Vámpír fészek (Befejezett)

Veszélyben

Már jó pár órája itt lehettem.
Amikor végre megnyugodtam és eszembe jutott hogy itt a táskám!
Gyorsan ki kerestem a telefonomat.
De nem volt ez sem túlzottan nagy segítség mert nem volt térerő.
Próbáltam minden fele jelet keresni de nem jártam sikerrel. Majd sms-t akartam küldeni de az sem sikerült. Apám nem töltötte fel a telefonomat pénzel így nem tudtam semmit sem tenni.
Majd az eddig berögződött "vámpír vezér" lépett be.
-Hát te meg azzal mit művelsz!? - idegesen tört be a szobába.
Erre félve gyorsan felkeltem a földről és a vámpír pedig a falhoz nyomott.
-Nyomorult mondén. Ha lenne kiút megtaláltad volna... Nem ez a vacak fog megmenteni. - mondta és ki kapta a kezemből a telefont meg ledobta és jól össze taposta. Én meg csak meredten néztem ezt az egészet.
-Ezt is elveszem! - mondta és hirtelen le kapta rólam a kis táskám.
-Hé! - tört ki belőlem a szó.
-Igen? - kérdezte vámpír az arcomba mászva.
-Add vissza... - kérleltem.
Mire ő csak nevetett majd ki viharzott a szobából.
A szobában pontosan volt szőnyeg... Padló szőnyeg. Volt egy kisebb ágy és kettő éjjeli szekrény amin voltak lámpák. Majd két oldalt kisebb kanapék.
Otthonosnak mondanám de nem az. Mivel ez egy börtön csak ki cicomázva.
Nem volt túl jó hogy elvették a táskám.. Fel tudtam volna mást is használni belőle.
Majd egy új vámpír lépett be akit még nem láttam.
Közelebb jött majd megragadta a karom.
-Gyerünk Ray! Igyekezz! - szólt egy másik vámpír kintről.
-Ray? - ismételtem el.
-Gyere már! - mérgelődött.
-Mi a vezetékneved? - erősködtem.
-Nem mindegy az neked!? - már nagyon mérges volt.
-Ana Mccallers vagyok. És van enyhe sejtésem hogy te vagy az elveszett testvérem. - súgtam neki oda.
-Te... Te kis..-mondta majd mérgesen hátra dobott.
A fájó pontra kaptam a kezem majd a Ray hirtelen oda jött.
-Igen Mccallers vagyok.. De nem vagyok elveszett te liba! - mondta flegmán.
-Tessék? Ezt meg hogy érted? - érdeklődtem félve.
-Úgy hogy miattad dobtak ki! Te nem tudsz semmit... - újra felkapott majd kiráncigált és egy hosszú folyóson mentünk végig majd egy hirtelen mozdulattal bedobott egy jobb oldali szobába majd rám zárta az ajtót.
-Hellóka..-üdvözölt mögöttem egy hang.
Majd megfordultam, természetesen egy vámpír volt. Megragadta a nyakam és magához húzott. És nagyot szippantott.
-Jó illatod van.. Ideje megízlelni. - még közelebb húzott magához.
-Kérlek ne.. - suttogtam, a mellkasán a kezemmel.
Mire ő hirtelen eltávolodott tőlem.
-Szerencséd van.. Szeretek játszani az étellel.. - ezzel hirtelen felkapott és a szoba másik végében lévő ágyra dobott.
Össze kuporodtam és vártam a történéseket. A vámpír lassan ide jött hozzám majd újra megfogta a torkomat és magához húzott. Ellenkezni próbáltam de sokkal erősebb volt.
Újra a mellkasán volt a kezem mire hirtelen a falhoz nyomott. Eltűrte a hajamat azon a helyen ahol szándékozott megharapni. Közelebb hajolt, már éreztem a leheletét. Az ajkai lassan megérintették a nyakamat. Majd hirtelen belém mélyesztette vámpír szemfogait. Tűrhető volt, az mondják csak bizonyos vámpírnak a harapása nagyon fájdalmas.
Egyre gyengébbnek éreztem magam.
Sok vért ki szívott belőlem. Már csak ő tartott engem, teljesen el gyengültem.
Majd hirtelen abba hagyta majd elengedett és a földre estem.
Elégedetten törölte meg száját majd távozott a szobából.
Eszméletlen lehettem úgy 3 órára. A kis börtön szobában ébredtem.
-"Ezt fogják velem csinálni amíg meg nem halok? "-futott végig az agyamon.
Nagyon féltem. Majd hirtelen a megharapott részre kaptam a kezem.
