One More Night

7. rész

Hát igen.. Ez az a látvány, amit a telefonom és a laptopom kijelzője sosem tudott úgy isten igazából átadni. St. Van fekete felsője elég kivágott volt ahhoz, hogy lássam, mennyire ki van gyúrva. A lapockáján és a felkarján ívelő dombok jelezték szépen kidolgozott izomkötegeit. Úgy végigfuttatnám rajtuk az ujjaim! Igazán figyelemre méltóak voltak. Nem is értem miért ilyen kis félénk a srác, hisz olyan nagy ember! Hallottam ahogy liheg a sok erőlködéstől, amitől aggódni kezdtem. Az az érzésem támadt, hogy túlhajszolja magát csak azért, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Felálltam a helyemről és odamentem hozzá. Egy pillanatra megtorpantam, de ahogy ott állt előttem, háttal nekem, a térdein támaszkodva, előre görnyedve, elszorult a szívem.

Bal kezem finoman a hátára helyeztem és a jobb oldalán megállva lehajoltam hozzá:
- Vanie.. - szólítottam meg, hogy biztosan figyeljen rám. Felpillantott. Szeméből és arckifejezéséből láttam, hogy aggodalmam nem volt alaptalan. - Vanie.. - ismételtem meg. - Kérlek most pihenj egy kicsit, átadom a székem, fújj egyet.. Én jövök!
Geumhyuk nem ellenkezett, saját lábán ment hátra és ült le. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem keresett kifogásokat és hallgatott rám. Az idolok ennél makacsabbak szoktak lenni.

Végigpörgettem a számaim, hogy mire is kéne táncolnom, hogy Hyuk tanácsokkal tudjon szolgálni és bizonyíthassak neki is. Végül a Give me more mellettem döntöttem, szerettem azt a dalt (most is szívesen hallgatom, félreértés ne essék), eggyé tudtam vele válni, de a lépéseket nem ismertem teljesen. Kicsit bemelegítettem, nekivetkőztem, haha, nem, csak levettem a pulcsim és elindítottam a VAV egyik mesterművét. St. Van egy darabig csak csendben figyelt engem, nem tudtam, hogy pontosan mit tanulmányoz ennyi ideig: engem vagy a technikám. Mindkettőnek nagyon örültem volna.

Ahogy a dal véget ért és befejeztem a koreót, felé fordultam:
- Nos, mint láthatod, nem táncolok tökéletesen, néhány mozdulatot továbbra sem sikerült teljesen elsajátítanom, hiába lassítottam be Youtube-on a dance practice videótokat. Viszont nagyon igyekszem, hogy jobb lehessek és bizonyíthassak az embereknek. Köztük.. Neked is.. - kurta mosollyal zártam a monológom, reméltem, hogy nem voltam egy kicsit sem tapintatlan és nem mentem túl messzire azzal, hogy megemlítettem a végén a véleményének a fontosságát.

Geumhyuk felállt, most már jobban festett, arcába és szemébe is visszatért az élet, és odasétált hozzám. Ne! Mármint de.. Szeretném, ha közelebb jönne, de akkor nem fogok tudni uralkodni az érzéseimen..
- Valójában elég jól elkaptad ezt a vonalat, tetszett a produkciód, ha szabad így fogalmaznom. Nekem ezennel bizonyítottál! - bal kezével a tarkóját fogta, széles vigyor terült el az arcán, szemei összeszűkültek tőle. Imádom így látni.. - Szeretnéd, hogy megmutassam azt a pár hiányzó elemet?
- Nem gyakran tanulhat az ember magától a mestertől, szóval igen, szeretném. - szerelmes tekintettel néztem rám, amit nem tudtam tovább rejtegetni. Látszólag nem zavarta.

St. Van hihetetlenül türelmes volt velem, egy-egy lépést akár 5-ször is megmutatott, ha nem tudtam követni. Két holtpontot fedeztünk fel nálam: túl gyors mozdulatok egymás után, hisz azokba bele lehet zavarodni, és a férfias csípőmozgások, amelyeket folyamatosan nőiesen csináltam. Hyuk jót nevetett ezért rajtam, de azt is hozzátette, hogy neki tetszik a lányos verzióm. Én viszont nem elégedtem meg ezzel, az eredetit szerettem volna megtanulni. Van ebben is sokat segített, magyarázott, szemléltetett, de a végére - látva a reménytelen próbálkozásaim - más módszert választott.

Mögém lépett és két kezét finoman a csípőmre helyezte. Én is remegtem és ő is. A magam részéről elmondhatom, hogy azért, mert a forró ujjainak érintése a csontomig hatolt. Azt viszont nem tudtam, hogy ő miért ennyire határozatlan. Arra gondoltam, hogy valószínűleg nem csinált még ilyet, és tartott attól is, hogy valaki meglát minket. Megkért, hogy hagyjam vezetni és csak próbáljak rájönni a titok nyitjára. Elég volt egyszer mondania és én így tettem, bíztam benne, és tényleg jobban ment utána egyedül. Végezetül közösen is eltáncoltuk még egyszer a Give me more-t, ami szintén jól sikerült.

Megrezzent a telefonom, valaki üzenetet küldött. Geumhyuk kíváncsian nézett rám.
- Oh, nem, nincs semmi baj, csak úgy tűnik, holnap is a tanulásé lesz a főszerep. Az igazgató megkért, hogy nézzek majd be a sminkesekhez és tegyem hasznossá magam.
- Akkor ott találkozunk! - válaszomat meg sem várva elment összeszedni a cuccait. Én is felvettem a pulcsim és az ajtóhoz léptem.
A folyosón megint gyér világítás fogadott minket.
- Köszönöm ezt a remek délutánt veled. Vigyázzatok magatokra hazafele! - köszönt el tőlem St. Van és balra indult.