Kuroo pici feladója

15. fejezet

//Kedveseim ♥ Ez az utolsó előtti rész. Most hamarabb jött a friss, mert hétvégén nem tudok ezzel foglalkozni. Plusz egy ajándék: 

mivel az utolsó rész rövid, lényegében csak egy epilógus, azt is feltöltöm most. Tehát ha végeztetek, mehettek tovább ♥♥♥//

Kuroot az ütés zökkentette helyre. Szánalmas volt, mégis Kenma szidása józanította ki, nem a barátnője. Kuroonak volt még mit tanulnia a kötődésről és a bizalomról.

Miután Kenma otthagyta a kapuban, Kuroo egy darabig bámulta utána. Tényleg sokkot kapott a hirtelen indulatától, de a zsibbadó arca emlékeztette, hol van, és végül elindult haza. Mást nem igazán tehetett: Kenma nem beszélt volna vele, Kuroo pedig már nem tudott mit mondani a szőke feladónak.

Kuroo, amióta nem beszéltek Chiekóval, alig vette elő a telefonját. Először nehéz volt. Nézegette maga mellett az asztalon, és amikor a laptopja előtt ült, akkor is gyakran fordult a csevegései felé a figyelme. De Chieko volt az egyetlen, aki számított. Kuroo ideges lett, ha a nevét látta valahol. Hasonló volt, mint amikor még csak álmodozott róla, viszont Kuroo már ismerte, mit nem érhet el.

Ha kinyújtja a kezét, a lány ott lett volna, Kuroot azonban nem engedte a büszkesége. Tisztában volt vele, milyen borzasztó dolgokat mondott neki. A feje idővel kitisztult, de a vádjait nem vonhatta vissza.

Kuroo egyedül maradt. A viselkedésével nemcsak Chiekót, hanem Kenmát is eltávolította magától. Sokszor gondolta végig Kenma szavait, ahogy oda sem figyelve végezte a napi teendőit. Tényleg hülye volt. Chieko hiába mondta, ő mégis csak Kenmától hitte el.

Bíznia kellett volna mindkettejükben, de ostobán azt hitte, szövetkeznek ellene. Úgy tűnt, Chieko és az egész világ összeállt a bosszantására. Kuroo, bárhogy gyötörte magát, nem jött rá, miért támadt kétség a szívében.

A tapasztalatok és a racionalitás, ami addig támaszt nyújtott neki, becsapta. A hamis tények lassan rakódtam le benne, amióta találkozott Ryokával. A lány undorító dolgokat mondott Chiekóról. Túl rosszakat, hogy Kuroo elhiggye, és mégis. A józan ész azt mondta, minden pletyka mélyén van egy kis igazság.

Kuroo nehezen értette meg a lányokat, mert Chieko előtt eggyel sem volt komoly dolga. Akivel elvesztette a szüzességét, nem jelentett sokat. Kuroot nem izgatta, hogy később mással kezdett járni. Chieko nem is hasonlított rá. Kuroo ideges lett, ha őt más fiúkkal látta. Hiába tudta, hogy nem szeretik el tőle, néha fizikailag fájdalmat okozott. Kuroo utált így érezni. Chieko közvetlensége, kedvessége, a kis, aranyos gesztusai és az egész lénye lassan a hatalmába kerítette őt, és félt, hogy másokra is legalább ilyen hatást gyakorol. Bármit mondott is róla, Kuroo nem tudta elengedni őt. Minél jobban igyekezett, annál biztosabb lett, hogy Chiekót nem tudja nem szeretni. Csodálkozott, hogy még senki nem hívta randira az iskolában. Ahogy belegondolt, felkavarodott a gyomra.

Az utóbbi időben tényleg hanyagolta az evést. Előbb az idegességtől, majd a csalódástól nem volt étvágya, és érzete, hogy legyengült a teste. Össze kellett szednie magát. Amíg nem állt rendesen a lábán, nem nézhetett szembe újra se Kenmával, se Chiekóval.

Bocsánatkéréssel tartozott nekik, de a helyzet már túl volt azon, hogy lerendezhesse egy nagyon sajnálommal. Kuroo belátta a tévedését, de még nem tudta, hogy hozza rendbe. A Chiekóval kapcsolatos gondolataiban káosz volt. Kuroot sosem foglalkoztatta igazán, miért nem vallja be, hogy járnak. Talán az egészet elkerülte volna vele. A mentegetőzés, hogy nem akarja Chiekót zaklatásnak kitenni, már nevetségesnek tűnt. Ha kinyilvánítja a kapcsolatukat, nemcsak a lányt teszi boldoggá, hanem ő is megnyugodhatott volna. Nem kellene attól félnie állandóan, ki vet szemet Chiekóra. Önző érdek volt, Kuroo hamar el is hessegette magától, a gondolat mégis ott maradt a perifériáján. Chieko és ő összetartoznak. Szereti őt. Ezt még a hülyeségei sem tudták kiverni a fejéből.