Vámpír fészek (Befejezett)

Sharlet Night

Nem tudom mennyi ideig feküdhettem de már Python is harcolt. Majd jött újabb kettő vámpír és mindenkit elfogtak.
-Eresz el te ronda vámpír! - utasította Roky.
-Maradj veszteg kislány.. - szólt rá a vámpír.
Már teljesen magamnál voltam, ötletelni kezdtem. Majd láttam hogy nincsen egy karóm se. Ben észre vétlenül oda rugót nekem kettőt.
Gyorsan fel kaptam őket, lassan fel álltam és teljes erőmből futottam, olyan gyors voltam mint a vámpírok. Kettő vámpír gyorsan reagált és felém jöttek, az egyiket le szúrtam a másikat le fejeltem majd neki löktem a falnak és le téptem a fejét. Fordítottam egyet profin a karón mire jött a következő vámpír. Megfogtam a karját és csak pörögtünk majd a karó segítségével le törtem a karját majd az sikítva porrá vált.
-Na fiúk ki a következő? - kérdeztem bátran és amíg a vámpírok csodálkozva nézték hogy kerültem oda és hol vannak a vámpírok akik ott voltak Ben kiszabadult és egyet megölt.
-Most bátornak hiszed magad igaz? - kérdezte az egyik vámpír a többieket elengedve. De még kettő ott maradt akivel a többiek küzdeni kezdtek.
Bátorságomat ki mutatva megpörgettem ismét a karót a kezembe.
A vámpír közeledett felém, majd hirtelen ugrott egyet én meg csak le hajoltam mire ő mérgesen neki csapódott a falnak. A sebességemmel oda futottam és a tarkójába szúrtam a karót mire ő is porrá vált.
Majd hátra néztem és már egy vámpír sem volt ott.
-Ezt nevezem csajszi.. - tapsolt Roky. Majd Lucy, Ben és Python is.
-Szerintem erre születtem.. - jegyeztem meg. Majd vissza tettem a karómat a kis zsebbe.
-Szerintem is.. - mondta Ben majd oda jött hozzám és két kezét ismét az arcomra helyezte majd megcsókolt.
Most nem tartott sokáig mert ezen a helyen nem akartam ilyesmit élvezni.
-Na gyerünk! - mondta Ben miután hirtelen megfogta a kezem.
Ki mentünk a helyiségből. Még át néztünk pár helyet és szerencsére nem volt egy sem. Megkönnyebbülten ölelte át Ben a derekam majd úgy sétáltunk ki.
-Büszke vagyok rád. - jelentette ki Ben.
-Én is magamra.. - mondtam nevetve.
-Srácok, bocs hogy zavarok de sietnünk kell... Sharlet nincs túl jól.. - vágott közbe Roky.
Kicsit gyorsabban mentünk. Python hozta a karjaiban Sharlet-et, aki valóban nem festett túl jól. Hamar vissza is értünk. Python rögtön neki állt Sharlet - el foglalkozni. Mi előbb le vettük a felesleges holmit amit el pakoltunk.
Aztán le mentünk megnézni mi van.
-Na? Tudsz valamit Python? - érdeklődtem miközben Ben ismét megfogta a derekam amit most viszonoztam.
-Egyenlőre semmit.. - mondta meredten várva a gép eredményére.
Mi is csak vártunk Ben -el a kanapén.
Már láthatóan kezdett aggódj hiszem a féltestvére.
Majd szomorúan jött ki Python a szobából.
-Nem tudok rajta segíteni.. Nincs 0-ás verünk neki.. A Ray támadás miatt.. - mondta majd ledobta magát a kanapéra Ben mellé. Nagyon szomorúak lettek a fiúk.
-Nem tudunk szerezni sehonnan vért? - érdeklődtem.
-Nem.. A 0-ás vér nagyon nagyon ritka, a mi családunkban csak Pay-nek van. De nincs a városban. - mondta továbbra is szomorúan Python.
-Én.. Én sajnálom.. - mondtam végül, majd hogy ne rontsam a levegőt ki mentem sétálni.
