A vérszívók iskolája (Befejezett)

59.rész: Kirándulás

Arra riadtam fel, hogy zörgette valaki az ajtót. Kikászálódtam az agyból, majd mint egy öregember odacsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam.

Leon volt az aki már fel volt öltözve és hatizsák volt rajta.

- Leon.. Ásítva mondtam a nevét.
- Neked is jóreggelt. Odahajolt hozzám, majd adott az arcomra egy puszit.
Keljetek már csak szinte rátok várnak. A busz már a parkoloban van. Mondta Leon sürgetően.
- Astrid! Ordítottam egy nagyot az ajtóból.

Astrid erre felpattant és kérdezte mi a baj. Elmondtam neki azt amit Leon mondott nekem, így gyorsan felöltöztünk, fogat mostunk, meg mosakodtunk, hajat fésültünk és gyorsan lementünk mind a hárman a buszhoz.

Megláttam Dan tanárúrt és mellette az igazgatót is.

- Igyekezzenek! Siettetett Dan.

Gyorsan felmentünk a buszra a cuccainkat felraktuk a poggyaszokhoz és leültünk.
Én ültem az ablak mellett hátul Leon mellettem, Astrid pedig mögöttünk foglalt helyet.

Feljött Dan és az igazgató is és gyorsan elmondta az úti tervet és még névsort is olvasott.
- Nagyjából kétszer állunk meg az út során, szóval úgy intézzük a dolgainkat. Mondta az igazgató.
Mivel nagyon fáradt voltam, így aludtam amég meg nem álltunk.

Leon ébresztett fel, hogy el lehet menni a wc-re.
Elmentem a mosdóba, hogy megmossam az arcomat és hogy elűzzem a fáradságot. Még azért megpróbáltam könnyíteni magamon, ám nem ittam semmit, így nem is kellett.

Astrid is bejött a mosdóba. Rendbe hozta az arcát.

- Annyira fáradt vagyok! Jelentette ki a lány.
- Na igen, nem kellett volna fent lenni ilyen sokáig! Mosolyodtam el.
- Jolvan már...  Legyintett a barátnőm.

Hirtelen egy nagy zajt hallottunk. Becsapta valaki az ajtót. Astrid odarohant az ajtóhoz, majd kiakarta nyitni, de az meg se mozdult.

- Fene egye meg! Engedj ki te barom! Ordibált Astrid.

Nem szólt senki az ajtón túl.

Körül néztem, majd láttam egy kis ablakot amin éppen hogy kiférünk. Megmutattam Astrid-nak, majd csendben kimásztunk az ablakon át. Előszőr Astrid ment előre. Segítettem bakot tartani neki. Az ablak kissé magasabban volt, mint amit láttam messziről.

- Hát ti meg mit csináltok? Kérdezi egy férfi hang kintről, mikor meghallottam hogy Astrid leugrott a földre.
- Tanárúr, valaki bezárta az ajtót így itt tudunk kijönni.

- Basszus. Gondoltam magamba.
Már csak ez hiányzott.

- Ki van még bent? Kérdezi ismét a férfi hang.
- Nami.. Nyöszörögte bátortalanul Astrid, mint aki nem bízik a tanárban.

Elhallgattak. Valaki nyitja ki az ajtót. Nem láttam tisztán, mivel pont a nap mögötte volt, így csak egy árnyat láttam az emberből.

- Nami igyekezzen!

Mostmár tudtam melyik tanár az, mivel bentről kissé máshogy hangzott a hangja mikor Astrid-al beszélt pár szót kint.

- Dan tanárúr! Lepődtem meg, hogy a női mosdó körül legyeskedett.
- Haladjon!

A férfi mellett elsétáltam, de az megállított a karjával.

- Van valami baj? Kérdezem kissé félve.
- Nami!
Épp jókor jött Leon. Kibújtam a férfi keze alatt és odamentem Leon-hoz.

Mikor elhaladt mellettünk a tanár, az ránk se pillantott csak a buszt figyelte.

Mindeki visszament a buszba. Astrid volt az utolsó, nem tudom mit csinálhatott.

Bökdöste a székem hát támláját.

- Mi az? Fordultam felé.
- Nem furcsa, hogy Dan ott volt a női mosdónál?
- De... Bólogattam mellé, mert féltem hogy esetleg nem hallja meg Astrid, mert nagyon halkan mondtam.

Vissza fordultam, majd Leon-ra döntöttem a fejem. Már nem voltam fáradt, de jó volt érezni a jelenlétét.

Kis idő mulva ismét megálltunk, de akkor én már nem szálltam le, csak a buszon ültem.

Azthittem csak én leszek a buszon, de mint kiderült Dan is fent maradt. Lelapultam a székek mögé, hogy ne vegye észre, hogy van egy diák itt.

- Khmm.. Köhintett a tanár.
Tovabbra is csak lapultam szinte a lélegzetemet is el folytottam.
- Tudom hogy itt vagy Nami! Mondta a férfi de még mindig a helyén.

El is felejtettem hogy jó a szaglásuk mármint a vérem illata..

Elszorult a torkom. Csak én és ő egy buszon. Sehol senki más. Leon bement a benzinkúti boltba valamit venni, Astrid meg csak szívni ment friss levegőt.

- Vigyázzon magára.
- Miért?! Kérdeztem vissza olyan halkan, hogy még én se hallottam hogy egyáltalán beszéltem-e az előbb.
- A bátyám.. megtudta hogy legyeskedem utánad és hat kissé kiborult, hogy nem ő tette meg ezt veled.. Ha nem akarod hogy Cole keze köré kerülj akkor jobban jársz ha sose maradsz egyedül!

- Ez most komolyan figyelmeztet? Gondoltam magamban.

- Rendben... honnan tudom hogy te nem pályázol rám? Mikor feltettem a kérdést, észre vettem hogy letegeztem igy gyorsan bocsánatot kértem.
- Nem tudhatod, de még mindig jobban járnál velem, mint a bátyámmal.

Továbbra is a helyünkön vártuk a többieket. Már nem szólt hozzám többet a buszon.

Megfogadom a tanácsát, nem leszek egyedül. Nem szeretnék bajba kerülni.

Mikor mindenki vissza jött az igazgató  tájékoztatott minket, hogy már nincs több megálló és hogy mar csak a kastélynál szállunk le.

Körülbelül 1 óra telhetett el, mikor bejelentette Dan, hogy itt vagyunk a kastélynál. Este értünk oda, így kissé félelmetes volt a látvány.

Mindenki kiszállt a buszról Dan megkért mindket, hogy válasszunk magunknak szobatársat, természetesen én Astrid-ot választottam. A második emeleten voltak a szobák. Gyertyák világítottak, így nem tudtam kivenni a bútorokat, képeket, egyéb díszeket.

Megvacsoráztunk, miután mindenki elfoglalta a szobákat és kipakoltak. Amint végeztünk a vacsorával sorba vártuk hogy sorra kerülhessünk a mosdónál. Mindenki megfürdött majd elvonultunk a szobáinkba.

- Alig látni valamit. Állapította meg Astrid, amit már én akkor észre vettem, mikor bejöttünk a hatalmas ajtón, amin a kopogtató két agyar volt.

Lefeküdtünk és próbáltunk aludni.
Egész éjjel borzongott a hátam, mintha egy hideg szellő, vagy kéz érintené meg azt. Az ablak be volt zárva, így szellő nem lehetett és ezért még jobban paráztam...

--99Pepy99--