One More Night

11. rész

A nagy felforgás közepette az igazgató gyengéden karon ragadott és elvezetett a szűk folyosókon át a koncertteremig. Nem volt egy nagy helyiség, ráadásul ülőhelyes nézőtérrel rendelkezett, de legalább a sorok közötti szintkülönbségnek hála az utolsók is ugyanolyan jól láthatták az előadást. Ez mindenképp plusz pont! A fenti ajtón surrantunk be, így kevesebb feltűnéssel tudott leültetni az egyik szabad hátsó székre. Megfogta a vállaim, majd így szólt:

- Szereztem neked jegyet a mai koncertre. Érezd magad jól a srácokkal és felejts el minden problémát. Oh, majdnem kiment a fejemből.. - kutatni kezdett a kabátja belső zsebében és valami kék nyelű tárgyat adott át nekem. - Ez a tiéd! - mosolygott rám. A lightstickem volt az! Száz közül is megismerném, matricákat ragasztottam a nem világítós részére.
- De.. hogyan?.. - pislogtam a férfira.
- Emlékszel, visszamentem becsukni az ablakokat.. Akkor vettem magamhoz.. Viszont nem akartam elárulni a meglepetést! - most már vigyorogva nézte összezavarodott arcom.
- Én.. Nem is tudom mit mondjak.. - kezdtem volna bele az esetlen mondókámba.
- Nem is kell semmit sem, az a fő, hogy boldog legyél! - tanácstalan voltam, hogy hogyan fejezhetném ki a hálát, amit szavakkal nem lehet, ezért inkább megöleltem. Megértette az üzenetem, bólintott, majd kiment a teremből.

Az órámra tekintettem, néhány perc maradt csak a nagy esemény előtt. Újra kellemes izgatottság járt át, minden végtagom bizsergett és a lightstickemet szorongatva vártam árgus szemekkel a fiúk érkezését. Nem sokkal később szó szerint berobbantak a színpadra és uralták azt. Időnként szünetet tartottak, meséltek nekünk és játszottak velünk.

Az egyik ilyen játékhoz 7 rajongót hívtak le magukhoz - mindegyikőjük egyet -, akik lapok közül húzhattak, melyeken különleges ajándékok szerepeltek. St. Van választott utoljára: megkeresett a szemével és a ruhámat körülírva egyértelműsítette, hisz a nevemet mégsem mondhatta, hogy rám esett a döntése. Azért kicsit számítottam is rá, titkon reméltem..

Letotyogtam a lépcsőn, nehogy beégessem magam mindenki előtt egy látványos zakózással. A színpadon én húztam utolsónak, pontosabban mondva én kaptam az utolsó lapot. Határozottan jól jártam vele, ugyanis a papíron a következő állt: "ingyen ölelés egy választott taggal".

- Ah, ingyen ölelés. - mondta ki hangosan is Lou MC, hogy a közönség is tudjon róla. Kisebb sikítozás volt a válasz. - Nos? - fordult ezután felém. - Kitől szeretnél egy hatalmas ölelést?

Félénken Geumhyukra mutattam, aki erre egy félszeg mosolyt dobott személyesen nekem. Megtörölte fehér kisalakú törülközőjével a tarkóját, majd átadta a tőle balra álló Ziunak és odalépett hozzám. Kitárta a karjait és magához szorított. Bár magát a sóhajt nem hallhattam, mert a rajongók visítozni kezdtek, éreztem a mellkasán. Elemelt a földtől is, forgott velem egyet, majd óvatosan letett, hogy ne essek el, ha netán megszédültem. Mikor ellépett tőlem és felnéztem rá, boldognak látszott, aminek szívből örültem.

A másik játék során aláírt labdákat dobáltak a fiúk a közönségbe, sikerült kettőt is megkaparintanom: egy sárgát Lou szignójával és egy zöldet Ziuéval. Fülig ért a szám, hogy ilyen kincsekhez jutottam.

Maga a koncert pillanatok alatt eltelt, akkor vettem észre, hogy már a végéhez közeledünk, amikor a srácok búcsúzkodni kezdtek. Kicsit elszomorodtam, de bíztam abban, hogy az igazgató most is bevisz az öltözőjükbe és még láthatom őket egy röpke perc erejéig. Így is lett.

Mielőtt a VAV teljesen lesétált volna a színpadról, és a rajongók elkezdtek volna oszlani, eljött értem és kiosontunk olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Az úton kérdezgetett:

- Na? Milyen volt?
- FANTASZTIKUS! - tört ki belőlem. - Ez volt a harmadik koncertem, de imádtam minden percét! Képzelje, húzhattam lapot is és kaptam ölelést Vanietól! És nézze! - mutattam neki lelkesen a szerzeményeim.
- Hűha, ez ám a tartalmas este! Gyere, még van egy kis dolgunk!

A fiúk nagyon kimerültek voltak: lihegtek, üveg számra vedelték a palackozott vizet és folyt róluk a verejték, átáztatva a pólóikat. Ziu mondjuk még így is kitörő örömmel fogadott, integetett és a nevemet kiabálta. Mivel ő köszöntött először, gondoltam váltok vele pár szót, ám mielőtt elindulhattam volna irányába, Geumhyuk elkapta a bal kezem:

- Van egy perced? - kérdezte.
Bólintottam és kiléptünk az ajtó elé beszélgetni. A falnak támaszkodtam, ő pedig előttem állt meg, egész közel hozzám. Először a földet nézte, látszott rajta, hogy kissé feszeng. Végül a tekintetünk találkozott és megnyílt:
- Köszönöm, hogy ma engem akartál megölelni.. Sokat jelentett nekem..
- Hé, Vanie.. Okkal választottalak téged.. - vallottam be. - És ezt te is tudod.. - utaltam az utóbbi pár nap történéseire.
Szikra gyúlt a  szemében, jobb kezét a fejem mellett a fehér falra, bal kezét a csípőmre tette..