Vámpír fészek (Befejezett)

Az élet probája

Ebben a világban sok a vámpír. Vannak viszont emberek, olyan emberek akik tudnak a gonosz világról. Őket halandóknak hívjuk. A régi hagyomány szerint megmaradtak a vámpír vadászok hogy a rossz vámpírokat megfékezzék a rossz tevékenységeikben. De élnek jó vámpírok is akik plazma gyümölcsöt, plazma gyümölcslét fogyasztanak. Ezek  a vámpírok vegetáriánusnak tekintik magukat. Jobb esetben tartják is magukat hozzá.
A mai napokban már vannak olyan emberek akik úgy élik az életüket mintha a vámpírok nem is léteznének.
~
A nap sugarai keltegettek az ágyamban.
Lassan ki nyitottam a szemem majd a telefonomhoz nyúltam hogy megnézzem mennyi az idő. Nem aludtam el így megkönnyebbülten tettem vissza a telefont az éjjeli szekrényemre. De a reggeli nyugalmamat megzavarta egy váratlan vendég.
-Jó reggelt Ana! - nyitott be apám kopogás nélkül.
-Jó reggelt.. De legközelebb kopoghatnál mi van ha éppen öltöztem volna?! - mérgelődtem.
-Bocsánat.. Úgy lesz. Még valami, jössz reggelizni? - érdeklődött.
-Nem vagyok éhes.
-Rendben.. - mondta majd végre elhagyta a szobámat.
Még egy kicsit feküdtem majd elgondolkodtam a testvéremmel kapcsolatban. A szüleim mindig azt mondják egy rémes viharos este az ablakot betörte a fa, és Ray a testvérem ott volt és kiesett az ablakon. De olyat is mondtak hogy a fa megölte. Mindig elszomorodok ha erre gondolok.
Majd miután megnyugodtam felkeltem és indultam átöltözni. Csak egy inget és egy lenge pulcsit, majd egy hosszú koptatott farmert vettem elő. Elsőre meg is tetszett az össze állítás ezért maradtam abban. Majd le lépcsőztem a nappaliba ahol anyáék vártak.
-Később jön a magántanárod, Ana. - szólt anya a telefonját letéve.
-Oké. - mondtam és mentem tovább a konyhába. "Igen.. Magántanuló vagyok." - mondtam magamban majd össze dobtam egy reggeli pirítóst.
Amit gyorsan be is faltam amint elkészült.
-Na nekem mennem kell dolgozni! Szia szívem! - köszönt el anyámtól majd megcsókolta.
Én csak elfordultam és bele tettem a tányérom a mosógépbe. Amit tudni kell rólunk az az hogy a szüleim jól keresnek ezért is jöhetett szoba a magántanár..
Na meg a házunk se semmi.. Mindegy is.
-Szia apa! - köszöntem gyorsan mielőtt elment volna. Mire ő csak integetett a küszöbön kívülről.
-Ana nekem is lassan mennem kéne. Úgyhogy egyedül leszel a tanárral.
-Oké. - mondtam gépiesen.
Anyám össze szedte a táskájába szánt dolgait aztán az időt nem húzva el is ment. Egyedül maradtam, egy 17-éves lányt ez nem ijeszti meg egy vámpírokkal teli városban sem. Ezért bátran le ültem és tv-t néztem amíg meg nem jön a tanárom.
Hamarosan meg is érkezett úgy 15-perc múlva. Majd kezdetét vette a tanulás úgy 3-óra hosszáig. Még tanulni valót is kaptam szóval azzal voltam elfoglalva még pár óráig aztán a felénél már természetesen meguntam szóval megint néztem tv- t. Majd anyám üzent:
-Szia Ana, ma túl órázom szóval engem ma ne várj. Apád majd mindjárt otthon lesz.
-Rendben. - csak ennyit írtam majd folytattam a tanulást. Miután befejeztem megkönnyebbülten lestem ki az ablakon apámat keresve. De nem láttam egy autólámpájának fényét sem. Mivel nem akartam kukán ülni az unalmas várakozástól inkább fel mentem a szobámba és néztem a kedvenc sorozatomat. Amikor hirtelen furcsa zajt hallottam. A fejembe vettem hogy az apám az így nem fogalmaztam vele. Aztán még egyszer meg ismétlődött az érdekes hang, csak hangosabban. Majd kinéztem a szobám ablakán egy másik zaj miatt. Apám éppen be állt a kapu elé. Felismertem mert tisztán láttam az arcát és a rendszámot. Majd be állt a garázsba és le mentem a lépcsőn hogy üdvözöljem de a bejárati ajtó nyitva volt.
