A vérszívók iskolája (Befejezett)

12.rész: Vége a kiruccanásnak

Nami és az apja felkeltek elég korán.
Már eltelt az egy hét, így ma este fognak hazamenni. Nami úgy gondolta, hogy menjenek el vásárolni valami szuvenírt Astrid-nak.

Az apja nagyon őrült neki, hogy már beilleszkedett az iskolába.
Lezuhanyoztak felöltöztek, majd leindultak. Egy ajándék boltot láttunk, mikor elmentünk szétnézni.

- A piaccal szembe volt egy ajándékos bolt, ott biztos találunk valamit.
- Rendben kislányom és van már ötleted mit szeretnél neki vinni?
- Nem is tudom... Majd meglátom ha beérünk a boltba.
Apa lenne egy olyan kérdésem, ha megegyszer jövünk valami hasonló helyre, jöhet Astrid is?
- Természetesen jöhet ha megengedi az anyukája, apukája.
- Jajj de jó, köszönöm!

Beértünk a boltba, viccesebbnél viccesebb ajándékok voltak.
Voltak képes lapok, kulcstartók, plüss, +18-as ajándékok amik morbid, de viccesek is.
Aztán megláttam egy zacskót melyben vér volt persze nem igazi és valami felírat volt rajta. Ha ezzel állítanák be, biztos lebukok hogy mindent tudok. Hmm...
Voltak kimondottan a kultúrához kapcsolódó ajándékok.
Végül vettem neki egy plüss ara papagájt mely vissza beszélt, és persze vettem neki képes lapokat, ahol jártunk.
Rengeteg képet is csináltam a nyaralás során. Néha elküldtem, de csak egy párat a többit otthon fogja megnézni.

Visszamentünk a hotelba, még volt egy csomó időnk.

- Kislányom le jössz még egyszer a tengerpartra?
-Persze örömmel.

Elkezdték átvenni a fürdőruhát, majd megkeresték a törölközőjüket. Lementek a partra. Nem voltak olyan sokan, mint legelőször, de azért vannak jó páran.
Apa, most az egyszer bejött a vízbe.
(Eddig mindig a parton aludt)

- Jajj de jó a víz. Jelentette ki apa meglepődve.
-Ugye?
A távolba kisebb, nagyobb hullámok voltak. Ezek a hullámok sodorták a szörfösöket.

-Kislányom szeretnél bentebb menni és ott úszni?
- Útba leszünk a szörfösöknek.
- De ünnep rontó vagy.
- Bocsi. Úgy viselkedett apa mint egy kis gyerek felelőtlen volt.

Valaki megfogta a lábam és lehúzott a víz alá, majd elkezdett úszni egy másik irányba.
Nem sokkal később feljöttünk a víz felszínére én meg rémülten kapálóztam, hogy engedjen el.
Nem nyitottam ki a szemem, mert féltem.
Megszólal egy hang. Ez a hang ismerős volt és idegesítő.

- Nami jol vagy?
Kinyitottam a szemem és megláttam Leon idióta képét.
- Te vadbarom szívrohamot is kaphattam volna, hogy lehetsz ilyen felelőtlen.
Elsírtam magamat, nem tehetek róla nagyon megijedtem.

Leon ezt meglátta és inkább magához ölelt volna, ha nem lököm el és pofozom fel.

- Most ez miért? Csak megakartalak vigasztalni.
- Tőled nem kell semmi vigasztalás.
Elfordultam a fejemmel, hogy ne kelljen a szémébe néznem.

Elengedett Leon, majd inkább rám hagyta és elment.

Visszamentem apámhoz aki már nagyon keresett.

- Itt vagyok apa!
- Hála a jó égnek jol vagy.
- Igen egy barom viccelődni akart...

Elment az idő és már menni kellett a reptérre. Összepakoltunk a szobában. A ruhákat és a szuveníreket az én bőröndömbe raktuk.
Minden ruha be volt rakva. Indulásra készen állva.

