The new life [BEFEJEZETT]

Tizenkilencedik fejezet

Anya mégis itthon maradt? És ha igen, akkor mégis mit keres még ilyenkor fent? Már 23:00 óra van. 

-Anyu? Te hogy hogy itt? - csukom be az ajtót. 

Válasz nem érkezik. Talán valami baja van?!

-Anyu, jól vagy? - rohanok a konyhába. 

A küszöbön állok ledermedve. A szám tátva maradt a meglepődéstől. Jól látok? Ennyit ittam volna? 

Rám mosolyog. Elindul felém. 

-Meg mondtam, hogy visszajövök babygirl. - zár karjai közé. 

Egyszerűen ezt nem tudom elhinni. Biztos csak álmodom. Meg akarom érinteni. Érezni akarom őt. Megszorítom ingét és lassan én is átölelem. 

Könnyeim kicsordulnak. A fejem a mellkasába fúrom. Újra érzem parfümje vadító illatát. A könnyeim gyorsabban szaladnak végig arcomon. Végre újra itt van velem.

-Sajnálom, hogy ilyen sokáig magadra hagytalak,de tudnod kell, hogy miért tettem. - simogatja meg arcom, majd gyengéden lehúz a székre. -Az édesanyám nagyon beteg lett, mellette volt a helyem. Szerencsére sikeresen felépült. 

-Ennek nagyon örülök. - válaszolom. 

-Megbeszéltük édesanyáddal, persze ha te is így akarod. Elviszlek magammal és életünk végéig együtt lehetünk. A holmid össze van csomagolva, bent van a szobádban. Indulásra készen. 

Egy levelet ad át nekem, amit anyukám írt. 

,, Drága kincsem!

Noah elmesélt mindent, elmondta a terveit. Én úgy is tudom, hogy mellette fogsz dönteni, hisz rá vártál egész eddig. Bocsáss meg kérlek, hogy levélben köszönök el, de te is nagyon jól tudod, hogy nem akarok és nem is szeretek búcsúzkodni. Kívánom, hogy legyetek nagyon boldogok, de ha bármi probléma van engem itt megtalálsz. 
Ölel anya.''

Könnyeim keresztül nézek Noahra, és bólintok, hogy indulhatunk. 

Rég voltam ilyen boldog. Ahogy balra pillantok Noahra akaratlanul is egy mosoly szökik az arcomra. Megígérte, hogy visszajön, nem hagyott magamra. És most itt ülünk egy autóban, elvisz magával. Összeköltözünk. 

-Mi az kislány? - néz rám mosolyogva. 

A számat szóra nyitom,de már nem tudok válaszolni. Mintha lassított felvételen látnám, ahogy egy autó a vezetőülés felől a miénknek csapódik és behorpasztja azt. Az ablak szilánkosra törik. Némelyik Noahra és rám, a maradék az ülésekre és a földre esik. Kisebb nagyobb vágásokat látok a bőrén, és vért. Rengeteg vért. A csapódás miatt a fejét beveri, majd utána én is. Teljes sötétség. 

Fejemet fájlalom. Kinyitom szemeim és egyből Noah-t látom meg. Úszik a vérben. Nem mozdul. Pulzusát keresem, de hiába. Noah elment. Teljes sötétség.