegye zsibbadt, nem is érzete a haját a kezében.
Kuroo hangja váratlanul érte. Megfordult, tanácstalan arccal pillantott a kapitányra.
– Mit kérdeztél, Tetsu?
Amint kimondta, fülig pirult. Chiekónak úgy tűnt, az egész terem elnémult körülöttük, de csak Kuroo tartott rövid szünetet, mielőtt megszólalt. Az arcáról a földre, majd újra ránézett, halkan köhögött, de Kuroo a döbbenet után végre rátalált a szokott hangjára.
– Azt, hogy élvezted-e.
A kapitányán szájon át lélegzett, Chieko hallotta a pihegését. Bólintott néhányszor, mert félt, hogy valami ostobaság csúszik ki a száján. Kuroo lehunyta a szemét és csendben maradt, ezt Chieko nyugtázásnak vélte. Zavartan lesett a csapattársaik felé. Úgy tűnt, nem vették észre a botlását, Chieko mégis nyugtalankodni kezdett. Az érzés, hogy valaki figyeli, nem akart szűnni, pedig a szőke feladó méterekre volt tőle, a terem másik oldalán.
– Mára ennyi, srácok! – Kuroo már magabiztosan beszélt, ahogy közeledett a csendesen dohogó Yakuhoz. – Levezetés és pakolunk! – rendelkezett. – Mind ügyesek voltatok, remélem. – Az utolsó szót már csak magának tette hozzá.
Chieko a fiúk háta mögött, a fal közelében nyújtott. Megszokásból választotta ezt a helyet, mert Kuroo az egyik első edzés után elmondta neki, hogy nem szerencsés a csapattársaik orra előtt lehajolnia a gyakorlóruhájában. Chiekónak nem jutott eszébe, hogy zavarba hozza őket fedetlen combbal, mert a lánycsapat ilyesmiből sosem csinált gondot. Ám a figyelmeztetés óta mindig a falnak háttal csinálta a levezető gyakorlatokat, nehogy kellemetlenséget okozzon a fiúknak. Elpirult, ha rá gondolt, mert eszébe juttatta, mit váltott ki ugyanaz a sort és comb a kapitány nadrágjában.
Kenma nem messze volt Chiekótól. A lány oldalra nézve látta, hogy a szőke feladó milyen könnyedén hajol a kinyújtott lábára. Vékony volt és hajlékony. Chieko a cipője orrát fogta, lassan lélegzett, úgy figyelte Kenmát. A fiú könnyedén csinálta a legnehezebb gyakorlatokat is, de amikor Chieko az arcát is látta, az végig üres maradt.
Már az öltözőben voltak, Chieko a ruháit pakolta el éppen. Az arca még piros volt a gyors zuhany után. Két oldalról haj takarta, hogy mielőtt kimegy, minél kevesebbet lásson a vetkőző és törölközőbe tekert csapattársaiból.
Nem felejtette el, miről beszéltek Kurooval, de a kapitány nem tett említést az esti randevúról. Chieko, még mindig háttal a klubszoba belsejének, fésülni kezdte a haját. Nem sokáig tudta húzni az időt, épp csak azt várta meg, hogy a csapata nagyobb része elmenjen zuhanyozni, aztán felvette a táskáját, és elindult az ajtó felé. Mielőtt kiment, meghallotta Kuroo hangját. Megtorpant, de csak sokára fordult vissza.
– Chieko, itt maradnál egy kicsit? Beszélnék veled, ha végeztem. – Kuroo könnyedén beszélt, rá sem nézett a lányra, Chieko mégis szorítást érzett a gyomrában.
– Persze. – Visszaült a padra és elővette a telefonját. Nem akart az öltözködő srácokra nézni, akik lassan visszatértek a zuhanyzásból.
Kuroo nehezen fojtotta vissza az izgalmát Chieko láttán. Hiába hajtotta le a fejét, a haja sem rejthette el a zavarát. A térdét összezárta, a lábát összekulcsolta bokánál, és Kuroot meglepte, mennyire másképp fest illedelmes lányként, iskolai egyenruhában. A reggeli vonatot leszámítva ritkán látta így őt, de pontosabb, hogy addig Kuroo nem nézte meg igazán. Akkor viszont nehezen vette le a szemét Chiekóról. Az öltözködés is lassabban ment neki, mint általában. Összeszorított szájjal nyelte le a szidalmait, amikor kétszer is rosszul kezdte el begombolni az ingét.
