A vérszívók iskolája (Befejezett)

41.rész: VAKÁCIÓ kezdete

Ethan túlesett a telihold éjszakáján, szerencsére senkinek nem lett baja, viszont mikor vissza jött, teli volt sebbel az arca, a keze és még kitudja hol.

Az év végi jegyeim 3-as átlagot érték el. Nem voltam az előző iskolában se jó tanuló de megelégszek ezzel is.

*

Az utolsó osztályfőnöki óránkat tartottuk, melyben elmondta a tanár, hogy meddig van szünet és hogy mi vár ránk a 12. Évben. Szalagavató, Ballagás, Érettségi. Egy pillanatig el is felejtettem, hogy cserediak vagyok, így én lehet nem itt fogom töltenk a 12.évet. Kissé szomorú lettem, de utánna nem foglalkoztam ezzel, majd ha vissza megyek az iskolába akkor elég lesz ezen gondolkodni, aggódni. A tanár kijelentette, hogy ne csak szórakozzunk, hanem tanuljunk is valamennyit. Erre felnevetett az egész osztály.

Az utolsó óra is lecsengett, mindenki szállingózott ki az udvarra, majd onnan a koliba.
Ahogy tehették olyan gyorsan szedték össze a cuccaikat, hogy minél előbb elhagyhassák az iskola területét.

Én lassan pakoltam, mivel apum csak később tud értem jönni, valami dolga van. Astrid 1 óra mulva elhagyta a szobánkat, elköszöntünk egymástól. Megbeszéltük, hogy a lehető legtöbbet beszélünk telefonon és ha sikerül akkor még találkozunk is.

Összepakoltam, majd egy helyre raktam a cuccaimat. Még volt egy kis időm, így lementem az udvarra, hogy a levegőn lehessek.
Mikor leértem csodálkozva láttam, hogy egyetlen diák sincs már az udvaron, se a koli előtt.

Kicsit elgondolkoztam, majd arra eszméltem fel, hogy valami eltakarja a napot.
Kinyitom a szemeimet csodálkozva látom, hogy Zalán tanárúr az.

- Jó napot leülhetek? Kérdezte illedelmesen, majd a mellettem lévő üres helyre mutatott.
- Tessék csak.
- Hogy hogy még itt van?!
- Édesapám csak később tud eljönni értem, így még egy pár óráig itt leszek.
- Értem, esetleg ne vigyem el?
- Ohh nem köszönöm megvárom az édesapámat.
- Rendben, tudja..
- Ne is folytassa, nem akarok erről beszélni. Nem csodálkozom el azon, hogy egy diákjával feküdt le! Hisz velem is leakart! De szeretnem ha tudná, ha megbántja a barátnőmet, akkor meggyűlik velem a baja.

Felálltam, majd a szemébe néztem.

- Csendesebben!
- Egyszer úgy is lebukik!

- Nami? Egy hang szólalt meg mögöttem.

Hátrafordultam és láttam hogy Leon volt az.

- Te hogy hogy itt vagy? Kérdeztem gyorsan. Ezzel elterelve a hallottakat.
- Lényegtelen, miért ordítozól a tanárral?
- Nem ordítozok..
Forgattam a szemeimet.
- Ja persze, akkor hangosan beszélsz és dühösen..
- Nem magára tartozik Leon! Szólt közbe Zalán tanárúr.
Most mentem, élvezzék az utolsó napot itt, Viszlát!

Vissza leültem ahogy pár méterrel arrébb ment. Leon is szó nélkül elfoglalta azt a helyet, amelyet az előbb szabadon hagyott a tanár.

- Mi a baj? Kérdezte Leon aggódva.
- Semmi.., inkább az a kérdés hogy te hogy hogy itt vagy még?
- Liam jön értem, de késésben van. Felnevetett.
- Jobban van már? Mostanába nem beszéltem vele.
- Igen, állítólag kigyógyult.
- Hát ez nagyszerű.

- Mi a nagyszerű?! Kérdezte egy hang kissé távolról.

- Liam!
- Szia Nami! Hogy vagy, rég láttalak!
- Én is itt vagyok ! Mérgelődött Leon
- Jolvan öcskös látom.. nevetett fel Liam.
Nami nem gondoltam, hogy még itt leszel..
- Hát de jó kislány vagyok, nem hagyom el az iskolát. Nevettem fel kurtán.
- Annyira örülök hogy itt vagy!

Felsegített a padról, majd szorosan átölelt. Miután lassan eleresztett mélyen a szemembe nézett és azt mondta: - Hiányoztál!

Kissé elmosolyodtam, majd vissza válaszoltam, hogy ő is nekem.
Pár pillanat mulva, Liam közelített az arcomhoz, már majdnem elérte az ajkamat, mikor Leon közbe vágott.

- Meg ne merd csókolni!
- Nem a te tulajdonod..
- Elég srácok! Nagyon zavarba éreztem magam, hisz eddig Liam tetszett, de most kissé változott a helyzet.
- Induljunk, még hosszú az út! Jelentette ki Leon.
- Hova mentek?
- Egy trópusi szigetre, most csak mi ketten a múltkor csak veled foglalkoztunk, így egymásra nem jutott időnk. Az öcskös már hiányol engem.
Megborzolta Leon haját.
- Jó utat!

Leon átölelt szorosan, majd a fülembe súgta:
- Szeretnék veled találkozni a nyári idő alatt.

Bólintottam hogy ez jó ötlet. Megfogta a cuccait, majd hívta a testvérét.

- Nem jössz? Nem azért maradsz ugye, hogy megcsókold?!
- Dehogy, csak elköszönök!

Felém fordult, majd kacsintott.

- Remélem még láthatlak a nyár folyamán.
- Nem tudom még hogy lesz időm.. Termeszetesen hazudtam, hisz én Leon-t akarom a közelemben.

Hátra nézett Liam, majd vissza rám ezzel megbizonyosodva, hogy Leon elment már.

Megfogta a derekam, majd enyhén magához húz és közeledett az ajkával. Hátrébb húzódtam, nem akartam hogy megcsókoljon.

Liam aggódó pillantásokat vettet felém. Ismét felém közelített, de ezúttal az arcomra adott egy puszit, majd elköszönt és indult Leon után.
Nem kérdezett semmit, szó nélkül távozott.

Figyeltem ahogy távolodik el tőlem, majd a telefonom csörgése zavart meg.

Apa hív
- Szia kicsim..
- Szia..
- Pár perc és ott vagyok, elkészültél már?
- Igen!
- Akkor lerakom és pár perc és ott is leszek.

Felsiettem a cuccaimért, majd lehoztam őket és vártam a padnál.

Pár perc elteltével, már gyalogol felém.
Megölel, majd segít vinni a cuccaimat a kocsiig.
Beültem mellé, majd elindultunk apa otthonába...

--99Pepy99--