Vámpír fészek (Befejezett)

Sikátor Legalja

Reggel gyorsan ki pattantam az ágyból. Majd rendbe szedtem magam: Egy szimpla farmert vettem fel ami passzos volt, hozzá pedig egy inget hozzá pedig a kedvenc, virágos, vékony sálamat.
-Kérsz pirítóst? - témát váltott anyám.
-Hát.. Igen köszönöm. - mondtam dadogva mert már máshol járt az eszem.
A reggeli alatt mindenki hallgatott. Amikor végeztünk felmentem a szobámba és vártam a magántanáromat. Alig pár perc múlva meg is jött és fenn tanultunk. Most nem kaptam leckét mert készültem mára. Hamar végeztünk, majd ki kísértem a tanáromat Beatrix-ot. Majd elfoglaltam magamat ebédig pár sorozattal de már korgott a hasam. Le mentem a konyhába és az orromat most egy finom illat csapta meg. Anyám főzött valamit. Pár perc múlva készen is lett majd ettünk. Anyámék viszont el mentek dolgozni. Egyedül maradtam, megint, de ez már csak az esti szokás. Folytattam a sorozat nézést majd amikor el álmosodtam el tettem a gépem és aludtam.
Másnap reggel már hallottam anyámékat lent beszélgetni. Nem volt még kedvem le menni így hát még maradtam. Majd csak telefonozni kezdtem. Amikor eszembe jutott hogy csak egy barátnőm van. Még pedig Zsanett, ő egy internetes barátnőm, ha nem is találkoztunk még ő egy igaz barátnő, régóta ismerem, már lassan több mint egy éve. Vele beszélgetek ha olyasmi van és most is azt tettem. Főképp unalomból. Majd már megéheztem és felkaptam a hálóköntösömet és lenn megreggeliztem. Ez a nap teljesen nyugalomban telt el de délután kemény tanulás vette kezdetét. Tanulás közben is Zsanett-el beszélgettem. Mindig feldobja a hangulatomat, de ez néha vissza felé is érvényes. Már félig megtanultam amit kellett de már nagyon untam ezért abba hagytam. Gondoltam holnapra hagyok mert nem jó ha egyszerre ennyit tanul az ember bár a mai 7-8 órák az általánosban, nekem felháborító. Ezért is örülök hogy magántanuló vagyok, pontosabban ez általánosban kezdődött. Valamikor nagyjából 3.-os voltam akkor vettek ki a szüleim a suliból. Azóta magántanárom van, lassabban is haladunk, ezért vagyok 17-évesen is magántanárnál. De már a 8.-os összefoglaló jön szóval lassan megszabadulok Beatrix-tól. Utána viszont nem tudom mi lesz...nem tudom minek akarok tanulni és így is el vagyok maradva. Hát részemről jó lenne a szakmai magántanár is.. Anyáméknak sok a pénze. A lakásunk is teljes mértékben modern. Meg minden, például a kertben is van egy modern szökőkút. Hát ilyenek a Mccallers-ék..
Na de rólunk ennyit. Este felé még vissza tértem a tanuláshoz majd még beszéltem Zsanett-el. Amit mostanában viszonylag sokszor megtettem. Ez nekem is új. Majd nagyon feldobta a napomat.
-Ana arra gondoltam hogy úgy is megyek Rosehillbe a te városodba.. Találkozzunk.
-Mi!? Ezt el sem hiszem! Végre láthatlak.
-Bizony! Holnap megyek apám ügyében, 17-kor végzek. Láttam előtte egy parkot. Ott tali? -tért a lényegre.
-Természetesen! - pötyögtem be gyorsan.
Ez után lassan elálmosodtam és izgatott voltam a holnap miatt.

