Vámpír fészek (Befejezett)

Furcsa Család

El is telt hamar a tegnapi nap. A mai napom pedig hasonlóan indult mint tegnap, csak ma én mentem előbb öltözni. Majd le mentem az orvosi szobához mert már ott sürgött-forgott Python.
-Hát te? - kérdeztem még félig álomban.
-Csak hamar munkához akartam látni. Mert észre vettem kifejezetten jól van a lábad.. Most is arra támaszkodsz míg a másik csak lazán áll.. - jegyezte meg.
Majd észbe kaptam.. Igaza volt.
-Tán a "szuper képességem" segít a gyógyulásban?- érdeklődtem.
-Valószínűleg igen. - vágta rá.
-Szerintem le is vehetjük.. - javasoltam.
Python bele egyezett, majd Ben megint jókor jött. Segített fel állni és őrült is hogy jól vagyok.
Egész jól ment a járás bár néha még kicsit bicegtem. De majd Ben úgy is segít.
-Ana.. Szerintem mondjuk le a mai randit.. Vadászatra kell mennünk. - mondta és elsietett. Aznap nem pihentem sokat, sőt.. A lábammal tornáztunk hogy minél hamarabb jobban legyen. Én magam is reménykedem benne hogy hamarosan tudok megint a magasba ugrani. Egyelőre még csak futni próbáltam de a lábam egy kicsit beállt ezért nem volt túl kellemes futni. Python azt javasolta hogy járkáljak hogy helyre jöjjön. Így is tettem.
Már a nap végére jobb volt de azért nem volt a tökéletes.
Aznap este nagyon aranyos volt Ben.
Nem volt olyan mint eddig az a rá hajtós.
-Jobban van a lábad? - érdeklődött.
-Már sokkal jobban de azért még újra hozzá kell szokni a két lábas járáshoz..-viccelődtem.
-De.. Egyébként még be sem számoltál arról a vámpír ölésről.. Halljuk! - kíváncsiskodott.
-Jól van legyen.. Az a vámpír úgy nézett ki mint te és furcsán viselkedett.. Majd megláttam hogy vámpír és elő vettem a pót karódat. Majd végeztem vele.. A lányok azt mondták az összes fiú vámpírként tért vissza. - meséltem már fáradtan.
-Érdekes.. Milyen ügyes vagy.
-Nem ügyesebb mint, te.. - vágtam rá a mellkasára téve a kezem.
Mire ő azt megfogta és magához húzott.
-Szeretlek.. - súgta a fülembe.
-Én is téged..
Ezek a szavak hallatán megcsókolt. Gyengéd volt és mégis kemény, egy mámor volt. Majd a csók után Ben nem bírt magával, le vette felsőjét majd rólam is le vette. Jött az alsó nemű.. Az este nagyon jól éreztem magam, első alkalommal egy vadásszal, ő más volt. Élveztem az estét remélve hogy több alkalom is lesz.