– Nem kell megvárnod – mondta Kenmának. A szőke már végzett, felhúzott lábbal ült mellette, a nemrég visszaszerzett konzolját nyomkodta.
– Te tudod. – Kenma fel sem nézve vette a vállára a táskáját. – Szia, Kuro. – Kuroo úgy gondolta, a szőke észre sem vette, hogy hányan vannak körülötte. Játékba mélyedve, mégis gond nélkül ment ki a klubszobából, az ajtó halkan csukódott be utána.
Kuroo feszült volt. Amíg kettesben nem maradtak, Chieko hallgatott. Olyan mozdulatlanul ült a sarokban, mintha ott se lenne. Mikor az utolsó két elsőéves is elköszönt tőlük, Kuroo még várt egy kicsit. Adott magának egy percet, hátha valamelyik csapattársuknak eszébe jut, hogy az öltözőben felejtett valamit. Nem akarta, hogy megzavarják, de mivel senki sem rohant be a klubszobába, Kuroo elindult a feladójához.
– Ezt most tedd el, cicám – mondta halkan, kivéve a mobilt Chieko kezéből. Letette a lány mellé a padra, maga felé fordítva Chieko fejét, amikor követni próbálta az útját.
A szeme árulkodó volt. Kuroo magára vonta a figyelmét, és gyönyörködtette, hányféleképpen hozhatja őt zavarba. Chieko összeszorította a száját, amikor lesütötte a szemét, és Kuroo félig gombolt ingét látta maga előtt.
– Tetszik? – dorombolt a füléhez közel a kapitány. Eleresztette Chiekót, hogy a kezét megfogva felhúzza a padról. – Gyere, Chieko, beszélgessünk. – A tenyerébe zárta az ujjait. Kuroot égette a lányból áradó meleg, pedig még alig értek egymáshoz.
– Miről? – Chieko másképp beszélt, mint általában. Kuroo türelmetlenséget hallott ki belőle, arra késztetve, hogy még egy kicsit húzza őt.
– Rólad – mondta Kuroo. Leült, az ölébe ültette a feladóját és átölelte a derekát. – Nem mész ki a fejemből.
Kuroo Chieko nyakához nyomta az arcát, könnyű puszit nyomott a haja alá. Szorosabban tartotta az érintésétől megremegő lányt. Megsimogatta az oldalát, egyelőre csak a derekáig. Kuroo nyugalomra intette magát. Könnyebb volt megállni úgy, hogy nem nézett Chiekóra.
– Ez igaz? – Chieko lehajtott fejjel beszélt, a nyakát szabadon nyújtotta Kuroonak. Megérintette a kapitány őt ölelő karját, a cirógatással ledermesztve őt.
– Persze. Különben miért lennénk itt?
Kuroo feljebb húzta Chiekót, a lába már nem ért le a földre. Ahogy megérezte az ölében, Kuroo elfojtott egy sóhajt. Megcsókolta Chieko nyakát, halk nyöszörgést kiváltva a lányból.
– Akarlak – mormolta, újabb csókot adva a feladója nyakára. – Nem gondoltad meg magad?
Kuroo szorosan tartotta a lányt, de nem ért hozzá többször. Hallotta, hogy kapkodja a levegőt. Muszáj volt gondolkodási időt adnia neki, mielőtt folytatja. Kuroonak sem ártott volna, ha gondolkodik, mert kezdte elveszteni az irányítást az események felett. Tényleg beszélni akart Chiekóval, mielőtt jobban egymásba akadnak. Azonban nemcsak a kicsi lány volt peremen, és Kuroo, amióta ilyen közel volt hozzá, nehezen őrizte meg a józanságát.
Chieko megszorította a csuklóját. Felemelte és hátradöntötte a fejét, nekiütközött Kuroo kulcscsontjának. Még így sem tudott ránézni beszéd közben, de Chieko nem mozdult el az öléből. Oldalra fordult, Kuroo vállához szorította az arcát. Kuroo a bőrén érzete a lélegzetét. Le kellett hunynia a szemét, hogy megnyugodjon.
