Vámpír fészek (Befejezett)

Ide Tartozol

Egy pár napig eltartott a szomorúság majd szépen fokozatosan helyre jött mindenki, Ben viszonylag hamar túl tette magát rajta. De ahogy elnéztem nem volt nagy kapcsolatuk, ez lehet az oka.

Pár hét telt el Sharlet balesete után. Ben már szinte teljesen túl volt rajta, Python még kicsit szomorú volt, de már nem nagyon.
Vasárnap reggel van, a nap sugarai most is nagyon kedvesen ébresztgetett. Majd Ben-hez akartam fordulni de ő nem volt már az ágyban.
Majd az ajtó nyílik és Ben egy fehér tálcával lépett be finom reggelivel megpakolva.
-Jó reggelt, szépség. - köszönt miután becsukta az ajtót.
-Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva.
Ben oda adta a tálcát majd vissza bújt, még pizsamában volt.
-Micsoda meglepetés.. Köszönöm szépen. - mondtam majd adtam egy csókot a szájára.
-Semmiség.. Jó étvágyat. - mondta nagy boldogsággal majd hozzá láttunk az éveshez. Természetesen a kávém is ott volt a tálcán. Először vele végeztem majd jött a tükör tojás.
Majd egy csókkal el köszönve elmentem és elfoglaltam a fürdőszobát, át öltözni.
A mai nap egy hosszú, passzos farmer mellett döntöttem, egy kapucnis, félig meddig haspólóval. Most a hajamat csak kifésültem majd úgy hagytam kiengedve.
Ezek után a múltkori parfüm és készen is voltam. Mire ki mentem Ben nem volt ott, de a pizsamája az ágyra volt le hányva. "Csak csodálkozva álltam ott, az ágyba reggeli mellé itt hagyja a pizsamáját.." - mérgelődtem.
Aztán rá vettem magam és megágyaztam.
Mindenki ott ült a konyha pultnál, de újabb új arcokat láttam. Csak egy kis időre megszeppenve álltam az ajtóban.
Sebastian és a lány volt ott akik Sharlet temetésén ott voltak. Majd nyeltem egyet és le ültem Ben mellé.
-Vámpírokat már ki írtotuk.. - mondta Python. Szóval valószínűleg egy beszélgetés közepébe csöppentem.
-Remek.. - mondta Sebastian majd újra engem bámult.
-Rose.. Neked és Sebastian - nak tudunk külön szobát adni. - mondta Python és az első és a legutolsó ajtóra nézett.
-Jól van.. - mondta a lány: Rose.
Sebastian továbbra is engem bámult.
-Valami bajod van velem? - tettem fel végül a kérdést, amit sajnos mindenki jól hallott és Sebastian-t bámulták.
-Csak próbállak megfejteni.. Mit szerethet benned Ben.. - mondta gúnyos hangon.
-Öt nem lehet csak úgy megfejteni.. Ö harcos. - vágta rá Python.
Sebastian először kérdőn nézett. Majd láthatóan rá jött mi is az:
-Emlékszem.. Volt szó ilyenekről.. Vámpír méreg szerencsés reakciója.. Amikor "szuper erőd" lesz. - mondta ismét gúnyos hangon.
Majd Ben fel kelt és oda ment hozzá.
-Állítsd le magad vagy nem költöztök ide az biztos! - mondta mérgesen.
Aztán gondoltam ideje bemutatni magam.. A képességemmel egy másodperc alatt ott teremtem Ben mellett, majd a kezemet rá téve a vállára álltam ott és csak bámultam Sebastian szemébe eléggé harciasan.
-Bámulatos.. - mondta végül továbbra is tartva a szemkontaktust.
-Tudom.. - mondtam majd villantottam egy beképzelt mosolyt.
-Kész kaland lesz itt élni egy ilyen személlyel.. - mondta végül majd fel kelt és be hozott 3 bőröndöt Rose segítségével.
-Érezd jól magad nálunk.. - néztem továbbra is ki hívóan a szemébe.