A nap sugarai finoman keltegettek.
Ben mellkasán ébredtem, majd csak arrébb csúsztam és el merengtem az arc vonásaiban. Szemét lassan nyitogatta:
-Jó reggelt.. - mondta még fáradt hangon.
-Jó reggelt. - mondtam mosolyogva.
-Mi az? - kérdezte aranyosan.
-Te is szép vagy amikor alszol.. - mondtam a számra harapva.
Majd közelebb hajolt és adott egy puszit a számra.
-Ki kócos... - mondtam és bele túrtam a hajába.
Ben csak mosolygott, majd a kezem lassan lentebb csúszott egészen Ben arcára. Majd le eresztettem.
-Most már az enyém vagy. - mondta a kezem után kapva.
Csak mosolyogtam majd a takaró felett össze gyűrt plédet terítettem magamra majd össze szedtem a mai ruhám és elmentem a fürdőszobába átöltözni.
Ma kifejezetten sütött a nap, minden ablakon besütött, már ez is boldogsággal töltött el. Így jó választásnak találtam a rövid farmert egy kis inggel. Fel is kaptam ezeket, majd az inget félig be tűrtem a nadrágba is érdekesebb lett az öltözékem. A hajamat kontyba fogtam, nagy szenvedés után végre. Majd ki mentem a pizsamámmal a kezembe, amit ismét a szekrénybe helyeztem majd fújtam egy kevés, csábító parfümöt is még magamra.
-Mond.. Jó estéd volt? - kérdezte nevetve Python. - csapta meg a fülem a kérdés.
-Jobbnál is jobb.. - mondta Ben a kávéját iszogatva.
-Épp ideje volt.. - mondta Roky.
Majd suttogva beszéltek tovább.
Még tettem egy picike fehér gömb alakú fülbevalót is a fülembe, majd be álltam a kis tükröm elé nagyot sóhajtva.
Majd ki mentem.
-Jó reggelt! - köszöntem boldogan.
-Neked is.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt.
  - köszöntek.
Rögtön a kávégép felé vettem az irányt.
-Már csináltam neked. - mondta a derekamra téve a kezét és a kávés pohárra nézve.
-Köszönöm.. - mondtam lassan megfordulva és felkaptam a kávés csészét majd lassan inni kezdtem.
-Majd gyere le ha befejezted Ana, szeretném megnézni a lábad. - mondta Python majd lehúzta az utolsó kortyot.
-Oké. - mondtam továbbra is a kávémmal és a nap fénnyel elfoglalva.
-Igazán jó idő van ma. - jegyezte meg Sharlet.
-Valaki elmondaná ki ő? - vágtam rá miután be fejezete.
-Ő Sharlet.. Egy.. - kezdte Lucy.
-Másik vámpír vadász! - fejezte be gyorsan Roky.
-Aha.. - mondtam majd az üres kávés poharamat elvette Ben majd bele tette a mosógépbe.
Ez után le siettem Python-hoz.
-Gyere ülj le. - fogadott kedvesen.
Le is ültem majd vártam hogy megvizsgáljon.
-Nincs duzzanat.. Fáj? - kérdezte.
-Nem. - vágtam rá.
-Szuper! Szerintem most már teljesen rendbe jöttél. - jelentette ki.
-Köszönöm. - mondtam majd fel felé indultam. Majd amint már a lépcső közepén voltam láttam hogy a többiek a konyha pultra tett tableten chatelnek valakivel. Mindenki háttal volt nekem kivéve a tablet. Így lassan oda osontam.
4 személy volt a videochaten:
Két férfi és két nő, valami furcsa elegáns viseletben, érdekes kis kitűzövel a bal oldalukon.
-Ők kik? - érdeklődtem.
-Áh! Ana, igaz? - szólalt meg az egyik hölgy a hívásban.
-Hát igen.. De ön kicsoda? - kérdeztem megszeppenve.
Ben és a többiek csendben ültek a székükön.
-Pay Rivers vagyok. - mutatkozott be.
Lassan közelebb léptem.
-Rivers.. - ismételtem el.
Majd Roky-ra néztem.
Ő meg csak gyorsan el nézett.
-Ön Roky anyukája? - tettem fel a kérdést.
-Ben.. Nem tudja igaz? - kérdezte Pay.
-Nem anya.. - mondta majd rám nézett.
-Anya? - ismételtem el megint.
Ben kissé szomorúvá vállt majd bólogatott a szájára harapva.
-Lucy? - kérdeztem.
Majd ő is bólogatott.
-Ti.. Mind testvérek vagytok?! - böktem ki végül.
-Igen. - mondta a nő a vonalban.
Lucy kinyomta a chatet majd mindenki oda jött hozzám.
-Nem mondhattuk el.. - mondta Python a lépcső felől jövet.
Én csak álltam és alig fogtam fel a dolgokat.
-4 személy volt.. Valakinek a másik pár a szülője? - érdeklődtem meredt arcal.
-Pontosan. - mondta Sharlet.
-Akkor ti mind vagy testvérek vagy féltestvérek vagytok.. - jegyeztem meg.
-Igen.. - mondta Ben.
-Jó ég! - mondtam majd gyors lépésben ki mentem.
-Ana! - szólt rám Ben.
-Mi van?!...... Ezt pont most kellett megtudnom? Semmit nem kellett volna elmondani?!- küszködtem a sírással.
-Ana.. Én sajnálom.. - mondta Ben szomorúan.
-Már értem miért nem jött össze egy kapcsolatod sem.. És tudod mit.. Itt a kulcsod! - mondtam és oda dobtam.
-Nálad volt.. - jegyzete meg.
-Amikor elmentetek egyik este elhagytad.. - mondtam már könnyes szemmel.
Ben lassan felvette a kulcsot majd zsebre vágta.
-Úgyse jutott be.. Kettő kulcs kell. - mondta Lucy Ben-nek.
Majd Ben oda jött hozzám.
-Ben.. Kérlek.. Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém.. - mondtam könnyes szemmel majd rá dőltem a vállára.
-Megértem Ana.. De legalább te nem hagytál itt. Éreztem hogy más vagy.
Majd mire mindenki be ment mi még kinn maradtunk.
-Kérlek ne haragudj.. - törölgettem a könnyeim.
-Nem haragszom.. Jogosan borultál ki. - mondta majd megölelt.
-De ezt azért még meg kell beszélni.. - mondtam majd én is megöleltem.
-Meg fogjuk.. Meg ígérem. - mondta majd megfogta a kezem és úgy mentünk be.