– Nem, szeretném – mondta Chieko. Megrázta a fejét, közelebb bújt Kuroo mellkasához. A csuklóját is szorosabban fogta, elérve, hogy a kapitány még erősebben tartsa az ölében. – Olyan hihetetlen vagy! – Halk, pihegő nevetést fojtott Kuroo ingébe. – Nem láttad, mennyire? Ha rendben van... – hallgatott el befejezés nélkül. Kuroo bőréhez érintette az ajkát, de nem csókolta meg. Chieko várt. Kuroo érezte, hogy átadja neki az irányítást. Rajta múlt, mit kezd a helyzettel.
– Rendben – mondta. Chieko fejére támasztotta az állát. Lassan simogatta az oldalát, hogy megnyugtassa. Rövid időre elfeledkezett a lány finom illatáról és a csupasz combjáról. Csak a súlya számított a karjában, halk pihegése a mellkasán. – Legyél velem – simogatta tovább a feladóját. Nem nyúlt a ruhái alá, Kuroo enélkül is közel tudta magához. – Szükségem van rád.
Kuroo könnyen beszélt, amióta nem néztek egymásra, mégis elfúlt a hangja az utolsó szavaknál. Chieko megmoccant az ölében, két kézzel kapaszkodott a derekát ölelő karjába.
– Nekem is rád, Tetsu – suttogta. Kuroo látta, hogy elpirul, de már nem volt hová rejteni az arcát. Chieko lehunyta a szemét a folytatáshoz. – Te olyan tökéletes vagy nekem.
Kuroo halkan elnevette magát. A vallomás váratlanul érte, de jó érzés volt, hogy Chieko nem utasítja el. Bármit csináltak is egymással, Kuroo nem volt biztos benne, meddig mehet el. Chieko viszont átadta magát. Akkor nem sütött belőle a játékosság, amivel korábban felcsigázta Kuroot. Várt, visszafojtotta az izgalmát, és gyengéden remegett a kapitány érintésétől.
– Ez nem csak egyszeri, ugye? – Chieko a ruháiba beszélt, Kuroo mégis értette.
– Folytatjuk, ameddig akarod – mondta Kuroo. Halk sóhajjal pontosított, megsimogatva a lány hasát. – Folytassuk, ameddig lehet.
Kuroo nem akart hazudni. Fogalma sem volt, mi sül ki ebből, egyedül abban volt biztos, hogy kívánja Chiekót. Tudta, hogy vannak korlátaik, és remélte, hogy a feladója is tisztában van ezzel. Akkor viszont nem akart vele törődni. A gondolati Chieko köré összpontosultak, minden mást háttérbe szorítva.
Ahogy Chieko újra megmozdult az ölében, Kuroo felegyenesedett. A lány elhúzódott a mellkasától, és ahogy az összefonódó kezüket nézte, Kuroo már semmit sem látott az arcából.
– Meddig lehet? – kérdezte. Megfogta Kuroo combját maga mellett, forróságot keltve a kapitányban. – Ha nem kérem, Tetsu, te hol fogsz megállni?
– Ahol a csapat miatt muszáj – suttogta Kuroo. – De most senki sincs itt, hogy megállítson.
A cirógatást Chieko mellén folytatta. Először csak óvatosan ért hozzá, de amikor a lány hozzá simult és kidomborította a mellkasát, Kuroo felbátorodott. A kezébe fogta a mellét, közben a szoknya és a blúz találkozásánál ért a derekához.
Chieko remegett a nyakára adott csókoktól. Kuroo látta a korábbi harapásnyomokat. Finom puszikkal haladt végig rajtuk, Chieko érzékeny pontjait keresve. A feladó felnyögött, amikor a vállát csókolta, de Kuroo nem volt biztos, hogy emiatt, vagy a melle simogatásától.
Nem akarta levetkőztetni a lányt, a felső alatt mégis sikerült lehúznia a bosszantó melltartóját. Kuroot is izgatta, amikor megérintette, és Chieko felsóhajtott. Gyengéd volt vele, de ezzel kínozta magát. Hozzá akart érni, és nemcsak ruhában.
Szabad kezét lejjebb csúsztatta a combján. Terpeszbe ült, széttéve Chieko addig összezárt térdét, és felhajtotta a szoknyáját, hogy ne legyen útban. Chieko eltakarta az arcát. Kuroo felmorrant, ahogy a sóhajai elcsendesültek.