-Kösz. - mondta majd durcisan be ment az első szobába.
-Ez meg mi volt? - kérdezte Lucy.
Ben hátra fordult a többiekhez majd suttogni kezdtek.
Én meg csak ki sétáltam.
-Hé! Ana. -szólt Ben.
Én csak tovább mentem. Majd Ben megfogta a kezem.
-Hová mész? - érdeklődött.
-Én.. Nem tudom.. De Ben van valamennyi esélye hogy Sebastian furcsa érzéseket gyakorol rám? Úgy le szedtem volna a fejét. - mondtam hirtelen ökölbe szorítva a kezem.
-Valószínűleg, normális.. A családban mondták hogy Sebastian a család legjobb harcosa.. Szóval azért amilyen beképzeltnek tűnik a képességeid ellenére vigyázz vele. Vannak furcsa génjei.. De igyekszünk kideríteni mi van. - mondta majd megölelt.
-Jól van.. De kérlek, menjünk sétálni.
-Rendben. - mondta majd mosolyogva megfogta a kezem és elmentünk a közeli parkba és egy kicsit beszélgettünk.
-Mi lesz ha vissza jönnek a szüleim Ben?- tettem fel a kérdést.
-Nem tudom Ana.. A hónap utolsó napja van.. Valószínűleg még egy két nap és haza jönnek, beszélned kéne velük. Szerinted megértőek lesznek? - kérdezte.
-Nem tudom.. Ez a baj. Sosem beszéltünk a vámpír vadászokról. Nem is tudtam sok dolgot róluk régen.. - mondtam egyenesen Ben szemébe.
-Jól van.. Majd megoldjuk. - mondta majd magához húzott.
-Szeretlek.. - mondtam majd felé fordultam.
-Én is téged Ana. - mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
Egy ideig még ott voltunk majd vissza sétáltunk. Már az ajtó előtt voltunk, nagy csend volt. Be mentünk a szobánkba és egy darabig ott is maradtunk.
-Figyelj.. Nem tudod esetleg mi baja Sebastian-nak velem? - érdeklődtem.
Ben erre nagyot sóhajtott majd felém fordult.
-Fogalmam nincs.. De ő mindig is furcsa volt. - csak ennyit mondott majd, a ruhás szekrénye aljából ki vett egy könyvet.
-Ez micsoda? - érdeklődve néztem.
-Ez a család fotós könyve. - mondta majd a kezembe nyomta.
-Azt a ... Nagyon aranyos voltál kicsiként is..-jegyeztem meg.
Majd tovább lapozgattam.
-Ez Sebastian? - érdeklődtem.
-Igen, ő.. - mondta gépiesen, mintha várt volna valamire.
Így hát tovább lapoztam. Majd elérkeztem egy olyan képhez ami, szerintem Sebastian szobájában készült. Nagy rendetlenség van.
-Itt kezdett furcsa lenni Sebastian.. A szüleink szerint benne nagyobb vámpír vadász gének vannak mint bárki másban. Ezért arra kérlek... - mondta és be csukta a könyvet majd a szemembe nézett. - Hogy ne akarj vele verekedni, vagy hasonló. Még a képességed ellenére sem. - mondta határozottan majd vissza tette a könyvet.
-A harcias gének miatt lenne velem ilyen? - tettem fel a kérdést.
-Nem hiszem. Csak nem tetszik neki hogy egy nem hivatalos vámpír vadásszal vagyok, aki ráadásul kapott erőt a vámpír méregből.. Nem olyan kedves még velem sem.. Nyugi. - mondta nagy nyugodtságban majd vissza ült az ágyra.
-De ha sor kerülne még véletlenül is arra hogy össze kapjunk.. Szerinted semmi esélyem nem lenne vele? - érdeklődtem.
-Nem tudom. Szerintem még ő maga sem tudja mire képes. De, igazából még te sem. Nem tudom.. Lehet hogy erősebb vagy. De továbbra is azt kérem.. Ne! Oké? - mondta már idegesen.
-Oké. - vágtam rá, majd hozzá bújtam.