The new life [BEFEJEZETT]

Tizenegyedik fejezet

-Ez remek! Segíthetnél felcipelni a többi holmit az autóból. - lépett be anyám a konyhába. 

-Ohh Noah. Micsoda meglepetés. Nem tudtam, hogy Ön is itt lesz. - nézett rám felhúzott szemöldökkel. 

-Bo.. 

-Elnézést én voltam illedelmetlen és nem szóltam, váratlanul érkeztem. - fojtotta belém a szót Noah. 

-Ugyan, bármikor szívesen látjuk. - mosolyodott el anyám. 

-Esetleg segíthetek cipekedni? - ajánlotta fel,miközben felemelkedett az asztaltól. 

-Dehogy, üljön csak vissza. 

-Ragaszkodom hozzá. - mosolygott Noah. 

-Ha nem bánja. - viszonozta mosolyát anyám. 

Fuu.. Ez tiszta undorító. Ennyire illedelmesnek még neki sem kellene lennie. 

-Akkor induljunk. - szólalt meg anyám. 

Elindultunk az ajtó felé, majd a liftbe szálltunk. Noah és én megálltunk a lift egy-egy sarkában. Anyám pedig az ajtóval szemben állt, nekünk hátat fordítva. Becsukódott az ajtó. Szemem sarkából észrevettem, hogy Noah engem néz. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rá. Amit a szemében láttam egyszerre megijesztett, de valami furcsa módon vonzott is. Fogadni mernék rá, ha ketten lennénk nem csak a szemével vetkőztetne le. A gondolatától is zavarba jöttem. Zavaromat leplezzem, gyorsan levettem róla tekintetem és a cipőmet kezdtem fürkészni. 

A lift hirtelen megállt. Anyám kilépett rajta és én is megindultam utána, mikor Noah belecsípett a fenekembe. Hirtelen felszisszentem, hátra fordultam és egy pimasz mosolyt láttam arcán. 

-Ez még csak egy csipetnyi ízelítő, abból amit kapni fogsz ha végre kettesben leszünk. - súgta oda nekem. 

Felcipekedtünk, majd anyám Noah-hoz fordult és így szólt:

-Megmentette a lányomat, segített cipekedni, itt az ideje, hogy jobban megismerjük egy vacsora mellett. Kérem fogadja el a meghívásomat. 

-Ha tényleg nem zavarok, akkor köszönettel elfogadom a meghívást. 

-Vissza várjuk este 8 órára. - jelentette ki anyám. 

Miközben készült a vacsora én elfoglaltam a fürdőszobámat. Felfrissítettem magam, majd szolid sminket vittem fel az arcomra. A ruha kiválasztása nem volt ilyen egyszerű,de végül sikerült döntenem. Egy skót kockás babarózsaszín szoknyára, fehér hosszú ujjú blúzra és egy babarózsaszín térdzoknira esett a választásom. Az idő gyorsan elrepült, mire végeztem megszólalt a csengő. Anyám sietett kinyitni az ajtót.