A vérszívók iskolája (Befejezett)

63.rész: A döntés

Fájdalom hasított a tarkóm irányába, felszisszentettem. Körül néztem minden sötét volt. Kellett kis idõ mire halványan kitudtam nézni a bútorokat a szobában. Kis szoba volt kevés tárggyal, semmit se hallottam, ráadásul csengett a fülem is. Kis idõ elteltével egy ajtó nyitódást hallottam, majd lépteket. Tekingettem, de nem láttam mert a hátam mögött jött. Pár pillanat múlva egy alak állt elõttem.

- Jóreggelt! Egy ismerõs hang szólalt meg a félhomályban.

Nem akartam ezt, de nem hagytál más választást. Sóhajtott a férfi.

Léptek suhantak el mellettem. A hirtelen a fény belehasított a szemembe, ettõl megfájdult a fejem is.

Immár nem csak a hang hanem az alak is ismerõs volt, hisz õ volt Dimitri aki nem mellesleg mint kiderült nagybátyjám.

- Hol vagyok? Tekingettem jobbra-balra hátha találok egy ablakot ahonnan nagyjából tudok tájolódni, de rossz híremre nem volt semmi.

- Messze a barátaidtól és az iskoládtól. Nem kertelt a férfi.

- Vigyél vissza, vagy engedj el! Most! Már szinte ordítottam a dühtõl.

- Nem lehet mostmár itt kell hogy maradj a te és mások érdekében, vagy azt szeretnéd hogy a barátaid vagy mások a sulidban bántódásuk essek a te hibádból?

Ez kissé szíven ütött, de nem hátráltatott ez a gondolat, csak újra szerettem volna látni Leon-t és a barátnõmet Atrid-ot. Egyikük se tudja hol vagyok.

- Apámmal mi lesz? Csattantam fel.

- Mármint az aki felnevelt, vagy aki életet adott neked?

- Természetesen aki felnevelt! Nincs más apám csak õ! Grimaszt vágtam.

- Majd máshogy fogsz gondolkodni ha már eltelik egy kis idõ. Unokahúgom nem akarlak bántani, vagy bezárni örök életedre ne nehezísd meg magadnak. A hangja együttérzõ volt.

- Most is be vagyok zárva, ráadásul földrajzilag se tudom hol vagyunk..

- Nem kell ezzel törõdnöd. Most viszont egyél és igyál, mert rosszul leszel.

Ráztam a fejem, hogy márpedig nem eszek.

- Csinálhatjuk így is.

Eltünt elõlem lekapcsolta a villanyt, majd ismét sötétség borult rám. Ajtó nyitódott, majd a léptek távolodtak és újra az ajtó csukódását hallottam.

Ugyan ez történt nap mint nap, bejött megkérdezte hajlandó vagyo- e enni, vagy feladni azt hogy megszökjek, de én továbbra is csak makacsan ráztam a fejem. Sötétben voltam több napon keresztül folyadék és étel nélkül. Émelyegtem az éhségtõl utoljára átvettem a lehetõségeime,t de mind hasztalan. Nagy lélegzetet vettem és lehajtottam a fejem, hogy próbáljak aludni, de már kényelmetlen volt ez az ülõ állapot. Fájt a karom a kötél vágásátó,l a lábaimat nem éreztem, a fejem is egyre nehezebb lett. Még pihentettem a szemeimet gondolkodtam. Forogtak a fogaskerekek a fejemben. Aztán kipattant egy ötlet a fejembõl. Elhitetem Dimitri-ve,l hogy feladtam az egészet és hogy hajlandó vagyok tõle tanulni.

Talán eltelhetett még egy nap, vagy csak pár óra és nyílt is az ajtó a megszokott ütemben. Ismerõs léptek közeledtek felém és újra az a monotonitás, felkapcsolta a villanyt és elém állt.

- Meggondoltad maga? Már nem könyörgött mint az elején rátért a lényegre.

Szótlanul nagy nehezen bólintottam, majd utolsó erõmmel kileheltem hogy igen.

Ismét sötétség borult rám már megszoktam sõt, kezdett az életemmé válni.

