The new life [BEFEJEZETT]

Tizennyolcadik fejezet

Végre ez a nap is eljött. Nem csak azért olyan szuper, mert ma van a születésnapom, hanem azért is, mivel ez az utolsó tanítási nap. Legalábbis húsvét előtti utolsó. 

Nagyon hosszúnak ígérkezik ez a nap, igaz csak négy órám lesz, mégis alig várom a végét. Nem veszem sietősre, ezért ma gyalog megyek az iskolába. A kapunál már várnak a többiek. Az órákon nem csinálunk semmit, csak beszélgetünk. Az utolsó csengőszó áldás volt mindannyiunknak. Mindenki kitódult az iskolából, ma nem álltunk meg bandázni, hanem sietünk a dolgunkra. 

Most már itthon vagyok és készülődök a ,,film nézésre''. A ruhámat nem akarom túlzásba vinni, így egy rózsaszín skót kockás mini szoknyára és egy rövid ujjú fekete body-ra esett a választásom. A hajamat kissé begöndörítem, majd lazán összefogom. Szolidan sminkelem ki magam. 

21:00 óra van, elindulok. Kaage háza nincs olyan messze tőlünk. Már rég besötétedett. Némely házak kertjéből lehet hallani a kutyák ugatását. Minél messzebb megyek egyre tompul a hangjuk. Egy keskeny járdán haladok egy darabig, de végül az aszfalt elfogy a lábam alól. Itt már kavicsos az út és szélesebb is. 

Belépek a házba, de sötét van. Egy villanykapcsolót keresek, de mire megtalálnám hangos kiabálással kívánnak boldog születésnapot. 

 Mindenki külön is felköszönt és már indul is a buli. Éppen Kaage-val táncolok. 

-Olyan szép vagy ma este Kagura. 

-Köszönöm. - mosolyodom el halványan. 

-Hogy tetszik a meglepetés? 

-Nem gondoltam, hogy így össze tudjátok hozni. - nevetem el magam most már tényleg felszabadultan. 

Egy lassú számra táncolunk. A fiú akivel eddig táncoltam, mintha átváltozott volna. Hirtelen megcsókol. Ellököm magamtól és undorodva nézek rá. 

-Te normális vagy? - csattanok ki. 

Mielőtt még bármit szólhatna kiviharzok a házból. Futásnak eredek, bár könnyeimtől alig látom az utat. 

Már a liftben vagyok mire megnyugszom. A hideg falnak dőlök. Mire kiszállok a liftből undor helyett haragot érzek Kaage iránt. A kulcsom kezdem keresni miközben kezemet az ajtónak támasztom. Meglepetésemre az ajtó kinyílik. A konyhából világosság szűrődik ki.