A vérszívók iskolája (Befejezett)

43.rész: Testmozgás

Tegnap este ért haza apa, így csináltunk közösen egy vacsorát. Megettük, majd még néztünk filmet.

*

Másnap reggel arra keltem, hogy apa bejött a szobámba, majd lerakott valamit az asztalra. Felkeltem nagy nehezen, majd megnéztem mit hagyott itt. Egy lap volt amin az állt.

Ma is tárgyalásra kell mennem, így kora reggel. Ne haragudj! Nem tudom mikor jövök haza, légy jó, minden van ami kell. Puszi apa.

Kimentem a konyhába, csináltam egy jó erős kávét, meg reggelit.
Elfogyasztottam amit kiraktam magam elé, majd lezuhanyoztam.

Megnéztem a telefonomat, hogy van- e valamilyen üzenet. Szomorúan lebiggyesztetten a szám szélét, mivel nem volt egy üzenet se.

Épp mikor leakartam rakni a telefont, Leon felhívott. Rögtön fel is vettem.

- Szia jó reggel!
- Szia neked is! Köszöntem vissza.
- Hallani akartam a hangodat.
- Pont azt néztem, hogy írtak-e nekem, de rájöttem hogy nem és mikor leakartam rakni akkor hívtál. Szerencséd van. Kuncogtam egy kicsit.
- Mától minden reggel írok neked, hogy ne csalódj!
- Nem kell...
- Amúgy, történt veled valami?
- Hát lejárattam magam a szomszéd srác előtt, már az első napon.
- Hogy érted?
- Locsolni akartam a virágokat és leszállt a feje, majd minden víz lett és a fiú segített nekem, ám ő is vizes lett meg én is.

Halottam, hogy nevet kissé távol a telefontól.

- Itt vagy? Kérdeztem aggódva.
- Persze. Nem te lettél volna, ha nem csinálsz valamit. Ezúttal a telefonba nevetett.
- Kac kac.., kinevetted magad.. Durcás hangnemre váltottam.
- Ne haragudj..
- Mindegy..
- Most mennem kell, majd beszélünk szia puszillak. 
Hallom, hogy a telefon hangszórójához cuppantott egyet.
- Én is. Ugyan így tettem.

Lerakta a telefont Leon.

Kinyitottam az ablakokat, hogy friss levegő jöjjön be.

Gondoltam egyet, kicsit kimegyek a kertbe edzeni, majd futni.

Könnyed ruhát kerestem, majd kimentem. A zöld gyep ami előttem feküdt, száraz volt, így nem kellett attól tartanom, hogy saras leszek.

Pár felülést, guggolást végeztem el. Később pedig elmentem a környéken futni.

Rengeteg szép kertes házat láttam, telis tele szobrokkal, virágokkal ,volt ahol kis tó is volt a kert egyik részében.

Az emberek jöttek mentek, volt aki ugyan úgy futott, volt aki csak sétált.

Egyik sarkon befordultam, majd egy dudálást hallottam amire oda figyeltem, de tovább szaladtam. Nekiütköztem valakinek.

- Jajj.. Léptem hátra párat.
Elnézést!
- Ugyan. Legyintett a kezével.

Egy fiatal fiúcska volt, még általános iskolába járhatott, ám akkora volt mint egy felnőtt.

Rámosolyogtam, majd félre álltam.
Láttam, ahogy elindult, így én is tovább futottam. Már a házam előtt jártam, mikor észrevettem, hogy egy cica fennakadt egy fán. Szomorúan nyávogott. A szomszéd háza előtt volt ez a hatalmas fa, amin volt a cica.

Próbáltam segíteni neki, ám túl magasan volt.

- Segítsek? Kérdezte egy mély hang.
Rájöttem, hogy Dylan volt az.
Bólintottam, hogy igen.

Tartott bakot, majd bele léptem ő pedig felemelt. Nagyon erős volt. Elértem a cicát megfogtam, majd szóltam hogy le engedhet.

Mikor a talajon volt a lábam, a cica megkarmolta az arcomat, majd kiugrott a kezemből. Oda is kaptam a kezem, mert fájt és meglepődtem.

- Gyere fertőtlenítsük le. Szólt kedvesen a férfi.
- Nem kell...
- De, mert kitudja milyen fertőzést kaphatsz.

Megfogta a karom, majd berántott a házába. Szép lakájos volt. Tiszta és rendezett.

- Mindjárt jövök.

Bólintottam, majd ültem  a széken ahova nemrég leültetett.

Egy vitrines szekrényt pillantottam meg, amiben valami csillogott.
Közelebb mentem, majd láttam, hogy érmek és kupák sorakoztak a vitrin mögött. Első, második és harmadik helyezéseket ért el.
Azt írja az egyik kupa.

Első helyezet: Dylan
200kg súly kiemelése

Ámulva néztem.

- Itt vagyok!
Rá néztem, majd bólintottam.
- Látom szép eredményeket értél el.
- Igen, de már abbahagytam.
Míg beszélt hozzám a dobozban kutakodott.

- Meg is van! Jelentette ki hírtelen.

Kis vatta korongra rakott fertőtlenítőt, majd elkezdte az arcomat törölni vele, pontosabban a sebet és környékét.

- Köszönöm. Szabadkoztam.
- Ugyan, te csak segítettel szegényen.
Amúgy meg te merre voltál?
- Futottam egyet a környéken.
- Nem is tudtam, hogy edzel.
- Nem is szeretek edzeni, de szükség törvényt bont. Nevettem fel.
- Hogy érted?!
- Semmi.
- Rendben, ha nem akarod elmondani nem baj. Ha szeretnél átjöhetsz ám hozzám és használhatod a gépeket, ha gondolod.
- Tényleg? Lepődtem meg a felajánlásán.
- Persze!
- Akkor hát elfogadom.
- Most szeretnéd kipróbálni? Amúgy is edzek.
- Rendben, ha megmutatod mit hogy kell, mert nem értek az ilyen és ehhez hasonló gépekhez.
- Szuper. Mindjárt kész van az arcod.

Bekente egy kenőccsel, ami gyulladás csökkentő hatással bírt.
Ittunk egy hűsítő italt, majd kimentünk a kertbe.

- Nem félsz, hogy tönkre teszi az időjárás a gépeket?
- Nem. A nyáron kint vannak, de télen persze fedett helyre viszem őket, mint a garázs.
- Már értem.

Nem csak gépek voltak, hanem rudak is amiket húzódzkodni, vagy fekvőtámaszozni is lehetett akár...

--99Pep99--