A vérszívók iskolája (Befejezett)

14.rész: A horzsolás

Elértük a fiú kolit, valószínűleg mindeki alhatott.

- Astrid te tudod melyik szobába van Leon?
- Azthiszem a 3.emeleten lesz valahol.
- Nem tudod pontosan, akkor hogy találjuk meg? Ahj rossz ötlet volt.
- Nem fordulsz vissza! Förmedt rám Astrid.

Megrezzent a telefonom. Elővettem, hogy megnézzem ki írt.

- Ki az?

Leon írt üzenetet.
- Hogy? Kérdezte Astrid meglepődötten.

Leon üzenete:
- "Szia Nami, sajnálom hogy utánad mentem és hogy annyira nyomulok. Csak tudod nem bírok magammal, ha nem vagy mellettem, akkor megőrülök. Remélem megbocsátasz."

Nami hangosan felolvasta, hogy Astrid is hallja.

- De aranyos! Mondta lelkesen Astrid.
- Igen... Szerintem nem jó ötlet, hogy ezek után elmenjünk hozzá, főleg hogy fent van.
- Ettől csak még bulisabb. Mosolyogva nézett rám.

Bementünk a koliba, majd felmentünk a 3.emeletre.
Astrid hirtelen az egyik ajtót kinyitotta, majd ráugrott az ottani fiúkra, azok pedig ijedten felkiáltottak és le lökték a lányt.
Gyorsan kiszaladt, majd becsukta az ajtót és elbújtunk.
Kijöttek utánunk, de nem láttak meg.

- Ez most mire volt jó? Suttogta Nami.
- Ne izélj már. Gyere menjünk!

Húzott maga után, majd a következő ajtót is kinyitotta és be lökött engem, majd becsukta az ajtót.

- Astrid engedj ki!
- Ki az? Kérdezte az egyik fiú az ágyba. Fel csukta a villanyt, majd megdörzsölte a szemét és meglátott engem.
- Mit keresel itt?
- Bocsi, rossz helyen járok...
- Tűnés kifelé!
- Megyek!

Astrid elengedte az ajtót, majd gyorsan kiszaladtam.

- Te nagyon bolond vagy!
- Valld be, a kómás fiúk jönnek be. Kacsintott rám Astrid.
- Nem vagy vicces!

Az egyik ajtón belépni tilos tábla volt, Astrid úgy gondolta itt lesz Leon.
Belépett az ajtón, engem meg húzott maga után.
Leon és a szobatársa aludtak.
Amit nem értek, hogy Leon az imént írt nekem.

- Te Leon-ra, én pedig a masik fiúra ugrok. Suttogta Astrid.
Nem ellenkeztem, hisz úgy se fog leállni.
- Várj egy kicsit.

Bementem a fürdőbe és megfogtam egy poharat, abba öntöttem vizet halkan, hogy ne vegyék észre.

- Oké mostmár lehet.
Astrid bólintott, majd egyre közelebb ment a fiúhoz. Én is ezt tettem.
A poharat Leon arcához emeltem.

Mutatta astrid, hogy egy, kettő, három és egyszerre csináljuk.

Astrid a fiúra ugrott én meg Leon arcát céloztam, majd rá ugrottam.
Leon és a másik rémült fejjel néztek ránk.

- Szia édes nem így kell ám felkelteni ugye tudod?
Leon ekkor megfogott és megfordult, hogy ő legyen fölöttem én pedig az ágyon feküdjek. Két kezét a fejem mellé rakta, majd nézett engem.
- Ugye megijedtél?
- Nem igazán, hisz hallottalak titeket..
Tudod az előbb írtam, így nem vagyok az a gyors alvó típus.
- Mostmár elengedhetsz!
- Dehogy foglak, hisz az ágyamhoz jöttél saját magad. Kacsintott rám, Leon perverzül.

Astrid gyorsan felpattant a fiúról, aki még mindig nem érti mi van.
Odament Leon-hoz, majd megfogta a vállánál és hátra lökte. Így lekerült rólam, majd gyorsan felpattantam megfogtam Astrid kezét és gyorsan kisiettem a szobájukból.

Elfutottunk, hogy ne vegyék észre hova bújtunk. Az egyik raktárban bújtunk meg. Leon jött utánunk a másik fiú, fél kómásan és még mindig értetlenül ballagott Leon után.
Leon zajt csapott, ezáltal sokan felkeltek és kijöttek a folyosóra.

- Nami tudom hogy itt vagy a közelbe!
Nem bújhatsz el előlem.

- Nami kérlek lassítsd le a szívedet mert meghallja!
- Tessék?
-Úgy értem, ne hangosan szuszogj.

Tudom mire értette, hisz jó a hallásuk és persze érzik mennyire áramlik  a vér. Tuti lebukunk.

- Nami le fogunk bukni.

Abban a pillanatban, hogy kimondta kinyitotta hirtelen az ajtót Leon, majd megfogott és hátulról átölelt.

- Nem menekülsz szivi!
- Engedj el!

Leon elkezdte a nyakamat megnyalni, amitől kirázott a hideg.
Astrid ledermedt, majd a kelleténél jobban le fehéredett. Nagyot nyelt.

Astrid nem bírta türtőztetni magát, így nekem rontott, hogy igyon belőlem.
Leon ezt észre vette, elengedett majd háta mögé lökött, ezáltal elestem és felhorzsoltam a tenyeremet, ami által vér jött ki.

Astrid kivillantotta az agyarait és úgy nézett rám, mint egy vadállatra amit bekell cserkésznie.
Leon is kicsit megváltozott, de türtőztette magát és segített nekem elmenekülni Astrid elől.

Felkapott Leon, majd elfutott az erdőbe a kunyhó irányába.

Bevitt a házba, majd leültetett a kanapéra. Gyorsan keresett valamit amivel be kötheti a sebem.
Talált egy nagyobb méretű ragtapaszt, majd rá rakta a horzsolásomra.

- Vigyázz legközelebb, tudod hogy teli van vámpírral, sőt pontosítok te vagy az egyedüli ember. Olyan mintha sajá lábadon jöttél volna be, hogy lakmározunk belőled. Házhoz jött a kaja.
- Sajnálom!
- Szerencséd hogy vissza tudom fogni magam, máskülönben az összes diák most téged enne.
Biztosra veszem, hogy a szag után így is jönni fognak szóval valahogy mosd le, vagy nem tudom, de ne legyen vér szagod.

Gyorsan levettem a ragtapaszt, amit hirtelen rakott rá Leon, majd öntöttem a sebemre vizet, amely lemosta teljesen a vért. Vissza tapasztottam a ragtapaszt.

- Itt fogunk maradni. Nagyobb eséllyel tudlak megvédeni, ha itt támadnak rád.
-De egy idióta vagyok, hogy belementem ebbe az egészbe.
Miért lett hirtelen Astrid olyan amilyen?
- Kevésbé tudja türtőztetni magát, hiába vagytok barátnők. Én azért tudom visszafogni magam, mert már megkóstoltam a véred, plusz kedvellek ezért nem akarlak bántani.
- Értem. Forgattam a szemeimet. Majd elfordítottam Leon-ról a  tekintetemet.

Beszélgettünk hisz én nem voltam álmos és amúgy is figyelni kellett, ne hogy ránk támadjanak hirtelen...

--99Pepy99--