Meleg, fényes, puha helyen ébredtem. Különbözõ hangokat hallottam, mint a víz forrása vagy a hûtõ zúgása és még kintrõl a szél suhogását és a madarak csiripelését is. Zene füleimnek. Megkönnyebbülve felkeltem ám az nagyon nehezemre esett hisz mindenem elzsibbadt. Körül néztem minden régies, mintha vészhelyzetre alakították volna ki ezt a házat. A tv se mai gyerek, a kanapé régi, poros, szakadt, a falakon régi tapéta amin valami minta volt de az az évek során lekopott vagy csak a por és pókháló fedte be és emiatt nem látszik a minta. Régi bútorok ékeskedtek a szoba túlvégén. Egy átjáró volt szembe velem és ott láttam tevékenykedni Dimitri-t, az lehetett a konyha. Állapítottam meg.

Dimitri készségesen elõttem teremt miután észre vette, hogy felébredtem. Hozott gõzölgõ teát és egy kis könnyû ételt. Mikor lerakta észre vettem hogy ez zabkása.

- Ne nézd csak egyed! A gyomrod nem bírna erõs kaját megemészteni, így maradt ez.

Fintorogtam, majd elkezdtem lassan kanalászni az íztelen zabkását.

Vagy fél órába is telt mire megettem az egész tányért, addigra a tea is kihûlt de megittam.

- Kis idõ múlva már vissza nyered az erõdet, addig is óvatosan és lassan edd a kajákat. Itt egy kenõcs a kezedre meg még pár fájdalom csillapító. A szobád fent lesz.

Felsegített a kanapéról, majd készségesen felvezetett az állítólagos szobámba. Egy kígyózó régi stílusú fa lépcsõ vezetett fel az emeletre. Két szoba volt fent.

- Egyik a szobád, másik a fürdõszoba. Magyarázta Dimitri.

Kinyitotta elõttem az ajtót amely kopott barna festék volt. Elém tárult egy kis szoba. Egy ágy, egy kisszekrény, egy nagyobb komód és egy ablak melyen rács volt. Elfintorodtam hisz egybõl azt néztem hol tudok ki szökni.

- Magadra hagylak fürödj le, öltözz át és pihenj. Utasítgatott ami nagyon nem tetszett, de lenyeltem.

Minden esetre tettem amit mondott, persze nem azért mert õ mondta, hanem éreztem magamon hogy furcsa szagot árasztok. Benéztem a komód fiókjába ruhákat találtam amik pont jók rám és még a mai divatnak is megfeleltek. Kivettem egy nadrágot, egy pólót meg fehérnemût és indultam a fürdõbe. Meglepetésemre mikor benyitottam a nyikorgó ajtón szembe találtam magam egy ablakkal, amelyen szintén rács volt. Sóhajtottam egy nagyot, majd többé nem néztem rá. A szoba kicsi volt, volt benne egy Kád, egy wc, tükör a falon, az alatt pedig egy mosdó ami szekrény is volt egyben. A tükörbe nézve nem ismertem magamra. Összeált a hajam, kócos is vol,t a ruhám is kissé koszos volt, gondolom a portól ami a kanapén és a széken lehetett. Forró vizet engedtem a kádba, majd kutatgattam hátha van sampon, vagy tusfürdõ, esetleg egy szappannal is beértem volna. Benéztem a mosdó alatti szekrénybe, nagy meglepetésemre tele volt minden olyannal ami egy nõnek kell. Elvettem a tusfûrdõt és egy balzsamot is.

Vízb elkezdett habzani. Ahogy telelett bele is ültem, kissé forróra sikerült, de nem bántam. Vörös lett a bõröm is kissé csípte a sebemet de ez már nem zavart. Ahogy leáztattam magam, megmostam a hajam, kiszálltam a kádból és megtörölköztem, majd felvettem az elõbb kiválogatott ruhákat. Megfésültem a hajam és megszárítottam.

Vissza mentem a szobámba miután leengedtem a vizet és elmostam a ruháimat kézzel, mivel mosógép nem volt..

Rá vetettem magam az ágyra és nem is kellett ringatni, egybõl elaludtam...

--99Pepy99--