Egy iskoláról szól, melyben hemzsegnek a vámpírok. Az új iskolai évbe egy cserediák érkezett meg. Mivel a cserediák egy ember, így nem tudja hogy vámpír iskolába került és még a létezésükről se tudott mostanáig!
Odaértünk a hotelhoz. Leparkolt a hotel parkolójában, majd kinyitotta az ajtót előttem.
Bementünk, majd a pulthoz léptünk.
- Jónapot! Üdvözlöm önöket a Stark hotelban. - Jónapot! Köszöntünk egyszerre. - Van egy szép tetőtéri szoba, egy francia ággyal, zuhanyzóval és sarok káddal. A szerelmes párok, előszeretettel szokták kivenni. Ajánlotta az úr. - Mi nem... Szóltam közbe, de aztán inkább abba hagytam. - Rendben, az jó lesz! 1 éjszakára kérnénk. - Itt a kulcs!
Odaadta, majd lerendeztünk a szoba foglalását.
Felmentünk a tetőtéri részbe. Lifttel mentünk, úgy 6 szintet.
Kiléptünk a kabinból, majd keresni kezdtük a szobát. Kis idő mulva, meg is lett.
Kinyitotta előttem az ajtót, majd beléptem. Szép tágas volt a szoba. Mint az úr is mondta, egy francia ágy volt az ablak mellett. Ha felnéztünk a plafonra, ott is látni lehetett az eget. Este biztos szép, ahogy a csillagok beragyognak azon a kis ablakon. A fürdőszoba is csilli villi volt, egy zuhany kabinnal és egy sarok káddal. Törölközők, hajszárító és köntös volt felakasztva a fogasra és rakva a polcra.
- Tetszik? Kérdezte Leon. - Igen szép! - Holnap korán kell kelnünk, mert az utolsó óránk következik. - Végre, egy kis pihenő! Sóhajtottam fel. - Nem azért, te alig voltál iskolában! Vágta rá Leon, persze nem megbántásként. - Hát nem kellett volna, ha nem lennétek ti vámpírok ilyen durvák.
Leon erre felém hajolt, majd kivillantotta az agyarait. Álltalában nem szokta villogtatni a szemfogait, de néha előfordul persze. Például ha nagyon nevet, akkor néha picit előbukkan. Persze ezt ők megtanulták, hogy ne ugorjon elő a foguk, de mivel tudok róla, így nállam néha nem figyel erre.
- Nagyon szép! Nevettem fel. - Szép ám, főleg ha valakibe bele mélyesztem. Eljátszadozott a gondolattal. - Enyémbe biztos nem.
Közeledni kezdett a nyakamhoz. Én megdermedtem, hisz még mindig bennem volt a félelem amit a tanár okozott. Még a lélegzetem is elállt.
Éreztem, hogy Leon már-már a nyakamnál van, majd egyszer csak megcsókolta.
Ekkor vettem észre, hogy ez idő alatt egyáltalán nem vettem levegőt és hogy most majd megfulladok.
- Látom, nem bízol bennem! - Nem arról van szó! Csak.. Zalán... - Persze, de ne félj az éjjel se lesz semmi ilyen, nyugodtan aludhatsz. Ha kell, inkább alszok a székben ami a sarokban árválkodik. - Nem kell túlzásba vinned.. Sóhajtottam fel.
Míg éjszaka nem lett, beszélgettünk, néztünk filmet.
Elmentem fürdeni. Leszedtem a ragtapaszt, majd a kukába dobtam. Mikor végeztem a fürdéssel, újat raktam rá, a tükör mögötti polcon találtam. Felvettem az alsó neműmet, meg a pólómat és arra a köntöst.
Leon is el ment, én addig elhelyezkedtem az ágyban. Láttam, hogy a csillagok, már feljöttek a fekete égboltra.
Mikor kijött Leon, egy szál alsó nadrágban volt és törölte a vizes haját. Elállt a szavam. Le se vettem a szememet róla.
