Vámpír fészek (Befejezett)

Megmentő Sereg

Mióta Agor ivott belőlem gyenge voltam de már fent voltam. Néha Ray gondoskodott rólam de nem szerette kimondani az érzelmeit. Kicsit néha flegma volt ezen kívül viszont ahogy mondtam figyelmes.
Pár nap eltelt és Ray úgy jött be hozzám hogy láttam rajta több dolgot akar.
-Itt a reggeli! - mondta és le tette az éjjeli szekrényre.
-Köszönöm.
-Ana.. Be kell vallanom valamit.
-Mond. - biztattam a beszédre.
-Amikor ide jöttél elmentem a házunkhoz. És mivel mérges és éhes voltam.. Bántottam Beatrix-ot. Kérlek ne haragudj! - mondta szomorúan és le ült mellém.
-Mennyire bántottad? - mondtam még nyugodtan.
-Mondjuk úgy hogy nem fog már tanítani. - bökte ki végül.
Én csak szótlanul ültem majd csak hozzá fogtam a reggelihez. Majd addig ott ült Ray amíg be nem fejeztem.
-Ana mondj valamit!
-Köszönöm.. Finom volt. - mondtam és oda adtam neki a már üres tálcát.
-Ana.. - épp felálltam indultam volna a dolgomra de Ray vámpír sebességével előttem termett.
-Tudod ez egy picit le sokkolt Ray.. De az igazat megvallva Beatrix családját sajnálom. De túl esek rajta, oké?
-Jól van. De szeretnék még valamit mondani.. - mondta és le tette a tálcát a szekrényre és elrángatott a sarokba.
-Van egy tervem hogy juss ki innen. Mert most azért hagynak békén mert nem akarnak megölni. - csak hallgattam és vártam hogy folytassa.
-Ma este elterelem az összes vámpírt, előtte meg észrevétlenül ki nyitom az ajtod. Te meg csak rohanj ki, jó?
-Jó. De te nem kerülsz bajba?
-Nem valószínű. Agor-nak nincs olyan nagy hatalma.. Nem leszek bajban nyugi.
-Oké. - csak ennyit mondtam majd Ray ki ment a tálcával. Majd be zárt. Egész nap az estét vártam. Ami lassan de elérkezett.
Hallottam hogy ki pattant a zár és szólt Ray hogy figyeljek, ha nem lesz itt senki menjek. Én csak tettem amit mondott.
Lassan arra lettem figyelmes hogy a vámpírok el rohantak. Majd nem láttam senkit így rohanni kezdtem. Viszont egy vámpír támadt rám az ajtó előtt.
-Hova hova szivi!? - hirtelen megragadta a karom. Én csak futni akartam de megharapott. A hirtelen fájdalomtól fel sikítottam, a vámpír sok vért ivott belőlem. Próbáltam erőt venni és le rántani magamról majd végül sikerrel jártam. Csak futottam ki az ajtón. Majd össze estem és egy csapat furcsa felszerelésű emberkék tartottak felém.
Azt hittem vámpírok, így az ijedtségtől csak megpróbáltam fel állni de nem jött össze így csak kúsztam hátra majd ide értek én véres kézzel ültem a földön.
-Hé! Nyugi. Semmi baj, Vámpír Vadászok vagyunk.
-Mi... Mik.. Vagytok? - kérdeztem dadogva a gyengeségtől.
-Ben!.. El kell vinnünk!
Majd hirtelen elájultam. Ben a vadász srác fel kapott és be vittek a főhadi szállásukra.
Pár óráig eszméletlen voltam.
Majd kezdtem ébredezni és egy furcsa helyen ébredtem. A karomba vért vezettek be orvosi cuccokkal. Amikor felébredtem egy helyes fiú volt előttem egy kis fotelba aki engem bámult. Szerencsére volt rajtam ruha és takaró.
-Ho.. Hol vagyok? - kérdeztem lassan magamhoz térve.
-Biztonságban ne aggódj! - mondta a fiú a fotelból felkelve és hozzám sietve. Le szedte rólam az infúziós csövet.
