Vámpír fészek (Befejezett)

Rivers-hez Tévedve

Másnap mindenki üde és friss volt, no meg vidám. De én az igazat megvallva annyira nem. Csak egy dologra tudtam gondolni: Ami tegnap történt.
Nem tudtam ki verni a fejemből.
De a gondolkodásból Ben ébresztett fel:
-Kérsz? - érdeklődött.
-Tessék? - kaptam fel a fejem.
-Kérsz pirítóst? - kérdezte a tányért az orrom alá dugva.
-Ohm..igen köszönöm. - dadogtam a pirítóst bámulva.
-Minden oké? - érdeklődött Ben.
-Persze.. Csak elgondolkodtam.. - vágtam rá.
-Jól van.. - mondta majd oda ment a többiekhez és beszélgetni kezdtek.
A tableten mutogattak egymásnak dolgokat : A térképet elemezték azon belül is a vámpír fészkeket.
-Ana..mi most elmegyünk pár órára.. Ahogy látjuk még van kettő vámpír fészek. El kell intéznünk.. - mondta miközben nézegette a térképet.
-Rendben.. Nem tartalak vissza. - mondtam tele szájjal.
Ben csak mosolygott majd le tették a tabletet és felszereléseiket felvették majd Ben nyomott egy puszit az arcomra búcsúzóul.
De amikor elment Roky a hátára ugrott szórakozás képp és valami kulcs esett le.
Oda szaladtam és rá tettem a lábam. Érdekelt hogy hova való.
-Hát te? Az előbb még ott ültél.. - csodálkozott Python.
-Képesség.. - mondtam a mutató ujjamat a fejemhez ütögetve.
-Jó jó! - mondta fel tett kézzel majd ki mentek.
-Sziasztok! - köszöntem.
Majd amint be csuktam az ajtót le guggoltam a kulcsért.
Érdekes vége volt.. Olyan koponya. De amúgy normális kulcs volt.
Ahogy nézegettem eszembe jutott a lezárt 3.szoba. Majd le szaladtam és oda álltam a lezárt ajtó elé. Régi jó emlékek jutottak az eszembe amikor először voltam itt és Annabell mutogatta mi van itt, de ezt a szobát kihagyta..
Lassan közelebb léptem az ajtóhoz. Majd fel emeltem a fekete lakatot és bele nyomtam a kulcsot. Illet bele..
El fordítottam majd a lakat le esett és az ajtó nyitásra kész volt.
Hamar meg is fogtam a kilincset és le nyomtam, de az nem nyílt. Erősebben próbáltam de továbbra sem. Ezek szerint kell még egy kulcs. De ahogy megpillantottam az ajtó zárat meglepődtem. Az végképp nem volt természetes. Majd fel vettem az előző kulcsot a földről és bele nyomtam. Ami nem sikerül, nem illet bele.
Kezdtem keresni az egész lakásban kulcsokat de nem jártam sikerrel. A kulccsal vissza zártam a lakatot majd a kulcsot zsebre vágtam és azon gondolkodtam hogy, vissza - e csempésszem a kulcsot Ben-hez. De nem tudtam a választ. Ha vissza adom nem valószínű hogy hamar kiderül mi van az ajtó mögött. Ha nem adom vissza.. Akkor ha kiderül hogy nálam van akkor mérgesek lesznek.
Még egy pár percig gondolkodtam. De arra jutottam, tudni akarom mi van ott. Tovább kerestem a másik kulcsot majd arra gondoltam mi van ha Lucy nyakláncán lévő kulcs az..
Meg lehet mert annak is érdekes alakja van, nem hittem volna hogy használható kulcs. Ezek után azon töprengtem hogy csenjem el tőle. Majd meg is érkeztek.
Mire a kulcsot gyorsan zsebre vágtam és ki mentem a szobából.
-Sziasztok! - üdvözöltem őket.
-Szia. - mondta Ben és oda jött hozzám majd megfogta a kezem és be mentünk a szobába.
-Mi az? Baj van? - kérdeztem ijedten.
-Hát.. - kezdte mondandóját. - Nem igazán akarok eről most beszélni. - mondta végül.
-Rendben.. Akkor nem is kell. - mondtam kedvesen.
Egy kis idő kínos csend után...
-Tudod te.. Olyan más lány vagy. Sosem láttam még olyat mint te.. - mondta és egyik kezét az arcomra helyezte.
