Vámpír fészek (Befejezett)

Szörnyű Jóslat

Majd vettem a bátorságot és elindultam.
Az ajtó nyitva volt és az esti szellő csak úgy jött be felé. Lassan oda mentem az ajtóhoz és becsuktam, majd lenn valami nagy csörömpölést hallottam.
Elindultam a lépcső felé és láttam hogy valaki dobálja kifelé a vér csomagokat.
Nagyon nyeltem majd tovább mentem.
-Hahó? - szólaltam meg halkan és ijedten a lépcső végén.
Mire egy sötét alak jött ki az orvosi szobából.
-Ki vagy te? - érdeklődtem.
Majd lassan a hold fénye megvilágította az arcát. Ray volt az.
-Te.. Meg mit..? - kérdeztem dadogva.
Mire Ray csak közelebb jött.
-Szia hugi... Tudod sokáig tartott még megtaláltalak. De ha már vért is találtam, főleg a kedvencemet.. Akkor már ettem egy keveset.. - mondta a száját törölgetve.
Majd csak nagyot nyeltem. Olyan ijesztő volt Ray. A hangja is más volt, mélyebb.
-Miért jöttél ide? - kérdeztem halkan.
-Érted.. - mondta végül és még közelebb jött. Már közel volt, előttem 2 lépésre.
-Minden rendben?
-Persze.. Kinn voltam az utcán és nem volt ennivalóm.. - mondta flegmán.
-Akkor nem is miattam jöttél.. - jegyeztem meg.
-Jó lehet hogy nem.. Mindenki tudja hogy itt rengetek vér van.. És én nem vagyok és nem is leszek "diétás" vámpír.
-Hé.. Nyugi. - szóltam rá hirtelen.
-Ideje menni, a barátaid közelednek.
Amikor ezt meghallottam csak örültem de próbáltam elrejteni.
Majd Ray hirtelen megragadta a kezem.
-Eressz el! - utasítottam és kirántottam a kezéből a karom.
-Gyere már! - szólt rám már mérgesen.
Majd oda jött hozzám és felkapott. Viszont felfelé bele kapaszkodtam a kis polcba, ami leborult de megint kiszabadultam. Lassan hátra kúsztam a sarokba mire Ray már nagyon mérgesen jött oda hozzám.
Majd nem figyeltem és a polcról le esett üvegpohár egyik darabjára raktam a kezem és az szépen el vágta.
-Ahhh!
Ray nagyot szippantott majd egy pillanat alatt ott termett előttem.
-Ezt nem kellett volna... - mondta Ray.
Majd gyorsan felkapott és megharapta a tenyeremnél keletkezett sebet, mire nagyot sikítottam és meghallottam Ben hangját.
-Ana!!
Azután megpillantottam az ajtóba de már nem voltam túl jól.
Ray hirtelen eldobott maga mögé.
Én pedig mozdulatlanul feküdtem ott véres kézzel. Majd próbáltam oda jutni Ben-hez, halkan szólongatva.
Már oda értem Ray mellé mire ő két lábra állított és a torkomhoz fogott egy másik üveg darabot.
-Hagyatok elmenni vagy megölöm! - mondta halál komolyan Ray.
-Azt csak hiszed...-vágta rá Ben.
Majd a háta mögül előre hozta a karót.
Majd megindult Ray felé. Aki közelebb szorította az üveg darabkát a torkomhoz.
-Ne merészeld! - szólt rá Ben majd nyomott egy szaltot és mögöttünk termet majd leszúrta Ray-t aki porrá vált majd össze estem.
-Ana!
-Ana!!
-Ana! - szaladtak hozzám a többiek.
-Még magánál van vigyük le. - tanácsolta Lucy.
Ben felkapott habozás nélkül majd elindultunk lefelé.
-Itt meg mi a franc történt?! - akadt ki Python.
Majd a tarkójára tette a kezét.
Ben pedig le tett a kanapéra és be mentek az orvosi szobába.
-Python.. Kérlek.. Tudom hogy imádod ezt a szobát de segítened kell Ana-nak. - mondta Annabell és Ben után ment.
-Kérlek Python.. - szólt ki bentről Lucy.
Majd Python sóhajtott és ő is be ment.
Megint hoztak infúziós csövet és vért vezettek belém.
Majd a sebemet fertőtlenítették és be kötötték mert a harapás miatt nagyobb lett. Mire már minden készen volt már kezdett feljönni a nap. Közel 3 órája voltam eszméletlen.
Majd Python mielőtt elment volna a többiekkel járőrözni csak ennyit mondott:
-Nem tudunk mindig mindenkit megmenteni..
Majd rám nézett, és csak ült tovább és engem bámult.
Pár órával később

