The new life [BEFEJEZETT]

Tizenharmadik fejezet

-Akkor mégis micsoda? Valami baj van? 

-Tudod.. Tegnap Takumi.. - néztem le a cipőmre. 

-Bántott téged? - nézett aggódóan. 

-Nem, dehogyis. Csak tudod. Tegnap. - tagoltam a mondatokat. 

-Mi történt tegnap? 

-Jaj, na jó. Szóval azt mondta te biszex vagy. Ez igaz? 

A lány elvörösödött és ő is elkezdte vizsgálni cipőjét. 

-Igen az vagyok Kagura. Remélem emiatt nem lesz baj közöttünk. - nézett rám csalódottan. 

-Ugyan, nekem ezzel nincsen bajom. - öleltem át. - Persze addig amíg nem akarsz rám mozdulni. - hülyéskedtem. 

-Emiatt ne aggódj. - nevette el magát zavarodottan.

-Na gyere, menjünk órára. - mosolyogtam rá és elkezdtem húzni a kezénél fogva. 

Az órák hamar elrepültek Akira mellett. Úgy éreztem sokkal közelebb állunk már egymáshoz. Sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. 

-Jaj a buszom! Holnap találkozunk. Szia! - kiabált hátra Akira a buszhoz rohanva. 

Szóval ismét egyedül maradtam. Nekem még húsz perc mire jön a buszom. Meg fog ölni az unalom addig.

-Szia hercegnő. Pattanj az autóba, hazaviszlek. - szólt egy hang az egyik autóból. 

Odapillantottam és Noah ült benne. Oda sétáltam, neki dőltem az autó ajtajának és keresztbe fontam karjaimat. 

-Na mi lesz kislány? Nem jössz? Vagy nekem kell betuszkolni téged az autóba? - húzta el a száját egy fél mosolyra. 

-Miféle úriember az olyan aki nem nyitja ki az ajtót egy hercegnőnek? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. 

-Milyen nagy szája lett valakinek. - nevette el magát. 

Kipattant az autóból és kitárta az ajtót előttem. 

-Köszönöm szépen. - változtattam el a hangom ,,hercegnősre''. 

Úgy láttam Noah jól szórakozik. Ő is beült az autóba. Elviccelődtünk és észre sem vettem, hogy nem hazafelé tartunk. 

-Mégis hol vagyunk Noah? - néztem rá ijedten. 

-Hogy hogyan neveztél? - sötétült el a szeme ahogy az utat nézte. 

-Még is hol a fenébe vagyunk Noah? - emeltem fel a hangom. 

A főútról lekanyarodtunk egy földútra. Pár perc múlva egy tavat és egy kis házat pillantottam meg. Az autó megállt a ház előtt. Noah rám sem nézett csak kiszállt az autóból és udvariasan kinyitotta az ajtót. Kiszálltam én is, de mikor szemébe néztem ismét elfogott a félelem. A szeme elsötétült, az arcán harag tükröződött. Becsapta az ajtót mögöttem. Meg akartam simítani az arcát, de hirtelen elkapta csuklómat és a hátam mögé húzta a karom a másikkal együtt. A földet kezdtem el fürkészni a szemeimmel, mikor megfogta állam és felemelte, ezzel is kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. 

-Nos babygirl, úgy látom múltkor nem voltam elég érthető, szóval elmondom a szabályokat. De jól figyelj, mert csak egyszer fogom elmondani. - mondta határozottan. 

-Az első és a legfontosabb, hogy apucinak kell szólítanod, de csak ha ketten vagyunk. A második az az, hogy nem lehetsz szemtelen és nem emelheted fel a hangod velem szemben. Ha így lesz büntetést kapsz. A büntetés a vétséged súlyosságával lesz egyenértékű. A harmadik szabály, hogy amit én mondok azt úgy kell csinálnod, ha ellenkezel egyértelműen büntetés jár érte. Az utolsó pedig, hogy csak az enyém vagy babygirl. Csak az enyém. Ha valaki mással látlak csókolózni vagy esetleg bármi mást csinálni nagyon nagy büntetést kapsz. De azt hidd el te sem szeretnéd. - hadarta el a szabályokat. 

-És mi van ha jó leszek? - kérdeztem félénken. 

- Akkor megjutalmazlak. - mosolygott perverzen.