The new life [BEFEJEZETT]

Negyedik fejezet

A lift elindult és én még mindig csak álltam dobozokkal a kezemben szótlanul,semmit sem értve.

-Kagura. Minden rendben van? - kérdezte anyám az ajtón kifelé nézve.

Ahogy rá pillantottam láttam arcán a rémületet. Nem akartam a liftben történtekről beszélni és igazából magam sem tudtam mit is mondhatnék.

-Persze, csak elgondolkoztam - mosolyogtam rá kedvesen.

Kifutott hozzám, megragadt egy pár dobozt, majd elindultam utána a lakásba. Ahogy átléptem a küszöböt valami csodálatos érzés fogott el. Az ajtóval szemben volt a konyha, melyet egy kisebb folyosó választott el mindentől. Bal és jobb oldalt volt egy-egy szoba, melyekhez egy kisebb fürdőszoba társult. Nem volt nagy a lakás, de kettőnknek pont megfelelő.

-Úgy gondoltam lehetne tiéd a bal oldali szoba. Az valamivel nagyobb, neked úgyis több holmid van - mosolygott rám, miközben vitte be a dobozokat az új szobámba. - Pakold ki a dolgaidat, aztán készülj fel a holnapra, hisz nagy nap lesz.

Teljesen elfeledkeztem róla. Holnap kezdetét veszi az iskola.

-Ha egy kis átalakításra vágynál hétvégén elrendezünk mindent. Akár új bútorok is szóba jöhetnek.

-Az remek lenne! - kiáltottam fel izgatottan.

Anyám erre csak bólintott, majd kiment a szobából, azzal neki is álltam kirakodni a bőröndökből. Elsőnek a felsőket,kabátokat, szoknyákat akasztottam be a gardróbba ami majdnem az ágy mellett helyezkedett el. A mellette lévő polcos szekrénybe a nadrágokat hajtogattam be. A cipőket, magassarkúkat az ajtó melletti kisszekrénybe pakoltam. Az ágyam mellett volt egy kis éjjeliszekrény, oda elhelyeztem egy órát, lámpát és egy képet amin anya és én vagyunk láthatóak. Ezzel mára késznek is nyilvánítottam a szobámat. Persze még nagyon sok mindent nem pakoltam ki, de nem szerettem volna fáradt lenni az első tanítási napon. Vettem egy forró fürdőt, a hajamat betekertem a törölközővel, majd a konyha felé vettem az irányt. Ahogy kiléptem szobám ajtaján valami fenséges illat csapta meg orromat. Ekkor éreztem igazán azt hogy éhes vagyok. Ma jóformán még nem ettem semmit sem.

-Azt hittem már sosem végzel - nevetett fel anyám miközben merte ki a tányérra a levest. - Na és hogy tetszik az új lakás?

-Nekem kifejezetten tetszik, nem nagy nem is kicsi, szerintem tökéletesen el fogunk benne férni - mosolyogtam miközben leültem az asztalhoz.

Ahogy lassan megvacsoráztunk elrepült felettünk az idő és szép lassan besötétedett. Jókat nevettünk és sokat beszélgettünk.

-Akkor én lefekszem pihenni -néztem anyámra, majd a homlokára adtam egy puszit.

-Jó éjszakát kincsem, pihend ki magad holnapra.

Betértem a szobába, majd az ágyra pillantva észrevettem, hogy nem huzatoltam fel. A nagypárnára fekete, a kicsikre babarózsaszín a takaróra pedig ismét fekete ágyneműt húztam. Az ágy szélére ülve levettem hajkoronámról a törölközőt, majd beállítottam az ébresztőt a telefonomon és felraktam töltőre. Ledőltem az ágyra, tekintetem a plafonra tévedt és elmerengtem a liftben történteken. Az a férfi egyszerűen megbabonázott. A szőkés haja, a gyönyörű mogyoróbarna szemei amikor szemembe nézett velük. Arcomra pír szökött már a gondolattól is. Egyszerűen megőrültem érte, pedig még csak a nevét sem tudtam. Ahogy telt az idő egyre fáradtabbnak éreztem magam. A szempilláim is egyre nehezebbek lettek,mire mély álomba merültem.