Ekkor vettem észre hogy valami nincs rendben. A szeme fénylett és a szája.. Nagyon világos színű volt. A szívem egyre hevesebben vert. Majd megláttam hogy "Ben"-nél nincs karó. Ez gyanús volt. Kezdtem arra gyanakodni hogy vámpír van előttem.
-Ez igazán kedves tőled Ben. - válaszoltam hirtelen nehogy gyanús legyek.
-Sokszor meg akartalak már csókolni de még nem jutott rá alkalom.. Tudod..? - hirtelen közeledett felém és meg pillantottam éles szemfogait. A Gyors képességemmel elő kaptam a fiókban lévő karót, ami Ben tartalék karója volt. Mire a vámpír át alakult. Egy világos bőrű undorító vámpírrá.
Rá másztam az ágyra a karóval a kezemben és készültem várni a megfelelő pillanatot.
-Most azt hiszed bátor vagy igaz? - kérdezte gúnyos hanggal. Majd nevetett.
Eközben kint csörömpölést hallottam. Lehet hogy mások is vámpírként tértek vissza, nem csak Ben.
-Vannak társaid? - böktem ki végül.
-Milyen okos kislány vagy.. - mondta és tapsolt.
Majd rá szorítottam a karóra.
A vámpír ezt meglátta majd rám támadt, felém ugrott és én pedig félig repülve egy szalto segítségével fölé kerültem majd a hátába nyomtam a karót.
Majd rosszul érkeztem ami hangos volt.
-Ana...!-jött kintről a hang.
-Majd lassan feltápászkodtam és felmásztam az ágyra.
Majd a karóval a kezembe ültem, újabb vámpírra felkészülve. De szerencsére csak Roky volt.
-Ana! Hál' Istennek! - mondta és a nyakamba ugrott.
-Au.. - mondtam hirtelen mert Roky a fájó lábamra támaszkodott.
-Mi történt? - érdeklődött.
-Semmi.. Nem fontos... Más vámpír is volt? - tereltem a témát.
-Igen.. Igen.. Csak a fiúk. Akkora idióták voltunk hogy nem vettük észre hogy furcsák.. - mérgelődött.
-Lucy-ék? - érdeklődtem.
-Kinn várnak hogy menjünk a fiúkért. - vágta rá azt ajtót bámulva.
-Jöttök? - tört be Lucy.
-Igen! - vágtam rá. Ki kászálódtam az ágy végéig ahol csak egy lábbal tudtam fel állni és  el dőltem mint egy fa. De a lányok elkaptak.
-Nincs baj, mi? - vágta rá Roky.
-Jó.. Jó.. Le estem amikor megöltem a vámpírt.
-Megölted? - csodálkozott Lucy.
-Ügyes vagy te lány.. Az első vámpír ölésed aki Ben-re hasonlított.. - állapította meg Roky.
-Lapozhatnánk? - vágtam közbe.
-Öhm..természetesen.. Mi legyen? Rá tudsz állni..? - kérdezte Lucy.
-Nem.. - mondtam szuszogva.
-Figyi.. Nem tudjuk vinni itt meg nem kéne hagyni.. Mi legyen..? - érdeklődött Roky.
-Akkor elmegyek Sharlet-el. - vágta rá majd ki viharzott majd Roky vissza segített az ágyra.
-Kivel? - kérdeztem vissza.
-Sharlet..... Egy másik vámpír vadász. - mondta végül.
-Értem.. - mondtam majd hátra dőltem a párnára. Majd elgondolkodtam...
-Roky.. Nektek mi a családnevetek? - érdeklődtem.
-Rivers. - vágta rá.
-Ben-nek? - kérdeztem kíváncsian.
-Majd ezt máskor, jó? - mondta és ki ment de nyitva hagyta az ajtót.
Pár percig kinn volt majd hozott jeget a lábamra.
-Köszönöm.
-Nincs mit. - mondta mosolyogva.
Egy kis ideig ott ültünk csendben egymás mellett és vártuk a fiúkat.
Majd nagy hangokat hallottunk.
-Megjöttek! - pattant fel vidáman Roky.
-Na végre.
Be is jöttek a bejárati ajtón és mivel nyitva volt az ajtó Ben rögtön ide szaladt hozzám.
-Mi történt? - kérdezte ijedten.