Vámpír fészek (Befejezett)

Végzet Vége

Másnap mindenki korán kelt. Át nézték az egész várost rossz vámpírok után kutatva. Én addig el kéredzkedtem a régi házunkhoz, megnézni hogy vissza - e jöttek a szüleim.
Már az utcánkba voltam amikor megláttam hogy fel van kapcsolva a lámpa, a ház életre kelt. Az autó a garázs előtt állt. Futni kezdtem be felé.
Majd már a bejárati ajtónál voltam, erőteljesen lenyomtam a kilincset.
-Anya! Apa!- ordítottam amint be értem.
-Ana! Drágám! - jött oda anyám könnyes szemmel.
-Kincsem.. - ölelt meg apám.
-Na milyen volt? - érdeklődtem.
-Nagyon fárasztó de élveztük a helyet is.. Hiszen Kaliforniában dolgozunk..Képzeld csak el.. - mesélte anyám.
-Nagyon jó lehetett.. - gondoltam bele.
-Lesz is.. - vágta rá apám.
-Tessék? - kérdeztem meredt arccal.
-Olyan jól megy a munka hogy megkérték hogy költözzünk oda.. - mondta apám határozottan.
-Na de.. - kezdtem sírni.
-Szívem.. - ölelt meg újra anyám, csak szorosabban.
-Ezt nem hiszem el.. - mondtam végül majd le ültem a kanapéra.
-Sajnálom Ana.. Utalunk át pénzt.
-Kit érdekel a pénz? A szüleim nem velem fognak élni.. - mondtam könnyes szemmel és csalódottan.
Pár percig csend volt majd anyámék is le ültek mellém.
-Mesélj, mi van veled..? - kérdezte apám.
-Ha elmondom ígérjétek meg hogy végig hallgatók és nem akadtok ki.. - mondtam a könnyeimet le törölve.
-Mond csak Ana. - mondta anyám.
-Tudok a vámpírokról.. És Ray meghalt..-erre nagyot néztek.
-Hogy mi? - kérdezte apám.
-Ben megölte.. - vágtam rá.
-Az meg ki? - kérdezte anyám.
-Vámpír Vadász.. Aki egyben a barátom.. - mondtam már mosolyogva.
-Na nézzenek oda.. A lányunknak barátja van.. - nézett anyám könnyes szemmel apámra.
-De legalább kedves veled? - kérdezte apám.
És most az egyszer éreztem hogy érdeklik mi van velem. Nagyon jó volt velük beszélni.
-Igen, kedves. Nem kifejezés. - mondtam boldogan.
-Ennek örülök. - mondta apám.
-Na mesélj.. Mi van még? - érdeklődött anyám.
-Egy vámpír vadász lettem én is.. Mivel egy vámpír mérge jó hántással ért engem így kaptam képességeket.. És ez nagyon ritka.. - meséltem.
-Oh szívem.. - könnyezett ismét anyám.
-Elképesztő.. Alig egy hónapja mentünk el.. - mormogta apám.
-Tudom.. - mondtam komolyan.
Majd egyszer csak kopogás hallik és nyílik az ajtó.
-Jó napot. - köszönt udvariasan Ben a szüleimre nézve.
-Ben..-mondtam mosolyogva majd oda mentem hozzá.
-Hát ö Ben.. Nem mondtad hogy ilyen helyes.. - jegyezte meg anyám.
-Anya.. - mormogta elpirulva.
-Örülök hogy megismerhettelek.. Ben. - szólt végül apám majd kezet fogtak.
-Szintén uram. - mondta Ben feszülten.
-Na de miért jöttél? - súgtam oda Ben-nek.
-Túl sokáig maradtál.. Gondoltam megnézlek. - mondta majd adott egy puszit az arcomra majd megfogta a kezem, amit viszonoztam.
-Hát sok boldogságot szívem.. Mennünk kell pakolni. - mondta végül anyám.
Nagy nehezen de, elköszöntem a szüleimtől. De Ben jelenléte segített.
Majd amint ki értünk az hittem sétálnom kell haza, de megláttam a motort..
Erre csak mosolyogva bele kapaszkodtam Ben karjába.
-Mit gondolsz? Érted jövök és sétálni fogunk? - mondta gúnyosan.
Majd fel pattantunk a motorra és egyenesen haza mentünk. Aznap egészen estig volt egy gyakorlat amit egyedül Python tartott nekem, bár néha éreztem hogy valaki, vagy valakik, néznek a lakásból.
Jó volt újra edzeni, jót tett most.

Éjszaka közepe van körül belül.. Viszont nem tudok aludni, ahogy láttam Ben sem.. Nem volt az ágyban. Fel kaptam a hálóköntösömet és ki mentem. Mindenhol sötét volt, kivéve a lépcsőnél. Fény áradt ki lentről. Lassan oda osontam.
-Mond már! - mondta erélyesen Ben.
-Jól van.. - mondta bele nyugodva Sebastian.
Nagyon érdekelt miről van szó, így hát helyet foglaltam a lépcső mellett.
-Én mindent sajnálok.. Oké? Csak.. - nagy nehezen nyögte ki a szavakat Sebastian.
-Mond..-suttogta Ben.
-Én... Fé.. Féltékeny vagyok rád.. - bökte ki végül.
-Rám? - nevetett fel gúnyosan.
-Hé! Meg ígérted hogy nem röhögsz ki!-mordult rá Sebastian.
-Jó bocs.. Na de mégis miért? - érdeklődött.
-Először is.. Ana.. Olyan.. Szép és.. Tehetséges lány, láttam miket csinált ma edzésen, ahogy te is.. - mondta ki végül.
Most már tudom kik figyeltek..
Majd bele gondoltam.. Akkor Sebastian-nak is tetszem? Hirtelen kirázott a hideg. Majd rosszul léptem a lépcsőn és tompa hanggal koppant a lábam.
-Ki van ott? - kérdezte hangosan Sebastian.
Nyilván megijedt hogy valaki megtudta az elhangzott dolgokat.
-Hé.. Nyugi már. - húzta vissza a kanapéra.
Majd a számra téve a kezem be szaladtam a szobába.