– Ne bújj el és ne fogd be a szád – suttogta, csókokat adva a gallérja alá. – Most hallani akarom a hangod, cicám. – Megszorította a mellét, a kívánt, magas hangú nyögést kiváltva Chiekóból.
– Ne mondj ilyeneket – mondta nehezen. – Kérlek, Tetsu, ne hozz így zavarba.
– Semmit se tettem még, ami zavarba hozhat. – Kuroo megcsókolta a fülét, lassan, kiszámítva meleg levegőt fújt a nyakába. Chieko borzongott. Próbálta összezárni a lábát, de a kapitány nem engedte. A keze tovább időzött rajta, a combja belső felét simogatta.
– De úgy beszélsz velem! – Chieko felkiáltott, amikor Kuroo végigsimított az ölén, és hevesen pihegett, miután elengedte. Kuroo elégedetten mosolygott. A melegsége vonzotta a kezét, vissza akart térni hozzá.
– Úgy beszélek, mint a kapitányod – folytatta halkan, hátulról hozzásimulva –, és most figyelj rám. Akarsz velem játszani?
Kuroo megfeszült. A bugyi pereménél cirógatta a feladóját. Ahogy lenézett, látta Chieko széttett lába között. Gyönyörű volt a kiszolgáltatottsága. Kuroo az ölére fektette a tenyerét, halk sóhajt kicsalva Chiekóból.
– Mit akarsz? – suttogta.
– Nem értem, Chieko. – Kuroo megcsókolta a nyakát. Pontosan hallotta, mit mondott neki, de szerette volna, ha megismétli. – Mondd még egyszer, és ne takard el a szádat.
– Mit csinálsz velem, kapitány? – Chieko leengedte a kezét. Megmarkolta Kuroo nadrágját, közelebb húzódva a farkához. Kuroonak elakadt a lélegzete. Chieko akaratlanul tette, mégis megingatta.
– Édes, ahogy ezt mondod – suttogta. Eleresztette a mellét, helyette a csípőjét ragadta meg és a helyére igazította az ölében. – Erősítjük az összhangunkat egy kicsit? – dorombolt Kuroo. Szándékosan beszélt úgy, hogy Chiekót zavarba hozza, hiába nem látta, milyen arcot vág éppen. – Hagyod, hogy kitaláljam, hol kell hozzád érni? Ha nem megy, vezethetsz.
Elfojtott egy mosolyt, amikor Chieko összerándult a keze alatt. Kuroo megsimogatta, de amíg a választ várta, többször nem nyúlt hozzá.
– Igen. – Chieko olyan mélyre hajtotta a fejét, hogy Kuroo látta a csigolyák domborulatát a nyakán. A pici lány remegett az ölében, szorító ujjai Kuroo combjába mélyedtek. – Kérlek.
Kuroo elégedett volt. Megcsókolta a feladó nyakát és folytatta a simogatását, egyenletes, halk pihegéssé változtatva Chieko légzését.
– Szegénykém – duruzsolta a kapitány tettetett sajnálattal –, az edzésen is úgy kifárasztottalak. Hogy fogod kibírni? – Megtalálta a lány csiklóját és dörzsölni kezdte. Chieko hátrébb húzta a csípőjét, ránehezedett Kuroo combjára. – Amúgy ügyes voltál – folytatta Kuroo. Lehunyt szemmel hallgatta Chieko sóhajait. – Szeretek veled játszani, Chieko.
Szorosan ölelte magához a feladóját, amíg levette róla a kezét. Mielőtt egyetlen panaszhang elhagyhatta volna a száját, Kuroo a bugyijába nyúlt. Először ért így Chiekóhoz, és minden várakozását felülmúlta. Ruhán keresztül is érzete, milyen izgatott, de ahogy végigsimított rajta, Chieko még nedvesebb lett. Kuroot elszédítette. Nem is tudta, mit csináljon vele először, mert mindenét érezni akarta.
Chieko előbb összegörnyedt, majd a mellkasának dőlt. Hátra vetette a fejét, Kuroo így látta, hogy a szeme csukva, az arca ég, és nyitott szájjal kapkodja a levegőt. Az öle forró volt a keze alatt, és ha csak egy kicsit is mozdította a kezét, Chieko hevesen reagált rá.
Kuroo újra a csiklóját kereste, lassan simogatta a nedves ajkakat. Chieko nyöszörgött, még jobban felizgatva Kuroot. Azóta keményedett, hogy az ölébe vette a feladóját. Most, hogy érezte őt, nehezen bírt magával.