Odaértünk a reptérre, még várnunk kellet 3-4 órát, hogy felszállhassunk.
Addig olvastam apa pedig az üzeneteit nézegette, mivel az elmult 1 hétben elő se vette, direkt a telefont.
Ahogy láttam rengeteg üzenete volt.

Bemondták hogy beszállhatunk a repülőbe, majd odaadtuk a jegyet és megmondta hova kell ülnünk a középkorú nő.
Sajnos nem egy helyre szólt most a jegy. Az én jegyem az ablak mellett volt, a repülő jobb oldalán, apumé pedig középen a repülő végében.

Beültünk a helyünkre és vártunk, hogy minden utas beszálljon.

Lehuppant valaki mellettem. Fél szemmel rá néztem, majd láttam hogy Liam az.

- Szia de örülök hogy te ülsz mellettem.
- Igen? Ennek nagyon örülök.
Egy perverz, de cuki mosolyt csalt az arcára.
- És az öcséd?
- Ő mingyárt jön mellettünk foglal majd helyet.

Erre nem válaszoltam, inkább kinéztem a kis ablakon.
Leon is elfoglalta a helyét meglátta hogy én ülök az ablak mellett és egyből kezdett piszkálni, rá se hederítettem.

1 óra múltán elaludt Nami és így Liam vállára dőlt. Át is karolta az izmost felkarját és úgy aludt tovább.

Mikor felkelt csak azt vette észre, hogy Liam-en fekszik.

- B.. bocsánat!
- Ugyan nagyon aranyosan aludtál és ez megnyugtatott.
Én csak pirultam ennek hallatán, majd mélyen a szemébe néztem.

Olyan más és tiszta lelkű aranyos, nem bunkó. Leon teljes ellentéte.. ahw, de kár hogy ő nem tanul már..

Liam állta a nézésemet sőt néha néha az ajkamra is pillantott jelezve, hogy meg akar csókolni.

Én nem tudom miért, de hagytam neki.

Jobban felém fordult, majd lassan hozzám közeledett. Összeért az ajkunk és elkezdett hevesen csókolni. Teljesen más mint Leon csókja. Liam érzelemmel teli csókot adott. Miután elváltak az ajkaink még adott egy arcra puszit, majd vissza ült rendesen a helyére. Én csak zavartan ültem tovább és bámultam ki az ablakon.
Leon látta végig, de megvárta hogy mi lesz a vége, nem akart jelenetet rendezni a repülőn.
Még 1 óra és leszállunk mondta a kapitány.
Megint elálmosodtam de úgy voltam vele hogy mostmár ki bírom. Liam- et átkaroltam, mint mikor aludtam és a további időben úgy voltam vele. Megnyugtatott nagyon.
Leon aludt, így ezt nem látta már.

- Figyelj Nami nagyon kedvellek és nem szeretném ha leszállva a repülőn elfelejtenénk egymást.
- Én se. Válaszoltam vissza súgva.
- Akkor hát itt a telefon számom amikor akarsz hívj, vagy írj. Majd egy nagyot kacsintott.
- Pirultam mint mindig.

5 perc volt a leszállásig, még egyszer megcsókolt Liam, majd felkeltetettet az öccsét.

Leszálltunk a repülőről apát megkerestem, majd indultunk a kocsijához.

- Várj. Szólalt meg Liam mögöttem.
- Igen?
- Nami el jössz velem randizni?
Zavartan, de válaszoltam neki, hogy igen. Ő megpuszilta a számat és ment ő is az útjára.
Leon ekkor nem volt mellette.

- Aranyos ez a Liam gyerek, nem olyan mint az öccse Leon.
-Hát az már biztos.
Majd elnevettem magam.
Beszálltunk a kocsiba, bepakoltunk előtte, majd indultunk a suli irányába...

--99Pepy99--