Reggel Ben megint figyelt ahogy alszom.
-Jó reggelt.. - köszöntem halkan.
-Neked is.. - mondta lágy hanggal majd megsimította a hajam.
Hamar össze kaptam magam, majd a szokásos kávémmal indítottam.
-Azt meg hol szerezted? - nézett Sebastian a bokámon lévő horzsolásra amit nagy valószínűséggel tegnap szereztem.
Majd le pillantottam a lábamra, akkor szembesültem a horzsolással.
-Oh.. Szerintem az edzésen.. -füllentettem.
-Aha.. - láthatóan nem hitte el.
-Ma el kell mennem Pay-ékhez, neked is Ben.. - jelentette ki Python.
-Tudom, tudom.. - mondta majd le húzta az utolsó korty kávét.
-Milyen ügyben? - kérdeztem Ben-re nézve.
-Anabell.. - mondta már kevésbé nagy életkedvvel.
-Anabell.. - ismételtem el. - Tényleg.. Mi van vele? Annyi...annyi minden történt, mikor ment el? - érdeklődtem.
-Már elég rég.. Sokunknak nem tűnt fel. De Pay mondta hogy oda költözött hozzájuk.. Így van egy üres szobánk még pluszba. - folytatta Python.
-Veletek megyek! - mondtam majd a mosógépbe helyzetem a bögrém.
-Jól van. Akkor gyere.
Majd elindultak kifelé, követtem őket. De amint elhaladtam Sebastian mellett, meg ragadta a karom, mire én reflexből rá néztem.
-Ha nem gond én is megyek... - jelentette ki majd elengedett. Mintha csak nekem szánta volna..
-Jól van.. Gyere. - szólt már kintről Ben.
Majd én is utána mentem.
Fell pattantunk a motorra és mentünk. Python, Sebastian-nal. Én és Ben pedig együtt. Hamar oda értünk ismét.
Ben-el kézen fogva sétáltunk be amit Sebastian folyamatosan figyelt.
-Szia anya! - köszönt Ben majd megölelte Pay-t.
-Szia Ben. És sziasztok srácok. - nézet végül felénk.
-Jó napot. - köszöntem.
-Anabell fenn van, gyertek! - mondta majd intett a kezével.
-Én itt megvárom ha nem baj.. - vágtam rá halkan.
-Jól van.. - mondta kedvesen Pay.
-Én is.. - mondta hirtelen Sebastian.
-Viselkedj! - szólt le a lépcsőről Ben.
Majd Sebastian csak megvárta amíg felmennek teljesen.
-Végre kettesben.. - mondta önelégülten.
-Tessék? - néztem hülyén.
-Van olyan érzésem hogy te voltál az éjjel lent.. Nem is baj.. Legalább nem kell nekem személyesen bevallani.. - mondta majd hirtelen a falhoz nyomott.
-Mi a fenéről beszélsz? És engedj el! - utasítottam.
-Tudod te jól miről beszélek.. - vágta rá.
Erre csak hallgattam.
Majd Sebastian közelített a kezével az arcomhoz, majd finoman meg érintette.
-Legyünk túl rajta.. Ha első de egyben utolsó is.. Nekem ennyi is elég.. Még! - mondta majd az ajkamat figyelte.
-Sebastian? - néztem kicsit ijedten- Bármit is akarsz.. Verd ki a fejedből! - mordultam rá.
Majd a másik kezével is megfogta az arcom, de már láttam jönni Ben-t. Ellenkeztem de Sebastian ajkai hirtelen meg érintették az enyémet. Ütögettem a mellkasát hogy hagyja abba majd hirtelen eltávozott tőlem és Ben-t pillantottam meg aki éppen püföli.
-Ben! Kérlek hagyd abba! - utasítottam.
-Te kis! Hogy merted ezt!? - mondta és felemelte Sebastian-t a földről majd bele vert egyet a képébe.
Mire ő a földre esett.
-Én jobb párja lennék mint te! - lassan fel kelt majd neki esett Ben-nek.
-Fiúk! Elég legyen! - mordult rájuk Pay.
Nem bírtam a tehetetlenséget és neki futottam majd felugrottam fel kapva a két fiút.
-Azt mondtam ELÉG! - ordítottam.
Az egész helységben nagy csend lett, még mi ott lebegtünk.
Lassan le eresztettem magunkat.
Ben-t oda vittem Pay-hez, míg Sebastian-t egy picit arrébb. Majd én is be húztam neki.
-Meg ne próbáld még egyszer! - mondtam és megráztam a kezem az ütés után.
Majd Sebastian a földön hevert egy ideig.
-Nagyobbat ütsz mint a kis barátod.. - motyogta végül.
Erre csak nevetve mentünk ki, viszont Sebastian-t nem vittük vissza, sőt Python még aznap vissza vitte a holmiját.

 Annabell újra vissza jött, néhány párkapcsolati történetével Ben-el kapcsolatban de ezeken már csak nagyokat nevettünk..
Ben-el egyre jobb lett a kapcsolatunk, és egyre ügyesebb vadász is lettem.
Eszméletlen.. "Ha bele botlasz valamibe (vagy netán valakibe) nehezen szabadulsz.." ~Olívia