Már az infúziós csövet le vette rólam Ben és mellém feküdt. Már nem voltam fal fehér, kezdett színes lenni arcom, Ben ezt jó jelnek vette és tovább reménykedett. Alig telt el pár perc és arra lett figyelmes hogy lélegzem magamtól. Levette a másik csövet ami eddig levegőt adott. Majd tovább figyelt.
Lassan nyitogatni kezdtem a szemem.
-Hála Istennek Ana.. - nagyon boldog volt.
-Be.. Ben? - kérdeztem már teljesen nyitott szemmel majd lassan fel ültem.
-Igen.. - válaszolt boldogan majd megölelt, vissza öleltem.
-Mi történt? - kérdeztem az orvosi szoba felé nézve.
-Biztos akarod hallani? - kérdezte figyelmesen.
-Igen.. Azt hiszem. - mondtam a fejemet fogva amikor megláttam hogy be van kötve a kezem.
Majd kérdőn néztem Ben-re.
-Ray itt volt.. Megitta a fél vér készletet.
Majd többször is megtámadott téged.. El akart vinni és véletlenül megharcoltad a tenyered és megharapta azt a részt amit sürgősen le kellett kezelni, továbbra is kell majd, kötést cserélni meg ilyenek.
-Ilyen komoly? - érdeklődtem mire Ben bólogatott majd folytatta:
-Ray miután megharapott akkor jöttünk meg, meg akart ölni egy üveg darabbal. De.. Én..
-Meg akart ölni.... - ismételgettem. - Már emlékszem mindenre. Arra amikor lesétáltam.. Amikor rám támadott.. Éhezett és.. Nagyon.. Fel volt dúlva.. Ilyen a vámpír ha éhezik?
-Igen.. - helyeselt Ben.
-Aztán feljöttem, aztán az a kis polc.. Az üveg darabok.. - csak elbambultam, és folytattam. - Majd be jöttetek és.. - próbáltam tovább mondani de nem emlékeztem.
-Utána már valószínűleg elájultál. - fejezte be.
-Na de.. Mi történt utána? - kérdeztem kíváncsian.
-Ray nagyon fel dúlt volt ahogy te mondtad. Én megijedtem hogy megöl.. Ezért.. Én... - dadogta.
-Mond már.. - mondtam és megfogtam a kezét.
-.. Megöltem Ana! Megöltem.. - mondta majd fel pattant a kanapéról és a fallal szemben állt a szoba túl oldalán.
-Megölted.. - ismételtem el.
-Sajnálom Ana... - mondta szomorúan.

Rossz is volt, de egyszerre jobb is. Ray-t úgy nevelték hogy olyan legyen mint a többi rossz vámpír, de amit tett az éjszaka.. Azt nem bocsájtottam volna meg.. De azon kívül a testvérem.. Nem tudtam mit mondjak.
Majd lassan fel keltem és oda mentem Ben-hez. Rá tettem a vállára a kezem mire ő megfordult és láttam a könnyes szemét.
-Hé.. Miért sírsz?
-Mert nem akarlak elveszíteni.. - mondta szomorúan és rá tette a kezét a vállamra.
-Nem tudok rád emiatt haragudni.. Ő tényleg veszélyes volt, de a testvérem.. Hittem volna benne hogy lehet rajta segíteni, de már féltem tőle. Nem haragszom Ben.. De nem esett olyan jól.
-mondtam végül és le töröltem a könnyeket az arcáról.
-Tényleg? - kérdezte boldogan.
-Igen. - mondtam határozottan.
-Ana.. A szerelmi életem tényleg eléggé kusza.. De érzem hogy veled másképp lesz. Egy lány még sosem volt ilyen sokáig velem. És olyan akinek nincs senkije. - mondta letörölve az utolsó könnycseppet.
-Most szerencsésnek érzem magam.. - mondtam boldogan.
Majd amint ki mondtam Ben megérintette a nyakam és magához húzott és megcsókolt. Érdekes egy vámpír vadász milyen finoman tud csókolni, de mégis kemény volt, jó értelemben.
Majd megfordított és én voltam a falnál majd úgy csókolt tovább. Majd lassan elengedett.
-Szeretném ha beköltöznél a szobámba. - mondta csukott szemmel a homlokát az enyémhez érintve.
-Én is szeretnék be költözni. - vágtam rá.