Szorította az egyenruha. Fél kézzel eleresztette Chiekót és kigombolta a nadrágját, aztán átölelte és a boxere domborulatára igazította. Azt akarta, hogy Chieko érezze, mennyire kívánja őt. Már nem tudott jobban elpirulni, a lánynak az arca és a füle is vörös volt, Kuroo mégis folytatta. Megemelte a csípőjét, gyengéden meglökte Chiekót. A lány felnyögött, amikor hozzá nyomta magát, a háta megfeszült. A feje Kuroo vállára hanyatlott. A kapitány, ha akarta, mindent látott belőle.
– Gyönyörű vagy – nyögött fel, újra hozzányomva magát Chiekóhoz. Gyorsabban mozgatta az ujját és figyelte, mit ér el vele.
A feladója már fájdalmasan szorította a combját, de amikor Kuroo egy kicsit változtatott a ritmusán, Chieko hangos nyögéssel eresztette el. A mellkasához kapott, a blúzát markolta. Kapkodva, felszínesen lélegzett, az arcát elfordította a kapitánytól.
– M-mit cs- – Chieko hangja elcsuklott, amikor Kuroo megemelte és térdig lehúzta a bugyiját. Ahogy visszaültette az ölébe, a bugyi a bokájáig csúszott. Kuroo felgyűrte a szoknyáját. A lány csupasz altesttel simult a boxeréhez. Kuroo érezte a nedvességet a kezén és a melegséget a farkán. Chieko hajába temette az arcát, mély sóhajjal nyomta le magára.
– Chieko – morgott halkan. Kuroo vágyott rá. Akárhol érintette meg, ő sem volt közömbös. – Annyira...
Kuroo a lány csípőjét markolta, hogy egyhelyben tartsa őt. Lehajtotta a fejét, mélyen beszívta az illatát. Vad elképzelések kergették egymást a fejében. Megcsókolta, majd megharapta a feladója vállát, de ez nem vitte közelebb a kielégüléshez.
– Még! – sikoltott fel a lány, amikor az ujja lecsúszott róla. Kuroo felnyögött. Fokozta a tempót, közben hozzányomta a farkát.
– Istenem, te lány – suttogta rekedten. Chieko olyan nedves volt, hogy Kuroo gyakran vétette el az érzékeny pontját. – Úgy lennék benned!
Chieko összerezzent, lehajtotta a fejét a zavartól. Amikor Kuroo keze újra lecsúszott róla, utána nyúlt és megfogta a csuklóját. Lejjebb húzta, és amikor a kapitány megérezte, nem tétovázott. Észrevétlenül merült el Chiekóban. A feladója addigra kikészült. Kuroo könnyedén dugta bele az egyik ujját, és egyszerre sóhajtott fel vele a testét átjáró gyönyörtől.
– Tetsu! – nyöszörgött Chieko. Remegett, ahogy Kuroo mozgatni kezdte az ujját. Amikor a kézfeje a csiklójához ért, hangosan nyögött újra.
– Ssh – csitította Kuroo. Nehezére esett a beszéd. Alig figyelt másra, mióta elmerült a feladóban. – Imádom a hangod, de csitt. – Mélyebbre nyomult, és már nem érdekelte, hogy Chieko két kézzel takarja el a száját. Nem látta az arcát, de anélkül is csodálatosnak találta.
– Tetsu! – Chieko még a keze alól is a nevét nyögte, amikor Kuroo érzékeny pontot érintett meg benne. Az élvezet összehúzta a lábát, de Kuroo erősen tartotta, és újra terpeszben ültette magára.
– Hadd nézzek rád – suttogta a kapitány. Egy ujjal volt Chiekóban, hol lassabban, hol gyorsabban mozgatta a kezét. Össze kellett szorítania a száját, amikor a feladó megrándult és lenyomta a csípőjét. Hozzásimult a farkához, és Kuroo úgy érzete, a következő ilyennél a nadrágjába élvez majd.
– Mit gondolsz, meglett az összhangunk? – Behajlította az ujját, ismét megérintve a pontot, amivel édes hangokat csalt ki a feladóból. Chieko képtelen volt felelni, de Kuroo látta, hogy bólogat. A lány nyakába sóhajtott, a füléhez közel folytatta. – Még egy kicsit... azt akarom, hogy elmenj tőlem.