Sok mindenen járt az eszem. Nem volt telefonom szóval nem tudtam elérni a szüleim szóval hetek kérdése és haza jönnek. Ezenkívül szomorú lettem hogy Sharlet meg fog halni. Olyan durva hogy egy véletlen és megharapnak, sok vért szív a az a dög és meghalhatsz.
Miután végig rágtam pár dolgot Ben zavart meg.
-Ana!.. - szólt a hátam mögött elhaló hangon.
Gyorsan hátra fordultam.
-Igen? - kérdeztem.
-Gyere.. - intett a kezével.
Hátsó zsebre vágtam a kezem és követtem. El mentünk a ház végéhez ahol meglepetésemre volt 3 motor és 2 autó, és egészen az útig ki volt taposva az út. "Autó nyoma" - ítéltem meg.
Majd Ben oda ment egy motorhoz és felvette a sisakot majd a kezembe nyomott egyett, azután ki tolta a motort.
A többieket pillantottam meg.
-Hová megyünk? - érdeklődtem.
-Majd meglátod! Vedd fel! - utasított durcisan.
Gyorsan fel vettem a sisakot majd felpattantam Ben mögé.
-Kapaszkodj! - hirtelen megváltozott a hangja.
Aztán motor be indult, majd egy hirtelen indulással, már az úton voltunk.
Lassan hátra pillantottam, a többiek jöttek utánunk szintén motorral.
Majd a hátra bámészkodást egy hirtelen kanyar zavarta meg. De szerencsére kapaszkodtam. Majd egy darabig még mentünk és egy földes úthoz értünk, az út végén pedig egy kastély volt sötét szürke volt az egész és egy vörös ajtó volt a bejárat. Hamar oda értünk.
-Szervusz Ben! Ana! - fogadott minket Pay.
-Jó napot. - köszöntem.
-Szia anya. - köszönt Ben búskomoran.
-Mi a ba..? - majd meglátta Sharlet-et le takarva.
-Nee! Az én kicsikém! - sírt Pay.
Python ment elől és be mentünk egy olyan szobába ahol nagyon sötét volt. Majd egy férfi elhúzta a függönyt és meg pillantottam rengeteg koporsót, Sharlet-et pedig Python bele helyezte az egyikbe. Módjuk ez inkább terem volt mint szoba.. Óriási volt, és emiatt ijesztő.
Aztán a terem végébe zongora hangja szólalt meg. Mindenki énekelt egy számomra idegen szöveget. De két szót értettem: "Sharlet Night".. Nem tudom hogy köze van-e Sharlet-hez. De úgy tűnt ez egy szokásos rituálé. A zene ment de senki sem énekelt majd két korombeli jött be könnyes szemmel majd valami port szórt Sharlet koporsójába. Majd a lány a fiú vállára dőlt és zokogott. A fiú meg csak engem bámult. A rituálénak hamar vége lett. Újra sötét lett és mindenki ki ment viszont most én mentem ki utoljára és a fiú megragadta a karom:
-Te meg ki a franc vagy? - kérdezte flegmán.
Majd Ben ezt meghallotta és vissza fordult szapora léptekkel. Majd le vette a fiú kezét az enyémről.
-Vegyél vissza Sebastian! Ö a barátnőm! - modult a fiúra.
-Ana vagyok. - mondtam végül.
Aztán Ben megfogta a kezem és ki mentünk. Vissza ültünk a motorra, majd teljes sebességgel mentünk haza.
Azonnal a szobánkba mentem. Muszáj volt le ülnöm. Ben alig pár perc múlva be jött. Épp az ablak előtt álltam, össze font karral.
-Részvétem Ben. - mondtam amint hallottam hogy bejön.
Ö csak oda jött majd át karolta a derekam.
-Köszönöm. - súgta a fülembe.
Majd megfordultam és át karoltam a nyakát.
-Mit Ben? - kérdeztem a szemébe nézve.
-Hogy velem jöttél. És bocs Sebastian miatt. - mondta végül.
-Ugyan, ez csak természetes.. - mondtam majd mosolyogtam. - A barátnőd megbocsájt.. - ismételtem el a megnevezését amit Sebastian-nak mondott.
-Az ám.. - mondta majd megcsókolt.