The new life [BEFEJEZETT]

Hetedik fejezet

Az alak egyre közeledett felém, ijedtemben földbe gyökerezett a lábam. Mozdulni sem bírtam. Hirtelen megragadta csuklómat amiben a telefont tartottam, de azzal a lendülettel ki is esett a kezemből és a földön darabjaira tört szét. 

-Maga meg mit művel? Engedjen el! - kiabáltam az ismeretlennek. 

Válaszra sem méltatott, csak gúnyosan nevetett. Ehhez még két hang is csatlakozott amiket két oldalról hallottam. Félelem és kétségbeesés lett úrrá rajtam. 

-Nem kell félni kislány, a bácsik csak játszani akarnak. - szólalt meg az egyik férfi. 

-Ha kedves leszel hozzánk csak kicsit fog fájni. - tette hozzá a másik. 

Nevetésben törtek ki. Büdösek, koszosak és erőteljesen alkoholszagúak voltak.

-Hagyjanak békén undorító patkányok! - üvöltöttem torkom szakadtából. 

-Na, ne kéresd magad, tudjuk hogy te is akarod. - markolta el az egyik a blúzomat és egy hirtelen mozdulattal letépte rólam. 

Kétségbeesetten próbáltam szabadulni, de mindhiába, mivel erősebbek voltak nálam. A könnyeim patakokban kezdett folyni. 

-Ne rontsd el a játékunkat a sírásoddal. - szólt rám parancsolóan. 

Nem is törődtek semmivel szépen kezdték el lebontani rólam a szoknyámat is,miközben én csak sírva, kiabálva, könyörögtem hagyjanak békén. 

-Nem hallottátok? A hölgy azt kérte hagyjátok békén! - dübörgött egy mély hang. 

A hang irányába fordultam és könnyeimen keresztül próbáltam felismerni az újabb alakot.