A vérszívók iskolája (Befejezett)

61.rész: Dracula szelleme

Mikor kimentünk a kastélyból, egy farkas vonyított a messzeségben. Meg is rezzentem egy kicsit, de Astrid nem, inkabb csak nevetett hogy ennyire megrezzentem csak egy hangtól.

Végeztünk a vásárlással, Astrid nem hagyhatta ki az italt. Eldugta a táska legmélyére hogy a tanár ne vegye észre. Valami furcsa ital volt, amit már rég megakart kóstolni, de csak az itteni boltokban árulják.

Még 8 előtt visszaértünk. Leon a fiúkkal ment el valahova, így nem tudom mikor ért vissza a kastélyba.

Hallottuk 8 órakkor hogy a kapu nyikorogva bezáródik. Valakik kiabáltak a kapu túloldalán. Kinéztünk a szobánk nagy ablakából, de sokmindent nem lehetett látni mert leszállt a köd.
Pár árnyat lehetett látni a kapu túloldalán. Kinyílik a kastély ajtaja, majd a komornyik baktat a nagy kapuhoz.

Egy ideig még nem nyílt ki az ajtó csak ácsorogtak, majd az egyik pillanatban nyikorogva kinyílt. Az illetők bejöttek a kapunk és újra bezáródott.

- Kik lehettek? Kérdeztem Astrid-tól, de láthatóan ő se tudta megmondani, így csak megrázta a fejét jelezve hogy nem tudja.

Lefeküdtünk aludni. Astrid-ot nem kellett ringatni. Csodálkoztam hogy nem bontotta fel azt a titokzatos italt.

Én csak forgolódtam az ágyban. Végre megtaláltam kis idő mulva a legjobb pózt az alváshoz, majd kezdtem lehunyni a szemem.

Már-már kezdtem elszenderedni mikor éreztem hogy az ágyam kissé megmozdult mintha ráültek volna.

Nem foglalkoztam vele jobban felhúztam a takarót, de az viszont nem akart fentebb jönni. Kissé erősebben rángatni kezdtem, de még mindig nem mozdult. Erre már azért dühösen kinyitottam a szemem, majd megfordultam.

Amit láttam az egy alak aki valóban az ágyamon ül ráadásul a takarón is, így már értettem miért nem akart a takaró fentebb jönni.

A döbbenettől és félelemtől még egy sikítást se tudtam produkálni.

Az alak csak ült és figyelt engem. Furcsa szemei és furcsa öltözete ismerősnek tűnt. Lehunytam a szemem hogy hátha eltűnik mire kinyitom. Az alak valóban elpárolgott.

Szétnéztem a szobában, de sehol nem volt az ismeretlen fura szerzet.

Nagy nehezen el tudtam aludni, de folyton az ismeretlen emberről álmodtam és gondolkodtam.

Reggel kómásan ébredtem. Astrid már rég a fürdőszobában volt. Arra lettem figyelmes hogy valaki kopog az ajtón. Kinyitottam és lattam hogy Leon az.

- Szia hogy aludtál? Kérdezte Leon, majd választ meg sem várva megcsókolt.

Mosolyogva választ adtam a csók utan hogy nem valami jol aludtam.

Bejött a szobába Leon.

Leült az ágyra és fürkészte a tekintetemet.

- Mi történt? Kérdezte egyszercsak Leon.
- Úgy láttam mintha egy alak szelleme jelent volna meg az ágyamon ülve.. Kiráz a hideg is ettől a gondolattól.
- Nem csak álmodtad?
- Nem hiszem.. Ingattam a fejem hisz nem tudom mit higgyek.
- Mindenesetre érdekes..
- Te tudod kik voltak azok akik kapuzárás után jöttek vissza a kastélyba? Kérdeztem hirtelen.
- Igen.. Kis hatás szünet után folytatta a mondandóját.
Én voltam és még pár fiú. Nevette el magát.
- Hát szerintem nem kéne ennek örülni, mert kint is alhattatok volna.. felelőtlenek vagytok!

Átölelt Leon hogy meglágyuljon a szívem.

Elengedett, ekkor Astrid elhagyta a fürdőszobát.