Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,A királynő sosem késik. Mindenki más érkezik túl korán." -Neveletlen hercegnő
Ameerah Farsiris Medalain Kerrich vagyok Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A szüleim Marie Eloise Olivia Kerrich Nenita királynéja, John Henry Patrick Kerrich Nenita királya. Van egy régen nem látott bátyám David. A sziget-és a többi-mely a mi uralkodásunk alatt áll, nem annyira nagy. Ellenben a jelentősségével. Az Égei-tenger Görögország keleti térségére eső kereskedelme a mi tulajdonunkban áll. Ahogy Törökországé is. Mi döntjük el, hogy az adott hajót továbbengedjük e vagy nem. Nem szólhatnak bele a döntésünkbe. El kell fogadniuk. Ha meg hadat akarnának üzenni nekünk, akkor mindenki ellenük fordulna. Mert nem vagyunk kegyetlenek. A gyanúsabb hajókat ellenőrizzük, és ha olyat találunk rajtuk, mely áruk nem tetszenek, azokat elkobozzuk, és megsemmisítjük. Ritkán történik ilyen.
Országunk központja nem más mint Chios. A népesség szám elég magas. A kastély egy dombosabb részen helyezkedik el, hatalmas kerttel. Közel vagyunk a városházához, a sürgős ügyek intézése miatt. És persze a királyi kriptához. A kriptában őseink nyugszanak, évszázadokra visszamenőleg.
Rengeteg a turista az országban. Meg értem miért. Gyönyörű műemlékek maradtak fent, emelett az időjárás igazán kedvező és mivel sziget, tengerpartokban, és tengerparti városokban nagyon is bővelkedünk.
Az ország már réges régen a családom kezében van. A nép el is fogad minket uralkodónak, de van néhány önfejű politikus akik maguknak akarják a hatalmat. Sok az ellenségünk, de nemrég értesültünk róla, hogy valami nagyobb ,,banda" szemelt ki minket. Vagyis főleg engem. Két okból is. Elsőként a szüleimnek tudnának ártani, és könnyen zsarolhatják őket velem. Másodszor...Miután a bátyám elment, én lettem a trónörökös. Persze sokaknak nem tetszik, hogy egy nő fogja irányítani az országot, de ők is elismerik, hogy az eddigi rendeleteim a legjobbak voltak az országnak. Na de visszatérve...Ha engem megölnek, foglyul ejtenek vagy bármi, akkor nem lesz uralkodója az országnak, és kirobban egy polgárháború. Ezt a polgárháborút pedig nem biztos hogy meg tudnák fékezni a szüleim, vagy vér nélkül lezajlana.
A királyi családra-családomra-a legjobb testőrök vigyáznak. De ez ellen a ,,banda" ellen semmi sem elég. Ezért...Atyám mellém fog rendelni olyan testőröket, akiknek már van tapasztalatuk, és akik igen ismertek. Neveket nem mondott, ezért elképzelésem sincsen hogy kik lehetnek azok. De! Nemsokára megérkeznek.
A történetünk nagyban ennyi volt. Most egy kicsit magamról.
Huszonhét éves vagyok. Születésem óta jó feleségnek voltam nevelve. Meg kellett tanulnom az angol, spanyol és az országunk etikettét. Díszes ruhákat, és magas sarkúkat kellett-és kell is-hordanom. Szabadságom nincsen. Szemem kék színű, a hajam derékig érő sötétbarna. Olyan 160cm magas vagyok. A jövőm az volt, hogy egy nemesi férfi felesége legyek. De minden megváltozott miután a bátyám elment. Apám kitagadta, elvette a címét. Azóta nem is hallottunk róla. Mellém tanítót fogadtak. Utánoznom kellett atyámat. Meg kell tanulnom uralkodni. A törvényeink szerencsére nem köteleznek arra, hogy férjhez kelljen mennem ahhoz, hogy megkapjam a koronát. Most az ország irányítására nevelnek.
Sosem volt szabad életem. Mindig megmondták mit kell felvennem, mit kell ennem, mit kell csinálnom. A napom percre pontosan meg volt tervezve. Saját döntést alig tudtam hozni. Szerelem...Hát a szerelem. Nem voltam még szerelmes. De...Majd csak leszek az.