Kerestem egy tükröt és miközben kerestem megtaláltam a szekrényben pár ruha darabomat.
"Az én ruhám! mit keresnek itt?" - gondolkodtam. Bizonyára jártak nálunk. Akkor ezek a vámpírok immunisak a fokhagymára. Mostmár még jobban féltem. Ezek erős vámpírok minden bizonnyal. Újra be jött Ray.
-Szia. - köszöntem.
-Ne sziázz itt nekem.. Inkább gyere. - mérgelődött.
-De miért mondod azt hogy miattam nem vagy velünk? Én nem is tudtam hogy élsz.. Nekem azt mondták meghaltál.
-Miért higgyek neked? - jött rögtön a kérdés.
-Mert a testvérem vagy. - vágtam rá.
Ray csak húzta a száját majd be csuka az ajtót és közelebb jött.
-Látom nem félsz tőlem. - jelentette ki.
-Nem. - helyeseltem.
-Pedig nem ártana.. Amikor anyádék kiraktak ide hoztak és igazi vámpírt neveltek belőlem. - folytatta.
Én csak hallgattam.
-Még tipegő koromban hoztak ide. Azt mondták veszélyes vagyok rád!!-ismét mérges lett.
-Én ezt nem tudtam.. Voltak emlékeim rólad.. De nekem azt mondták egy viharos este meghaltál vagy eltűntél.. Maguk sem tudták.
-Valahogy gondoltam. Hát ha te nem is vagy hibás ők igen. Nem rég voltam nálatok le rendezem velük.
-Várj!! - szóltam rá gyorsan.
-Mi van? - kérdezte idegen.
-Anyáék nincsenek itt. Elutaztak munka ügyben. Na és várj.. Te voltál akkor nálunk aznap este is?! - tértem a lényegre.
-Lehet. - mondta majd megint elráncigált egy szobához majd amikor megint be akart dobni megragadtam a karját.
-Nem! Nem akarom hogy megint megharapjanak! - tiltakoztam.
-Ezt nem te döntött el. Sem én. - mondta majd elengedte a karom és bezárt.
-De nem érdekel hogy a testvéred vagyok és bántanak?!
Majd ki nyitotta az ajtót és jött is a válasz:
-Amint mondtam nem én döntöm el!
Majd rám vágta az ajtót.
Aztán valaki hirtelen megfogta hátulról a nyakam és a levegőbe emelt.
Szinte fojtogatott a puszta kezével.
Próbáltam kiszabadítani magam a karmai közül. Sikerrel jártam viszont keményen értem földet. Majd megfordultam. Egy idősebb vámpír volt az. Hasonló volt az első vámpírhoz akit láttam. Majd a vámpír elkezdett körülöttem szuper gyorsan futni majd meg állt mögöttem és fogságba estem a karjai között.
-Te vagy az új kedvenc igaz? - kérdezte gúnyos hanggal.
Nem válaszoltam majd egyik kezével elengedett míg a másikkal továbbra is szorosan fogott. Viszont amíg a másik kezével a nyakammal volt elfoglalva kiszabadultam és az ajtó csoda módján nyitva volt és el tudtam futni. Viszont amikor hátra felé néztem neki útköztem egy vámpír csapatnak. Nagy szerencsémre a fő vámpír is ott volt.
-Nézd csak ki szökött meg Ruffus-tol. - nevetett.
-Ugyan Agor.. Téged keresett. - nevetett ő is.
Majd jött egy másik vámpír aki vissza zárt a cellába. Pár perc múlva be jött a vámpír vezér.
-Szóval Agor... - kezdtem bele.
-Bátor kislány vagy, tudod? - mondta galád mosollyal.
-Mit akarsz?..-tértem a lényegre.
Agor lassan közelebb jött majd így szólt:
-Hátha Ruffus nem vacsorázott legalább én.. - közelebb jött és egyik kezével megfogta a derekam a másikkal meg a kezem majd hirtelen bele harapott.
-Neee... - lassan át ment halk sikításba.
Mire Ray be nyitott:
-Erezd el Agor!! - mordult rá.
Majd hirtelen elengedett mire én a földön hevertem fal fehéren. Majdnem kiszívta az összes vérem.
-Hogy mersz megzavarni?! - mérgelődött Agor.
-Majdnem megölted! - jött rögtön a válasz.
-Nem mindegy mit csinálok vele!?
-Nem! Ő a testvérem! - szaladt ki a szó a száján.
-Hogy mi?.. - nevetett.- Azt hittem már tetszik neked.. - folytatta.
Ray csak hallgatott. Agor ki ment Ray pedig benn maradt.