One More Night

6. rész

Reggel kisebb gyomorgörccsel ébredtem. Ráadásul megint minden idegen volt, amikor kinyitottam a szemem. Beletelt néhány másodpercbe (ha nem percbe, nem mértem), mire legyőztem a kialakuló pánikom. Biztonságban vagyok, jó kezekben, ahol gondoskodnak rólam. Előkotortam a kiskutyás mamuszom és úgy ahogy voltam, kócosan, félálomban, zsiráfos pizsamában léptem ki a szobámból.

Az igazgató a nappaliban ült, TV-zett. Azonnal meghallotta, hogy kijöttem.
- Jó reggelt! - köszönt nekem és végigmért. - Milyen jól nézel ki ma reggel!
- Haha, nagyon vicces. - vágtam gúnyos arcot. - Egyébként Önnek is jó reggelt!
- Sikerült aludnod az éjjel valamennyit? - érdeklődött irántam.
Ha most kávé lett volna a kezemben, tuti magamra öntöm.
- Ühüm. Olyasmi. - terelni akartam a témát. - Mikor indulunk a céghez?
- Máris menni akarsz? Mellesleg úgy egy óra múlva. Addig még belefér egy gyors reggeli, öltözködés, szépítkezés..
Válaszképpen csak rábólintottam.

Az étkezést most nem vittük túlzásba, főleg azt ettük, amit találtunk. Ez egyébként számomra tök okés volt. Az öltözékkel viszont meggyűlt a bajom. Nem akartam tré módon festeni, de a túl elegáns meg feltűnő lett volna. Végül maradtam egy szakadt farmernál és egy szép, lila, V nyakú, kígyóbőr mintás felsőnél. Mentségemre szóljon, hogy nem nézett ki olyan rosszul, mint amilyennek elsőre tűnik! A fürdőben a hajamat megfésültem és feltűztem. Arcomra púdert vittem fel és a szememet is kifestettem. Többnek néztem ki, mint amennyi valójában voltam, de nem bántam. A tükörből egy magabiztos, csinos nő nézett vissza rám.

Mire elkészültem, az igazgató már ingben várt rám, indulásra készen. Ismét kocsival mentünk a céghez. Továbbra is lenyűgözött maga az épület és a közeg. Belépve már kicsit nagyobb volt az önbizalmam és rövid idő után azt vettem észre, hogy tekintetemmel Őt keresem. Nem kell rám köszönnie, szépen mosolyognia vagy viccelődnie, csak szeretném Őt ma is látni! De nem volt sehol.. Ez kissé csalódottsággal töltött el, de elfogadtam. Nem nagyon tudtam leplezni viszont, amit előbb vagy utóbb valaki észre fog venni.

- Igazgató úr.. - fogtam meg a férfi kezét és néztem rá bociszemekkel, időnként nagyon meggyőző tudok lenni. - Elmehetnék megint a táncterembe, ha nem próbál senki? Jól esne egy kis gyakorlás.
- Menj csak, az irodámban leszek, ott megtalálsz, amikor végeztél vagy ha szükséged van bármire. Ha nem lennék a helyemen, akkor csörgess meg és megyek hozzád. Apropó, itt egy névjegykártya a számommal, ezen mindig elérsz.
- Köszönöm. - elvettem tőle a lapot, zsebre vágtam és már indultam is a memorizált útvonalon.

Kicsit még mindig olyan volt nekem, mintha egy útvesztőben járnék, de gondolom minden megszokható és megtanulható. Olyannyira a gondolataimba merültem, hogy nem is hallottam a teremből kiszűrődő zenét. Óvatosan, mégis bátran nyitottam be. Nem voltam egyedül, St. Van épp gyakorolt. De kínos! Mégsem tudtam levenni róla a tekintetemet. Jól táncolt, látszott rajta, hogy minden erejével a zenére és a koreográfiára koncentrál.

Amikor a szám véget ért, megállt és felpillantott a tükörbe. Azonnal észrevett benne, ahogy a félig nyitott ajtón befele kukkolok.
- Omona! - szaladt ki a számon. - Bocsáss meg.. Azt hittem szabad a terem.. De amikor benyitottam, itt voltál.. És nem akartalak megzavarni.. De tény, hogy elmehettem volna.. Ahelyett, hogy leskelődöm.. Én..
- Hé, nem haragszom. - meglepődtem, mert Van ott állt előttem olyan 75 centire. Észre sem vettem, hogy idesétált, az egész vallomásomat önkívületben, lesütött szemekkel mondtam végig.
- Biztos? - néztem fel rá megszégyenülve.
- Biztos. - mosolyodott el és egy lépést tett felém.
Azt hittem kiugrok a bőrömből! Vagy meghallja, ahogy a szívem zakatol! Ugye, nem pirultam el?!
- Másrészről, örülök, hogy újra látlak, éreztem, hogy mi még találkozni fogunk. - folytatta. - De nem akarlak zavarni tánc közben, úgyhogy inkább megyek..

- Ne, várj.. - próbáltam összeszedni minden bátorságom. - Nem kell távoznod, egyébként is, én nyitottam rád. És én nem készülök semmilyen comeback-re, még idol sem vagyok! - tört ki belőlem egy kínos nevetés közben.
- Lehet, hogy nem vagy idol, de azt hallottam, hogy a tehetséged megvan hozzá, szóval neked is kijár a lehetőség. - bókolt nekem. A szemkontaktust a szívmelengető mondata után is tartotta, libabőr futott végig rajtam.
- Öhm.. Köszönöm(?). - enyhén kérdő hangsúlyúra sikerült, zavarban voltam.
- Mit szólnál, ha itt maradnál, amíg még gyakorolok kicsit, elleshetnél pár mozdulatot, és egy darabig én is itt lennék veled, amíg te táncolsz? Segíthetnék, ha szeretnéd, és..
- Benne vagyok! - Hyuk arcára ránézésre kisebb boldogság ült ki, levette a piros-fekete kockás ingét és trikóban folytatta tovább, amit elkezdett..