Amire tett egy le fertőtlenített sebtapaszt. Majd felsegített az orvosian berendezett kis kanapéról.
-A Vámpír Vadászok búvóhelyén vagy. - mondta végül.
Én csak a hátsó zsebembe tettem a két kezem és úgy sétáltam kíváncsian körbe.
Ahol jelenleg voltam az egy kis nappali szerű hely. Amiből nyílik egy folyosó aminek a végén lépcső van.. Felfelé.
-A föld alatt vagyunk? - érdeklődtem a lépcső felé nézve.
-Igen. Fent van egy kisebb lakás, el látni magunkat. - folytatta és intett hogy menjek fel. Utána mentem. Hát tényleg egy kis lakás volt az egész. Volt 5- ajtó ami mögött mesélte hogy mindenkinek a szobája van. Majd egy egy kissé arrébb ami vendég szoba. Azt mondták ha szükséges az lesz az én ideiglenes szobám. Majd bemutatott mindenkinek:
-Ő itt Lucy.. - mondta és rá mutatott a vörös hajú lányra.
-Ő pedig Roy Python.. - egy kissé ijesztő fiú.. A python illet rá részemről.
-Annabella.. - mondta sok életkedvvel a szőke lány. Ő nagyon is normálisnak tűnt.
-A többiek pedig felderítik az összes vámpír fészket.. Velük majd később találkozol.
Majd oda jött hozzám Annabella.
-El lopom egy percecskére.. - mondta Ben felé fordulva aki eddig velem volt.
-Szólíts csak Annabell-nek. - tisztázta le rögtön.
-Rendben! - vágtam rá.
-Ugyan csajszi.. Nagyon feszült vagy.. - mondta majd rá tette kezeit a vállaimra.
Erre egy kicsit furcsa arcot vágtam.
-Ne aggódj... Na gyere menjünk le. - intett hogy menjek utána a lenti helyre ahonnan jöttem.
-Tudod szerintem tetszel neki.. - súgta a fülembe.
-Igazán? - kérdeztem meglepetten.
-Igen. Már tudom hogy tetszenek neki a bajba esett lányok.. Szereti ha segíthet.
Sosem marad meg egy lánynál sem. De ennek sok oka van. - folytatta. Ha nincs senkid akkor csak ő lehet a bökkenő. - fejezte be végül majd be mutatta a három kis ajtó mögött lapuló szobát.
Az egyik egy kisebb Hacker szoba volt. A másik pedig első segély dolgokkal tele lévő szoba, és persze minden vércsoportban vér. A harmadik ajtót viszont kihagyta és nem is mondott róla semmit. De ahogy láttam rendesen le is volt lakatolva.
Majd vissza mentünk és mindenki elment levadászni a rossz vámpírokat. De én teljesen megfeledkeztem Ray-rol.
Amíg viszont elvoltak próbáltam aludni. Tudom fura hiszen eddig is azt csináltam. De hirtelen csak pihenni akartam. Majd pár órácskára ledőltem azután hallottam hogy örömmel jönnek haza. Lassan feltápászkodtam és kinéztem.
-Oh gyere csak! - mondta Ben véres karóval a kezében mire nagyon nyeltem. És remegni kezdtem majd akarva akaratlanul sikítottam egy kicsit és a ciki helyzet miatt bezártam az ajtót.
-Hé! Mi történt? Jól vagy?! - kérdezte ijedten Ben.
Én erre nem válaszoltam csak be kucorodtam az ágyba.
-Ha nem nyitod ki betörőm az ajtót! - mondta végül.
Nagy csend lett pár pillanatra majd hirtelen az ajtó csak repült majd Ben rohant hozzám.
-Mi történt? - kérdezte már egy kicsivel nyugodtabban hogy jól vagyok.
-Én.. Én nem tudom csak.. - kezdtem el ijedten.
-Meg ijedtél?.. Tudod van olyan ember aki vámpír támadások után retteg. De ne aggódj ezen lehet segíteni.
Erre csak bólogatni kezdtem majd továbbra is sápadt arccal néztem a többiekre akik az ajtóban álltak.
Majd Ben magához húzott és simogatni kezdte a karomat majd elküldte a többieket.