The new life [BEFEJEZETT]

Tizenkettedik fejezet

Noah lépett be rajta két csokor virágot szorogatva kezében. Anyám felé lépett és átnyújtotta neki az egyiket,majd nekem a másikat. Ezután a konyhába mentünk és leültünk vacsorázni. A vacsora alatt megtudtam egyet s mást a szőkés hajú fiúról, köztük azt is, hogy 21 éves, egy emelettel feljebb lakik a 7.-en, dolgozik és egyedül él. Én egész idő alatt mélyen hallgattam. Noah-val sokszor egymásra pillantottunk és össze találkozott tekintetünk. Rettenetesen zavarban voltam egész vacsora alatt és kellemetlennek éreztem az egész szituációt. A vacsora végeztével Noah megköszönte a vendéglátást és már indult is. 

Másnap az iskolába érve, az első óra előtt még volt időm venni egy csokit, így el is indultam az automatához ami a másik épületben a kollégiumban volt. Bedobtam a pénzem, megnyomtam a gombot, de a csoki beragadt. Akárhogy ütögettem nem akart kiesni. Éppen indultam volna, amikor oldalról megszólított egy fiú. 

-Bocsi, látom, hogy egy ideje már kínlódsz, de azt hittem sikerrel jársz. Esetleg segítsek? - nevette el magát. 

Ránéztem, egy magas, vékony, barna hajú fiút pillantottam meg. Az egyik szeme színe, a kék égboltra, a másik pedig a zöld pázsitra hasonlított. 

-Azt megköszönném. - nevettem el magam én is kínosan. 

A fiú megdöntötte a gépet, majd a csoki kipottyant. Kivette, felém nyújtotta és rám mosolygott. 

-Köszönöm szépen. - válaszoltam én is mosolyogva. 

-Szívesen, máskor is. Ha elakadna csak szólj nyugodtan. - nevetett. - Egyébként a nevem Kaage. - nyújtotta felém kezét. 

-Az én nevem Kagura. - nyújtottam én is a kezemet. 

Hallottam a csengőt ami azt jelentette el fogok késni. 

-Ó a francba eskések. - elkezdtem gyors léptekkel a kijárat felé sietni. -Bocsi, és még egyszer köszönöm. - szóltam vissza a fiúnak. 

Valamit még mondott, de én olyan gyorsan kirohantam az épületből, hogy már nem hallottam. 

-Na végre! Hol voltál ilyen sokáig? - fonta keresztbe kezeit Akira. 

-Kellett egy kis energia, így vettem egy csokit. - mosolyogtam rá a kezemben lóbálva az édességet. 

Az óra elég hamar eltelt és az utána következő három is. Ebéd szünetben Akirával bementünk az ebédlőbe. Leültünk egy üres, nyolc személyes asztalhoz és elő vettük a szendvicseinket. Hirtelen valaki rávágott az asztalra. 

-Te meg mégis mi a jó büdös francot képzelsz magadról? Nem otthon vagy! - kiáltott fel Akira a székéből felugorva. 

-Nyugi kislány, csak meg akartam kérdezni, hogy megebédelhetnék-e ilyen csinos hölgyek társaságában. - mosolygott szemtelenül a fiú. 

-Elmész a picsába Nobu! - förmedt rá Akira. 

-Ki az új barátnőd? Már be sem mutatod nekem? - nézett felém szemtelen vigyorral. 

-Na őt meg aztán hagyd békén! Nem kell neki az, hogy egy ilyen alak mint te megkeserítse az életét. 

-Milyen kis morcos ma valaki. - húzva vigyorral száját. 

-Na jó, menjünk innen Kagura. - fogta meg csuklómat és elkezdett kivonszolni a helyiségből. 

-Nyugi nem nyúlom le a csajod! - kiabált utánunk Nobu. 

A helyiségből kilépve megálltam és Akirára néztem.

-Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ilyen tapló lesz. - húzta el száját. 

-Nem ez foglalkoztat a legjobban. - böktem rá. 

Egyszerűen furdalt a kíváncsiság. Nem bírtam nem beszélni róla.