A vérszívók iskolája (Befejezett)

53.rész: Meglepetés

Leon még pár napig velem maradt, majd vissza ment a testvéréhez.

Beszélgettünk, szórakoztunk, sőt még be is segített a farmon. Apa jól kijött vele, volt hogy alig lehetett elszakítani őket egymástól már majdnem féltékeny voltam apára, hogy többet van Leon-al mint én vele.

*

Apa már vagy két napja hogy elment. Egyedül maradtam  papával és feleségével. Néha kicsit unatkoztam, olyankor a telefont nyomkodtam vagy a lovakat simogattam.

Épp a lovaknál voltam, mikor hallottam egy kocsi motorjának a hangját. Arra néztem és láttam, hogy apa az. Odamentem a bejárathoz üdvözölni őt. Mikor kiszállt meglepetten figyeltem, hogy nem csak egy ember száll ki a kocsiból.

- Astrid! Ordítottam egy nagyot annyira meglepett a jötte.
- Szia Nami! Leejtette a cuccát, majd rohant hogy átöleljen.
- Hát te?
- Gondoltam szeretnél vele is találkozni. Mondta apa.
- Igen, már nagyon hiányzott. Köszönöm apa.
- Mesélj mi történt veled mi van Za...., akarom mondani a barátoddal?

Nem akartam kiejteni a tanár nevét, ne hogy apa rájöjjön, hisz eléggé fura ez a helyzet.

- Jól, majd mesélek csak had pakoljak le.
- Meddig maradsz?
- Csak par napig, majd jön értem.. tudod..
- Persze, jó.

Apa kivette Astrid kisebb bőröndjét. Csodálkoztam, hogy csak pá napra jött, de bőröndel jelent meg.

Az én szobámba pakoltunk le mindent, mert nem akart Astrid külön aludni.

Apa békén hagyott minket, így szabad volt az út a traccsparti felé.

- Lehet bunkó leszek, de pár napra miért hoztál bőröndöt? Mutattam az említett tárgyra.
- Hmm, mindjárt megmutatom.

Lefektette a bőröndöt, majd kinyitotta. Ruhákat láttam csak. Kezdett kipakolni tényleg csak pár ruha volt nála aztán megláttam az italokat. Vodka, likőr, bor.

Valahogy nem lepődtem meg rajta hogy ilyennel állít be.

- Mit szólsz? Kérdezte nagy vigyorral az arcán.
- Hmm nem csalódtam benned. Nevettem fel kurtán.

Kipakolta az italokat és így már látni lehetett hogy mennyi a ruha amit hozott erre a pár napra.

Lementünk ebédelni, majd utanna kezdetét vette az italok elpusztítása.

Pár órával és poharral később..

Astrid már kicsit becsiccsentett, így olyan dolgokat is elmondott amit józanul lehet nem osztott volna meg.

- Tudod.., Zalan olyan furcsa.. olyan mintha már nem érdekelném.., hmm pedig minden este kényeztettem más- más módon, pózban, eszközzel.., de valami megváltozott..  Mondta Astrid akadozva mivel összegabalyodik a nyelve.
- Astrid lehet csak beképzeled.. Nyugtattam meg a lányt.
- Nem hiszem.., pedig én szeretem.. Mondta kissé könnyes szemmel.
- Majd megoldódik, most legalabb pár nap pihi van köztetek, lehet sok voltál már neki.. Veletlen kicsúszott a számon.

Astrid erre nem reagált semmit se.

Nézem a lányt, aki továbbra is ivott az italokból. Elvettem az üveget tőle, ő pedig elkezdett velem ordítani, hogy adjam vissza neki és hogy ne vegyem el tőle.

- Nem! Eleg volt!
- Nami.... Nyivákolva mondta ki a nevemet, mint egy hisztis picsa.

Astrid végül már nem ellenkezett, kezdett elaludni. Túl sokat ivott. Még nem láttam ennyire szétesettnek.

Gyorsan lefotóztam a lányt aki valami furcsa pózban aludt el. A lábai behúzva, hassal lefelé kuporgott a két keze kinyújtva volt hátrafelé, a feje jobb oldalra volt fordítva. Úgy nézett ki, mint aki egy istenhez imádkozna hajbókolva, persze nem igaz csak így volt neki kényelmes.