- Tetszik? Kérdezte hirtelen a fiú. Köhintettem egyet, majd félre néztem.
Nevetett a fiú. Pár perc mulva azt éreztem, hogy felém magasodik. Rá pillantottam és észre vettem, hogy nagyon közel van az arcomhoz. A törölköző amellyel törölte a haját, már a nyakán pihent meg.
Pár csepp rám cseppent, ami még megmaradt a haján.
- Leon! - Hmm? - Megint vizes leszek, ha továbbra is így felém hajolsz. - Nem baj... Huncut mosoly jelent meg rajta.
Elfordultam teljesen, az ablak irányába.
Leon befeküdt mellém. - Ha gondolod, ide bújhatsz! Ajánlotta fel.
Úgy tettem, mint aki nem hallja meg.
Az éjjel felébredtem és arra eszméltem fel, hogy Leon félmeztelen testén fekszek és Leon karja átkarolt.
Megakartam mozdulni, hogy ne így feküdjünk, ne hogy észrevegye Leon, de nem bírtam megmoccanni. Mikor sikerült, Leon megszólalt.
- Maradj itt kérlek! Nyöszörögte.
Ránéztem az arcára, még mindig csukva volt a szeme. Mégegyszer megmozdultam, ám Leon ekkor kinyitotta a szemét.
- Ne haragudj, fel keltettelek? Kérdeztem zavartan. - Mondtam, hogy maradj.., miért szöksz?
Nem tudtam mit válaszolni rá, csak a szemét fürkésztem, ami nagyon álmosan vetült vissza rám.
Jobban magához húzott, majd lehajtotta a fejem. Megcsókolta a fejem búbját, majd simogatni kezdte a hátam.
Hallottam, ahogy a szíve nyugodtan ver.
Nem ellenkeztem többé, jobban hozzá bújtam, majd a kezem a mellkasára helyeztem és ott pihentettem meg.
A hátralévő időben, így feküdtünk, szinte meg se mozdultunk.
Reggel hamarabb keltem fel, mint Leon, így figyeltem az arcát. Elbambultam a látványban.
- Nami, hahoo..! - Tessék? Ráztam meg a fejemet. - Látom tetszik amikor alszok! Mosolygott rám. - Miket gondolsz te... Kimásztam a kezei közül, majd felültem az ágyban. Ő is feltápászkodott. Mélyen a szemembe nézett. Közeledett az arcomhoz, majd megpuszilta azt.
Kissé elpirultam, majd mondtam neki hogy haladjunk.
Vissza ledőlt ennek hallatán. Fölé magasodtam, majd megráztam, hogy keljen fel és ne aludjon vissza.
Megfogott a fiú, majd egy kettőre én kerültem alá.
- Nem ér! Kiáltottam rá. - Aranyos vagy, mikor küszködsz ellenem. - Engedj el! A keze, az arcomhoz vándorolt. Majd kisimította az arcomból a hajamat.
Közelebb hajolt, majd meg akart csókolni, ám én nem engedtem, elfordultam előle.
Gyengéden vissza fordította, így ismét szemtől szembe voltunk. Megcsókolt. Lassan már hozzá szokom, hogy ilyen gyakran teszi ezt meg. Jó érzéssel tölt el ilyenkor.
Elváltak ajkaink, majd hirtelen kuncogott Leon.
- Mi az?! Kérdeztem meglepődve. - Látnád az arcodat! Le lehet olvasni mit gondolsz. - Persze, nem tudod te azt. - De, tetszik neked és már lassan hozzá szoksz. Jól gondolom?
Mikor meghallottam, hogy ezt mondta kissé kikerekedett a szemem. El löktem magamtól, majd kikeltem az ágyból, felöltöztem, rendbe hoztam magam. Leon is ezt tette, csak nyögve nyelősen.
Vissza adtuk a kulcsot, majd mentünk a parkolóhoz a kocsiba, majd onnan egyenesen az iskolához mentünk...