A nap sugarai egy kisebb szellővel keltettek, a nyitva hagyott ablak miatt.
Még pihentem hiszen nem kellett sietnem a találkozó miatt. Majd már kidobott az ágy és össze szedtem magam majd a reggeli müzlimmel neki álltam tanulni. Már nagyjából tudtam majd le mentem anyámékhoz.
-Anya, apa...Emlékeztek Zsanettre? - érdeklődtem.
-Arra a kedves barna hajú lányra? - kérdezett vissza apám.
-Igen arra. - vágtam rá.
-Ja igen emlékszem rá. - mondta hirtelen anyám.
-Igen én is miért? - érdeklődött apám.
-Mert ma ide jön és 17-kor talizunk! Meg engeditek?
-Attól függ hol találkoztok.. - mondta anyám és oda jött hozzám.
-Itt a parkban. - vágtam rá reménykedve.
-Akkor igen. De legyél itthon sötétedés előtt!
-Úgy lesz! És köszönöm.
Anyámék csak mosolyogtak majd vissza mentem a szobámba készülődni. Lassan 16-óra. Már pakoltam a kis táskámat nekem fontos kis apróságokkal. Majd még tettem egy aprócska nyakláncot a nyakamba már el is indultam. El sétáltam mert nem volt olyan messze hiszen a városban lakunk. Már 16:50-volt amikor oda értem majd írtam Zsanettnek hogy itt vagyok és hogy mi van rajtam hogy megismerjen. Majd durván 5 perc múlva írt vissza és én csak vártam hogy ide jöjjön. Nem kellett már sokat várnom de könnybe lábadt a szemem amikor megláttam.
-Zsani! Úristen.. Szia. - mondtam kicsit dadogva.
-Sziaa..-mondta és megölelt.
-El se hiszem hogy itt vagy. - mondtam félig sírva félig nevetve.
-Én sem nagyon.
Majd le ültünk egy padra és az estét elbeszéltünk viszont hamar telt az idő amikor nem kéne így el kellett indulnom mert sötétedett.
Nagy nehezen elköszöntem Zsanitól majd hamar haza is értem. Anyámék viszont bőröndökkel vártak az ajtóban.
-Huh!? - néztem megdöbbenten.
-Szia Ana.
-Anya? - kérdeztem csodálkozva. - Hová mentek? - folytattam.
-Munka ügyben elutazunk egy kis időre.
-Oh értem. És mikor jöttök haza?
-Pár hét múlva. - folytatta apám.
Majd kocsi dudájának a hangja törte meg a csendet.
-Itt a taxi mennünk kell! - szólt anyám majd ki vitték a csomagokat.
-A kocsinkat itt hagyjuk ha kell használd.-mondta apám és ő is vitt egy csomagot.
Ez nekem egy kicsit hirtelen jött de bele nyugodtam. Majd a kapuban elköszöntünk és anyám még szóba hozta hogy Beatrix fog néha átjönni és ha kell vigyáz rám.
Hát egyedül vissza sétáltam a házba majd újra sorozatot néztem. Vacsorakkor is egyedül voltam ami furcsa volt..
Pár napig normálisan ment minden jól kijöttem Beatrix-al. Mindent megbeszéltünk. De egy nap már untam magam és arra gondoltam hogy elmegyek sétálni. Beatrix tudott róla de akkor nem volt otthon, neki is van egy kisebb családja. Fülhallgatóval a fülemben sétáltam a kis utcákon. Majd egyszer egy kuka hirtelen felborult mellettem és mintha valami elszaladt volna mögöttem. Ijedten kezdtem rohanni mire feltűnt hogy egy sikátorban vagyok. Rá adásul a vér szag pontosította hogy egy vámpír fészekben járhatók. Majd kezdett egyre sötétebb lenni. Le szállt a köd és egyre furcsább hangokat halottam. Majd össze szedtem magam és lassan elindultam vissza felé.
Már majdnem elhagytam a sikátort és meg jelent előttem egy vámpír.
Fekete haja csak új ki tűnt a fehérbőrböl. A tipikus vámpír öltözéke volt. Majd közelebb lépett.
-Hova hova kislány?
-Én.. Én csak.. - mondtam dadogva és hátra kezdtem lépkedni.
Majd neki ütköztem valaminek. Ami hirtelen megragadta a vállam.
Megijedtem majd amennyire csak megtudtam fordulni egy vámpír volt az.
Eddig úgy éltem hogy szinte nem is gondoltam rájuk de most.. Nagyon féltem.
Majd egyre több vámpír jelent meg körülöttem. Körbe vettek.
-Nocsak Azael.. Új fogást találtál..? - mondta a viszonylag szomjasabbnak látszó vámpír. Kapálózni kezdtem de csak egyre több vámpír fogott le.
-Engedjetek el! - utasítottam őket, mire csak nevetni kezdtek.
-Oh drágám ilyen jó illatú emberkét sosem engedek el..
Egyre inkább csak féltem, nyilvánvalóan már nem szabadulok ki innen.
Majd már egy lépésre sem volt előttem a vezetőnek tűnő vámpír.
-Vigyétek be... - utasította többieket.
Majd hirtelen ráncigálni kezdtek és már benn is voltunk.
Viszonylag érdekes de mégis büdös szagot éreztem hirtelen. Majd megláttam egyes párosokat akik szívták a másik vérét. Ettől kirázott a hideg majd hirtelen be vittek egy szobába aminek börtön szerű ajtaja volt. Vas ajtó fenn egy kis ráncos ablakkal.
Hirtelen be dobtak és be zárták az ajtót.