A vérszívók iskolája (Befejezett)

44.rész: Az edzőm

Dylan mindent megmutatott és be is mutatott 1-1 feladatot az adott gépen/csövön. Amit bemutatott abból aligha megy 2-3 dolog.

- Nos melyikkel kezdesz? Szólt egyszercsak hozzám, miután végzett az utolso feladat bemutatásával.
- Nem is tudom.. Ingattam meg a fejem, közben a szemem ide oda cikázott a kondigépek között.

Mutattam az egyik magas csőre, ahol húzódzkodni lehet.

- Rendben. Szólt a fiú.

Odamentünk, majd mikor közvetlen alatta voltam rájöttem, hogy ez nagyon magas nekem. Ugrálva se értem el.

A srác csak kissé mosolygott nem nevetett ki. Segített nekem, felemelt a derekamnál fogva, majd így elértem a cső azon részét, ahol húzódzkodni fogok. Lógtam a csövön, majd egy szusszanásnyi idő mulva elkezdtem felhúzni magam a cső tetejére, majd onnan le és így tovább. Körülbelül 10 ment ebből 5 szabályosan, 5 pedig immel ámmal.

- Nagyon jó, azthittem kevesebb megy. Vallotta be végül Dylan.
- Én is. Nevettem fel.
- Pihenj, meg ne erőltesd magad.

Leültem a fekvenyomó padra, addig Dylan edzett.
Csöngött a telefonom.

Elővettem a mély zsebemből, majd felvettem. Meg se néztem hogy ki hív.

- Igen? Szóltam a telefonba.
- Szia! Leon vagyok! Gondolom, mint mindig nem nézed meg ki hív, csak felveszed.
- Szia! Köszöntem neki lelkesen.

Kissé arrébb mentem Dylan-től.

- Minek köszönhetem hogy hívtál? Kérdeztem végül.
- Hallani akartam a hangodat! Na meg megbeszélni egy találkozót.
- De te nem valami szigetre mész a testvéreddel?
- De igen, de jobban szeretném ha előre letisztázzuk.
- Hát nem tudom, hogy apa mit tervez ha végez a munkájával. Így nem is tudok neked mondani időpontot.

Dylan eközben abbahagyta a gyakorlatot, majd jött felém. Én nem vettem észre, csak mikor megszólal a telefon mellett.

- Mit szeretnél kipróbálni még, Nami? Kérdezte a dörmögő hangjával.

Mutattam neki, hogy várjon egy picit.

- Ki van veled? Förmedt rám a vonal túlsó végében Leon.
- Csak a szomszéd fiú.
- Mit csinálsz te vele?! Egyre mérgesebben beszélt a telefonba.
- Edzek. Válaszoltam röviden tömören.
- Nami akkor jössz? Kérdezi Dylan.
- Hagylak, úgy hallom nem érsz rám.

Lecsapta a telefont Leon.

Nagyot sóhajtottam, majd elraktam a telefonomat a zsebembe.

- Van valami baj? Kérdezte a srác.
- Hmm, nincs semmi! Folytathatjuk.

A hátralévő egy két órában beszélgettünk és közben felváltva edzettünk. Nem volt már nagy hangulatom hozzá, főleg ami az imént történt.

Elköszöntem Dylan-től, majd haza mentem. Lezuhanyoztam, ettem valamit ebédre. Leheveredtem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét, miközben ettem.

Minden 5. Percben elővettem a telefonomat, hogy írt-e Leon, vagy sem. Rájöttem, hogy nem fog írni. Így én írtam neki egy sort.

- Leon, nincs semmi köztem és a szomszéd srác között. Csak edzettünk, mivel a kertjében kész konditerem van. Apa nincs itthon majdnem egész nap, én pedig unatkozok egyedül a házban. Leon nem bízol bennem?

Miután elküldtem, kicsit megbántam, hogy rákérdeztem, hogy bízik-e bennem. Féltem attól a választól, hogy azt írja nem bízik bennem.

Felmentem a szobámba, laptopot bekapcsoltam, majd kicsit böngésztem.

Jobb alsó sarokban, megjelent egy üzenet.

Felnyitom és látom hogy Leon írt.

-  Rendben, megértettem! Féltelek ennyi az egész! Szeretlek puszi Leon.

Írta Leon.

Nem igazán nyugtatott meg ez a kis üzenete.

Apa nem sokkal később hazajött.

- Nami! Itt vagy? Kérdezte a bejárati ajtó felől.
- Megyek!

Lent is teremtem apa előtt.

- Tudod nemsokára végzek a munkámmal és jó lenne eldönteni hova menjünk. Mondta végül.
- Te hova gondoltál? Kérdeztem tőle.
- Szerintem egy havas tájra, csak pár napig. Mondjuk lehet ott snowboard, vagy sí cuccot bérelni és mehetnénk párat a pályán vele. Mit szólsz?
- Nagyon szuper, imádom! Bár még nem csinaltam egyiket se.
- Ne aggódj, gyorsan belejössz. Én már nagyon rég voltam, így lehet nekem is újra kell tanulni.
- Mikor megyünk? Kérdeztem izgatottan.
- Elmegyünk bevásárolni, megvesszük ami kell egy téli táj túléléséhez, főleg a hegyekben. És szerintem pár nap és mehetünk.
- Ezért dolgozol majdnem egész nap, hogy minél hamarabb kivehesd a szabadságodat? Kérdeztem kicsit meghökkenve.
- Igen, de ne aggódj ezért lesz jó a kiruccanás, ott pihenhetek egy jó forrásvízben.
- Akkor, ezekszerint te kinézted hova megyünk ugye?
- Igen, de egyenlőre még titok, elég annyit tudnod hogy hideg lesz.

Bólintottam, majd mentem a hűtőhöz és csináltam gyorsan egy vacsit.
1 óra alatt végeztem is, apa már nem bírt várni, így mindig el kellett hessegetnem...

--99Pepy99--