Jó lesz szülinapra. Gondoltam magamba. Kicsit kuncogtam, amire megmozdult a lány, de csak a fejét elfordította a másik irányba.

Még nem volt este, így megvacsoráztam. Astrid-ot nem keltettem fel, had pihenje ki magat. Biztonság kedvéért hoztam be szendvicset, hátha felkel és enni akar.

Elvégeztem a dolgomat, majd lefeküdtem. Hallom, hogy Astrid motyog valamit.

- Meg..megcsal.. Alig hallhatóan, nyögdécselve motyogott.

Ki csal meg kivel?? Értetlenül hallgattam tovább.

- Zalán.., tudom.. hogy másra gondolsz.. Motyogta tovabbra is.
Te szemét! Kissé felkiáltott.

Még pár percig motyogott, de azt már nem hallottam mit.

Felvillant a telefonom. Leon írt.

- Szia, hogy vagy? Zavarlak? Írta Leon.
- Szia, nem zavarsz. Mit szeretnél?
- Zalan-ról van szó...
- Hogy?
- Liam látta, ahogy két prostituáltál enyeleg az egyik sarkon.. Astrid-nak elmondod?
- Pont itt van mellettem és ő is motyogott almában, hogy megcsalja.. Nem tudom hogy elmondjam, hisz azt mondta szereti.
- Gondoltam tudnod kell, majd te eldöntöd. Nem is zavarlak SZERETLEK!
- Én is! Írtam vissza neki.

Leraktam a telefonom, majd megpróbáltam aludni.

Másnap reggel Astrid másnaposan segített nekem tojást szedni. Neki ez az első, így mondtam neki próbálja ki.

Odamentünk a tyúkokhoz, majd beengedtem a lányt. Mondtam neki hozzon 10darab tojást.

- Ugye nem csíp.. Nyavalygott a lany félkómás fejjel.
- Dehogy!

Benyúlt a tojásokért, a tyúkok elkezdtek kotkodálni hangosan.
Kiszedett pár tojást, majd felegyenesedett, mert kezdett fájni a háta. Alig találta meg a tojásokat.

Egy kakas szaladt be az ajtón, amit nem zártam be csak behajtottam. A kakas elkezdte csípni a lányt.

Astrid sikított rúgkapált. A tojásokat leejtette, majd szaladni kezdett, hogy ne csípja véresre a kakas.

- Segíts! Kiáltotta.

Nem segítettem neki, legalább kijózanodik. Összeszedtem a tojásokat, szerencsére csak pár darab tört össze. Hozzá szedtem a maradék tojást, majd indultam Astrid felé.

Astrid még mindig körbe-körbe fut az egy szem kakas elől.

Leraktam a tojásokat, majd mondtam Astrid-nak, hogy jöjjön felém.

Így is tett, a kakas követte. Rávetődtem a kakasra, Astrid befutott a házba. Láttam hogy a lány már nincs kint, így elengedtem a kakast.

A kakas megcsípett egyszer, de azt erősen majd elment.

Bevittem a tojásokat papa felesége elkezdte feltörni.

Nevettem Astrid tekintetén.

- Ne nevess! Az a kakas egy őrült! Hallod egy őrült.. Hangsúlyozta az őrült szót.
- Dehogy..

Odasétáltam mellé, majd a fülébe súgtam olyan halkan hogy csak ő hallja meg.

- Ugye kijózanodtál?
- Vicces vagy. Gúny mosolyt villantott a lány.

Ellökött  magától. Meglátta a lábam ami csurom véres volt.

- Téged is megcsípett? Mutatott a lábamra.
- Nem vészes.

Elláttam a sérüléseinket, majd igyekeztünk az ebédlőbe.
Megettük a reggelit. A nap hátralévő részében körbevezettem Astrid-ot a farmon. Megtetszett neki a lovas karám.

- De szép lovak. Mondta a lány.
- Igen.

Elintéztem a papával, hogy szerelje fel a lovakat egy lovaglásra. Astrid szívesen kipróbálta. Elég szépen ment neki. Én nem ültem fel rá, mert féltem hogy leesek.

Astrid-nak nem mondtam el amit megtudtam Leon-tól, nem akartam hogy szomorú legyen...

--99Pepy99--