Tizennegyedik fejezet

1.6K 44 0
                                    

Büntetés. Folyton ezen agyaltam. Vajon mit kaphatok azért ha ,,rossz kislány,, leszek? Tettem fel magamnak a kérdést. És mi lesz ha jó leszek? Ez is eléggé foglalkoztatott.

-Remélem megértetted és ezentúl így fogsz hozzá állni a dolgokhoz. - zavarta meg gondolataimat. 

-Megértettem apuci. - mosolyogtam rá, kiemelve az apuci szót. 

-Okos kislány. - kacsintott egy mosoly kíséretében. - Na gyere, még van egy kis elintézni valónk. - ragadott meg a kezemnél fogva és húzott be a házba. 

Egy kedves kis nappaliban találtam magam. Régimódinak és modernnek sem mondanám. Átlagos volt. Ahogy a plafonon bámultam a gyönyörű csillárt, hirtelen egy erős kezet éreztem derekamon. Kissé remegni kezdtek lábaim, féltem, hogy ő is észre veszi. Belegondoltam, hogy most tényleg csak ketten vagyunk és senki nem fog ránk törni. Megfordított tengelyem körül és mélyen a szemembe nézett. 

Magam sem értettem miért csinálom ezt. Hisz ez az ember szabályokat állított fel nekem és mégcsak nem is ismerjük egymást. Jobban belegondolva tényleg elég kevés dolgot tudok róla, és még csak az sem biztos, hogy igaz amit annak gondolok. 

Félmosolyra húzta száját és újra megfordított tengelyem körül. A velem szemben lévő kanapéra ült, majd jelzett, hogy menjek oda. 

Mikor közelebb léptem hozzá, megragadta karom, magához húzott és kutya pózban fektetett lábára. 

-Nos - húzta fel szoknyámat, így teljes rálátást kapott fenekemre. - Nagyon rossz voltál babygirl. - simított végig egyik farpofámon. 

Az egész testem beleremegett a mozdulatba. 

-Tudod mi jár azért, ha felemeled a hangod ugye? - markolta meg. 

-Bü.. Büntetés. - haraptam be alsó ajkam. 

-Okos. - simított végig fenekemen. 

Csönd telepedett be a nappaliba, csak az én kisebb szuszogásom lehetett hallani. Semmi előjel nélkül rávágott egyet a fenekemre. Kisebb nyögés préselődött ki fogaim közül. Nem mondanám, hogy fájt. Inkább élveztem, minthogy fájdalmas lett volna. Furcsálltam. Az első után jött a második, a harmadik és így tovább. Egyre nagyobbakat vágott rá. Mikor abbahagyta lehúzta szoknyám, majd ráültetett lábára. 

-Remélem fáj ahogy ülsz. - mosolygott pimaszul. 

-Egy kicsit. 

Kissé kellemetlenül éreztem magam, lehajtottam fejem,de Noah kezével végigsimított arcélemen és felemelte fejem. Elmosolyodott, majd egy kisebb puszit lehelt homlokomra. 

The new life [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now