Ijedten felkaptam a feszítő vasat a dugi helyéről majd elindultam az ajtó felé. De mire oda értem apa köszönt a mögöttem mert a garázsból is van ajtó.
-Oh szia apa. - lassan megfordultam.
-Te meg mit csinálsz azzal? - kérdezte majd közelebb jött.
-Mielőtt megjöttél volna furcsa hangokat hallottam, azt hittem te vagy majd le jöttem és az ajtó nyitva volt. Úgy megijedtem apa... - mondtam és elengedtem a feszítő vasat és megöleltem apámat.
-Ne aggódj nincs semmi baj. - nyugtatott meg. Majd becsukta az ajtót és vissza tette a feszítő vasat a helyére.
-Anya mikor jön haza? - érdeklődtem.
-Majd éjszaka. - vágta rá majd le ültünk a kanapéra.
-Van sejtésed róla mi volt itt? - kérdeztem kíváncsian.
-Nem.. Nincsen. Bár tudod vámpírokkal teli városban élünk, ki tudja..
-Gondolod egy vámpír volt itt? - kérdeztem ijedten.
-Meglehet Ana. - csak ennyit mondott majd bekapcsolta a tv - t én pedig hozzá bújtam a félelem miatt.
Egy kicsit elaludtam mert apám keltett fel hogy inkább menjek fel a szobámba aludni. Felkísért majd el is ment. Elmentem a fürdőszobába átöltözni majd gyorsan be feküdtem az ágyba és még egy kicsit telefonoztam amitől elaludtam. De az éjszaka közepén fel ébredtem anyám haza érésére. Halkan beszélgettek ezért érdekelt miről van szó. Oda ültem az ajtó mögé és hallgatóztam. Tudom csúnya dolog de hátha megtudok valamit.
-Arra gondolsz amire én Robert? - kérdezte anyám. - Vissza jött bosszút állni.
-Ugyan édesem.. Nem biztos hogy ő volt. - vágta rá apám.
-De akkor is vámpír! - mondta hangosabban.
-Shh! Még felkelted. - mondta apám majd hallottam hogy elmennek a szobájukba.
"Akkor tényleg vámpír volt itt?!" - ijedtem meg majd vissza bújtam az ágyba és egy hosszú forgolódás után elnyomott az álom. Másnap reggel a reggeli rutinomat épp befejeztem majd le mentem a konyhába majd megcsapott egy furcsa szag.
-Ez meg mi!? - kérdeztem befogva az orromat.
-Csak pár fokhagyma a vámpírok ellen. Majd megszokod! - mondta anyám majd a kezembe nyomott egy tányért amin friss palacsinták gőzölögtek juharsziruppal.
-Ezt nem fogom megszokni soha..-mondtam majd levágtam magam az asztalhoz.
-Már pedig muszáj lesz mert a te szobádban is lesz. - mormogta apám.
-Mii!? Ne már.. Olyan büdös leszek én is tőle!
-Ne nyavalyogj! Inkább szívja ki a vámpír a véred? - mérgelődött apám.
-Hé! Nyugalom! - csitított minket anyám.
-Amúgy sem érvényes minden vámpírra mert valamelyik imunis a fokhagymára..
-De legalább ér valamit! - vágott vissza.
-Igen nagyon sokat... - mondtam majd fogtam a tányéromat és felvittem a szobámba enni. Egyrészt már nem bírtam azt a furcsa szagot, másrészt apám miatt.
A sorozatom mellett elfogyasztottam a maradék palacsintát majd a tányért csak a szekrényemre helyeztem és néztem tovább a sorozatot.
Mire hallom hogy anyámék mondhatni megint gyanúsan beszélgettek.
-Mi lesz ha Ana megtudja? Örökké utálni fog minket a testvérével együtt..
Szörnyű dolgot tettünk. - szomorkodott anyám.
Apám pedig megint csak berángatta a szobájukba majd leszidta mert hallottam hogy kiabál vele.. Engem viszont egyre jobban érdekelt mi van.