The new life [BEFEJEZETT]

Ötödik fejezet

Reggel az ébresztő csörgésére riadtam fel. 

-Hát ezt nem hiszem el.. - motyogtam, miközben kikapcsoltam az ébresztőt.

Felsóhajtottam, majd erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból. A fürdőszobába léptem, majd megengedtem a vizet. Hosszú másodpercekig csak bámultam majd felfrissítettem arcom a hideg vízzel és megmostam a fogam. Arcomat a törölközőbe temettem mellyel leitattam róla a vizcseppeket. Belenéztem a mosdókagyló feletti kör alakú tükörbe. A látvány nem tetszett, így úgy gondoltam egy kis smink majd javít rajtam. Babarózsaszínt használtam szemhéjamra amit egy kis tussal egészítettem ki. Sötétbarna szemeimhez ez tökéletesen illett. Szempillámat spirállal festettem ki, amely látszólag elég nagy volt. Végezetül átlátszó szájfényt kentem ajkaimra. Sötétbarna, vállig érő hullámos hajam kivasaltam majd a frufrumat sem hagytam ki az egész folyamatból. A gardróbhoz érve lázasan keresni kezdtem valami ünnepi ruhát. Egy fekete, comb középig érő, kissé elálló szoknyára és egy babarózsaszín blúzra esett a választás. Felöltöztem, majd egy fekete sportcipőt húztam lábamra. Kimentem a konyhába. Az asztalon egy papír fogadott. 

,, Állásinterjúra mentem. Itt a pénz vegyél belőle kaját magadnak a mai napra. Nem tudom mikor érek haza, de hívj ha bármi van. Puszil: anya''

Nem is mondta, hogy állásinterjúra megy. Ez egy kicsit szokatlan tőle. Na de nem fontos. Megfogtam a pénzt, bementem a szobába és felvettem a bőrkabátom. Megragadtam a táskámat, majd bele tettem egy tollat, egy kis füzetet, fülhallgatót és a pénztárcámat. Lehúztam töltőről a telefonom majd elindultam az ajtó felé. A zárban volt a kulcs, amit kihúztam belőle. Becsuktam magam mögött az ajtót, bezártam majd a lifthez léptem. Miközben vártam a liftre eszembe jutottak a tegnap történtek. Kinyitódott a liftajtó és ott állt a magas szőkés hajú férfi. Hatalmasat dobbant a szívem, a tenyerem izzadt és remegett minden porcikám. Beléptem a liftbe majd megnyomtam a gombot.

-Nagyon csinos vagy ebben a szoknyában babygirl. - mért végig ismét egy kis perverz mosollyal. 

Az arcomon pír jelent meg, amit hajammal próbáltam eltakarni. Szoknyámat kissé lejjebb húztam féltem, hogy többet mutatok magamból, mint amit szeretnék 

-Milyen kis szégyenlős valaki. - kuncogott halkan. - Bár teljesen felesleges lejjebb húzod a szoknyádat, úgysem lesz rajtad sokáig. - nézett végig testemen. 

-Hagyjon békén! - szóltam rá kissé erőteljesen. - Különben.. 

-Különben mi lesz?- vágott bele mondandómba. 

A zavarodottságtól megszólalni sem tudtam. Közelebb lépett hozzám, majd a falnak szorított. Két kezemet fejem felett a falhoz szorította és megmarkolta nyakamat.

-Minden úgy van ahogy én azt mondom. -suttogta érdes hangjával a fülembe, miközben erősebben markolta nyakamat. - Érthető voltam? - nézett szemeimbe. 

-I.. Igen.. - böktem ki, kicsit elcsukló hangon. 

-Tedd hozzá, hogy apuci. - parancsolt rám ellentmondást nem tűrő hangon. 

-Igen a.. apuci.. - szólaltam meg halkan. 

-Jó kislány. De amilyen hangsúlyt megengedtél velem szemben azért még büntetésben lesz részed. - ekkor egy hamiskás mosoly ül ki arcára, és elengedte nyakam szorítása alol, majd végül kezeimet is. 

Nyakamhoz nyúltam miközben megállt a lift és kinyitódott ajtaja. A férfi éppen lépett volna ki mikor megszólaltam. 

-Várjon. - néztem a férfira aki háttal állt nekem. -Hogy hívják valójában? - kérdeztem halkan. 

-Noah. Kim Noah. - fordult felém, mikor megláttam arcán gyönyörű mosolyát. 

Egyáltalán egy férfira lehet mondani, hogy gyönyörű mosolya van? Még ha nem is, neki akkor is az volt. 

-És téged, hogy hívnak kicsi lány?

-A nevem Kagura. Takashi Kagura.

A férfi rám mosolygott, majd kiment a házból. Erőt véve magamon én is megindultam, de ekkor már nem láttam sehol. Nem értettem semmit sem, de főleg nem a bennem kavargó érzéseket. A buszmegállóba indultam, amikor elkezdett rezegni a telefonom. Kihalásztam táskámból a készüléket, majd felvettem. 

-Igen, tessék? - szóltam bele kissé félénken. 

-Jó reggelt kicsim, remélem megtaláltad a pénzt az asztalon. Ugye úton vagy már?

-Jó reggelt, igen köszönöm. És igen úton vagyok már, most értem ide a buszmegállóba. 

Pár percig még beszéltünk, majd a buszt meglátva letettem a telefont, bele csúsztattam bőrkabátom zsebébe, majd felszálltam a buszra. Buszsofőrnek felmutattam bérletem, majd leültem egy üres helyre közel az ajtóhoz. Fülembe nyomtam fülhallgatóm és bekapcsoltam kedvenc lejátszási listám. Egész úton Noah járt a fejemben. Sosem gondoltam volna, hogy egy idegen ilyen hatással lesz rám. Az ablakból megláttam egy hatalmas épületet, felpattantam az ülésről és jeleztem a sofőrnek. Leszálltam a buszról és hirtelen egy csapat fiatallal találtam szemben magam. Az iskola felé tartottak ők is. Hallottam hangos nevetésüket, ami össze szorította szívem.