Kuroo gyötörte magát, de nem bírt kiszállni Chiekóból. Addig folytatta, amíg a feladója remegni kezdett. A teste felforrósodott az ujja körül. Amikor a lányt elöntötte az orgazmus, előbb mozdulatlanná vált, majd elernyedt Kuroo ölelésében, az öle viszont még sokáig lüktetett. Kuroo érezte a szorítást, mielőtt kihúzódott belőle. Együtt remegett Chiekóval. Szorosan fogta a feladóját, nem engedte, hogy kicsússzon az öléből. A lány csukott szemmel pihegett. Kuroo látta, hogy enyhén reszket mindkét lába.
– Cicám. – Kuroo fél kézzel tartotta Chiekót, hogy ne kenje össze a maradék ruháját. Könnyű puszikat adott neki, amíg nem tért magához. – Rendben vagy?
Chieko hang nélkül bólintott. Amikor már volt erő a kezében, megtámaszkodott és feljebb csúszott a kapitány combján. Kuroo lehunyta a szemét, vett egy mély levegőt. Forrt a teste és tovább nem tudta figyelmen kívül hagyni. Maga mellé tette Chiekót. Egészen addig tartotta, mégis meglepte, milyen könnyű a teste.
Lehajolt és szájon csókolta a feladóját. Amikor elváltak, a lány csillogó szemébe nézve megszólalt:
– Segíts nekem.
Megértés suhant át a lány arcán. Kuroo elpirult, amikor Chieko rámosolygott, és azonnal elfordult, nehogy meglássa. Megtámaszkodott a háta mögött és megfogta Chieko kezét. Próbálta visszanyerni a kapitányi hangját, ahogy az ölébe húzta Chieko finom ujjait, mégis felnyögött, amikor a lány megsimogatta.
– Megengeded? – kérdezte, gyengéden cirógatva a farkát.
– Akarom.
Kuroo nem nézett a lányra, de elég volt éreznie, mit csinál vele. Chieko közel húzódott hozzá, meztelen combja a lábához simult. Tovább simogatta őt, végül lejjebb húzta az alsót, félig kibújtatva belőle. Óvatosan, ujjbeggyel érintette, előbb lent, majd lassan felfelé. Kuroo csak akkor nyitotta ki a szemét, amikor a hasán érezte Chieko lélegzetét.
A lány lehajtotta a fejét, a copfja Kuroo combját söpörte. Újabb forró lélegzetet fújt Kuroora, mielőtt egészen kibontotta az alsóból. Chieko felnézett, a tekintete találkozott Kurooéval, majd lesütötte a szemét, és az ajkai közé vette őt. Kuroo élesen szívta be a levegőt. Ökölbe szorította a kezét, de nem sokáig tudta visszafogni magát. Megérintette Chieko fejét, megsimogatta a haját, de a keze megmerevedett rajta.
Chieko az ajkával megszorította, majd megnyalta Kuroot. Megborzongott, amikor a nyögését hallotta, melegség áradt szét benne a hajában matató ujjaktól. Chieko lejjebb engedte a fejét. Kuroo kitöltötte a száját, egy pillanatra elakasztva a lélegzetét. Ahogy megszokta, már nem volt utálatos. Chieko halkan nyöszörgött, miközben nyalni kezdte Kuroo farkát. A kapitány a haját szorította, és visszanyomta a fejét az ölébe, amikor eltávolodott. Chieko nem bánta, amit tesz vele. Szerette, hogy ilyen közel lehet Kuroohoz.
Nem sok fogalma volt róla, mit csinál, de úgy érezte, Kuroo élvezi. Kemény volt, érezte a vér lüktetését a szájában. Chieko zavarban volt, de felnézett Kuroo öléből. A kapitány hátra döntött fejjel támaszkodott a falnak. Az arca kipirult, a szemét félig lehunyta, és Chieko hallotta a pihegő, nyögésbe fulladt légzését.
Sosem látta ilyennek ezelőtt. Chieko elfordult az arcától, újra az ölére összpontosított. Mozgatni kezdte a fejét, rövidesen rátalálva a megfelelő ritmusra. A mozgás és Kuroo nyögései szinkronba kerültek. Chieko érzete, hogy az ernyedt szorítás néha-néha erősödik a hajában.
