The new life [BEFEJEZETT]

Tizenötödik fejezet

Mélyen egymás szemébe néztünk, amikor a telefon csörgése megzavarta a pillanatot. Felpattantam Noah öléből ő pedig gyorsan felvette a telefont. Kisétáltam a házból és a tó felé vettem az irányt. Nem tudom mióta bámulhattam a gyönyörű kékséget, az ajtó csapódása zökkentett ki nyugalmamból. Hátra nézve láttam arcán a kétségbeesést. Oda siettem hozzá. 

-Minden rendben? 

Válaszra sem méltatott, csak a karomat megragadva húzott az autó felé. Indulás előtt annyit mondott:

-Hazaviszlek. 

Az út alatt az autóra csend telepedett, amit én egyáltalán nem akartam megtörni. 

Hazaérve kiszálltam az autóból, becsaptam az ajtót és felléptem a járdára. Noah lehúzta az ablakot,majd így szólt :

-Sajnálom, de ígérem vissza jövök. 

Azzal el is hajtott. Néztem az autó után szomorúan. A lakásba lépve észrevettem anyámat, aki a megszokottnál hamarabb hazaért, nyakába borultam és szabad utat engedtem könnyeimnek. Miután jól kisírtam magam, elmeséltem anyámnak a történteket, természetesen egy pár részletet kihagyva. Anya próbált megnyugtatni, biztosan valami komoly dolog miatt kellett elmennie. Megígérte, hogy visszajön. Szavaitól kissé megnyugodtam. Egész estig beszélgettünk, apám halála óta, nem beszéltünk ennyire őszintén egymással.

Sokáig tartott, de úgy döntöttem mégis folytatom a könyvet.
Köszönöm mindazoknak akik olvassátok, miattatok jutottam erre a döntésre ❤️