One More Night

12. rész

Lehajolt hozzám, homlokát az enyémhez érintette, bőrömön éreztem a teste melegét, és férfias illata betelítette az orrom. Kimerült volt, meg-megremegett, lassan lélegzett és szinte már rám támaszkodott.
- Amióta először találkoztunk, nem tudlak kiverni a fejemből.. Van benned valami különleges, ami egyszerűen nem hagy nyugodni.. - suttogta, majd szünetet tartott. Vajon miért mondja ezt Ő is? - Szeretnélek megismerni, szeretném tudni, hogy ki vagy te.. Ki az a lány, aki a fejembe mászott, mi van benned, amit eddig másban még nem láttam meg.. Miért volt olyan felemelő a mai ölelésed.. Csak.. Válaszokat szeretnék.. - nem leplezte, hogy küzd magával, zaklatott, szemét időnként szorosan becsukta, hátizmai jól láthatóan megfeszültek a pólója alatt.

Nem tudtam, hogy a fáradtság hozza ezt ki belőle vagy őszintén beszél hozzám. Tényleg mindennél jobban szerettem volna, hogy az utóbbi álljon fent, de a valóság nem volt ilyen rózsás. Aggódtam érte, ajkai közben teljesen kiszáradtak és gyenge volt. Gondoskodnom kell róla, más most nem számít.
- Geumhyuk, pihenj egy kicsit, nehéz napod volt.. - kérlelően kerestem a szemkontaktust vele, de csak lefele meredt maga elé. Finoman megfogtam a bal alkarját, lecsúsztattam a kezét a csípőmről és kibújtam a teste alól. - Hozok neked vizet, rendben?

Ellentmondást nem tűrve visszaindultam az öltöző fele. Amikor az ajtóban még egyszer megfordultam, láttam, hogy szomorúan és üres tekintettel néz utánam. Egyenesen egy palack vízért mentem, nem törődtem sem a hangzavarral, sem a jelenlévőkkel. Segítséget is kérhettem volna az igazgatótól, de az agyam teljesen kikapcsolt, és az ösztöneim átvették felettem az irányítást. Mindenki mászkált, nevetgélt, én pedig továbbra sem voltam olyan meghatározó személyiség, hogy észrevegyenek.

Siettem vissza Vaniehoz, ahogy csak tudtam, útközben a kupakot is lecsavartam neki. A falnak háttal ült a földön, fejét hátradöntötte, karjai a térdein pihentek.
- Tessék.. - nyújtottam át neki a folyadékot. Kissé erőtlenül, de elvette tőlem és kortyolt belőle. Mohón ivott, szája mellett vékony sávban folyt le a víz egyenesen a fehér pólójára, tapadóssá és átlátszóvá téve azt a mellkasán. Kicsit vártam, majd levettem a sálam, amit csupán divatból tekertem a nyakam köré. Elfutottam vele a mosdóig, hideg vízzel jól átitattam, majd letérdelve St. Van mellé törölgetni kezdtem vele az arcát és a nyakát. Nem telt sok időbe, hogy jelentősen jobban érezze magát.

- A sálad.. - eszmélt fel Geumhyuk. Hajtincsei nedvesen omlottak a homlokára, barna szemei azonban tiszták és ártatlanok voltak. Őrülten vonzóan festett így.
- Ne törődj vele, inkább örülök, hogy jobban vagy.. - majdnem sírtam, annyira megkönnyebbültem.
Környezetét kémlelte, valószínűleg próbálta értelmezni az eseményeket, majd tekintete rajtam állapodott meg.
- Köszönöm.. - megremegett a hangja, majd folytatta. - Amit pedig korábban mondtam, komolyan gondoltam...
Ezek szerint őszinte volt hozzám az érzéseivel kapcsolatban...
- Rendben van, de ígérd meg, hogy legközelebb nem másokat helyezel előtérbe, amikor vallomásra készülsz, és jobban odafigyelsz majd magadra! - próbáltam nem túlságosan megdorgálni és mosolyogva emeltem fel a kisujjam.

St. Van elnevette magát, megcsóválta a fejét és kisujjesküt tett.
- Te tényleg nem vagy semmi! - ismerte el ismét. - Holnap nincs betervezett előadásunk és nem is én vagyok a soron következő, ami a VAV appos live chatet illeti. Megihatnánk valamit egy kellemes beszélgetés keretében, szereted a kávét?
- Naná! - csattantam ki az örömtől. - A cappuccino az egyik legnagyobb szerelmem!
- Akkor holnap én gondoskodom a kávéról és a helyszínről is. Tudod hol van A03-mas szoba?
Próbáltam felidézni a korábbi látogatásaim során látottakat, de sajnos eddig azt sem vettem észre, hogy betűkkel és számokkal vannak ellátva az egyes helyiségek.
- Fogalmam sincs.. - vallottam be neki miközben a szám sarka enyhén lefele görbült. Szomorú voltam, hisz itt lett volna a nagy alkalom...

Vanie már épp szólni készült, amikor valaki a nevemet kiabálva kirontott az öltözőből.
- Lisa-ah! - az igazgató volt az. Lesütöttem a szemem, a vizes sálat néztem a kezemben és az ajkamba haraptam. Tudtam, hogy ha félreértik a helyzetet, akkor nagy bajba kerülhetek.. Mindezt csak azért, mert hősködni akartam!.. - Szörnyen aggódtam miattad! Mi történt?
- Sajnálom.. - csak ennyit tudtam mondani. Borzalmasan éreztem magam, egy pillanatra tényleg elhittem, hogy lehet még valami ebből a meghívásból.
- PD-nim.. - kezdte helyettem is Geumhyuk és megmarkolta az alkarom. - Szinte semmit nem tudok még róla, azt sem említette, hogy milyen kapcsolatban álltok, de az biztos, hogy helyén van a szíve. Ott volt, ahol szükség volt rá, ápolt, amikor rosszul éreztem magam...
Belefagyott a szó az idősebb férfiba. Nem lehetett tudni, hogy mérges-e valamelyikőnkre vagy csak szimplán megdöbbent.