– Chieko! – Kuroo alig érthetően mondta ki a nevét. Két kézzel fogta meg és húzta fel az öléből. Chieko értetlenül, kipirult arccal nézett rá. Látta, milyen közel van a kielégüléshez, Kuroo mégis megállította. – Nem akarok a szádba – mondta kapkodva. Megsimogatta Chieko arcát, de úgy tűnt, csak félig van magánál.
Chieko megfogta a kapitány kezét és lehúzta magáról. Addig mellette térdelt, akkor viszont a sarkára ült és megtámaszkodott Kuroo lábán.
Nem próbált már ránézni Kuroora. Chieko zavarban volt, de mosolygott, ahogy a kezébe vette. Nem várhatott tovább, hogy Kuroo megmondja, mit akar. Valahol menet közben elvesztette a kapitányát. Magához ragadta az irányítást, olyan tökéletes összhangba kerülve vele, mint a pályán állva.
Chieko sem volt egészen magánál. Alig ért hozzá, Kuroo megadta magát, ő pedig forróságot érzett a kezében. Egy ideig még nem eresztette el őt. Kuroo halkan, szájon át lélegzett, remegő keze helyett már csak a fal támasztotta. Chieko, amikor kinyitotta a szemét, beleszédült a látványába. Elengedte Kuroot, messzire tartotta magától a nedves kezét. Hozzásimult a kapitányhoz, fejét a vállára hajtotta, és megpuszilta a nyakát.
– Mit csináltál velem? – suttogta a nyakába. Chieko meg akarta csókolni, de az előbbiek után csak a vállára adott puszit ismét. – Jézusom, Tetsu, mit csináltál velem?
Chieko semmit nem bánt, pusztán késve fogta fel. Kuroo kezdte összeszedni magát. Megmozdult alatta, finoman eltolta a mellkasától.
– És te velem? – Zsebkendőt vett ki a táskájából, kettőt Chieko kezébe nyomva. – Jobban akartam veled bánni, mint a táborban – mondta. Kezdte rendbe szedni magát, mielőtt felhúzta az alsóját. – Mondd, hogy sikerült.
Chieko még mindig úgy ült, ahogy Kuroo hagyta. A bugyija a földre esett, de a szoknyája eltakarta, már nem csavarodott a derekára. Kuroo hangja zavarba hozta őt. Újra rendesen beszélt, csak az arca volt piros még. Chieko hiába kezdett magához térni, Kuroo tekintetétől benne rekedt a szó.
– Chieko? – Kuroo abbahagyta az öltözködést és megérintette az arcát. – Semmi bajod? – Próbálta titkolni az aggodalmát.
– Semmi – ingatta a fejét Chieko. Ideges mosollyal figyelte a két kezét a térdén. – Csak ezt alig hiszem el.
– Pedig semmi hihetetlen. – Kuroo megkönnyebbült a választól. Most, hogy vége volt, félt, hogy Chieko teljesen kiborul majd. A lány viszont mosolygott, hiába kerülte a tekintetét. Kuroo kivárt, hátha mond valamit, aztán hozzátette. – Ha te is akarod... bármikor megismételném.
– Tényleg? – Chieko hangja reményteljes volt. Kuroo kifújta a visszatartott lélegzetét, de többé ő sem bírt ránézni. Fura érzés volt a mellkasában.
– Tényleg, cicám. Csak egyelőre maradjon kettőnk közt. – Kuroo tiltakozást várt, de Chieko bólintott. Olyan érzése volt, akkor bármit is kér, Chieko igent mondott volna, Kuroo mégsem élt vissza a helyzettel.
Lassan felállt és befejezte az öltözködést. Megvárta, hogy Chieko is rendbe hozza magát, aztán átkarolta a derekát, és kivitte az öltözőből.
Hazafelé a vonaton Kuroo hagyta, hogy Chieko a vállára döntse a fejét. Először utaztak együtt, de Kuroo nem bánta, hogy pár szót leszámítva végig csendben ültek egymás mellett. Chieko a kezében szorította a mobilját és meg sem rezdült, amikor újra és újra üzenetek csipogtak fel.
Kuroo is fáradt volt, de olykor a rajta pihenő lányt figyelte. Hamarosan fel kellett keltenie, hogy leszálljon a megfelelő megállóban.