Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!" -Richard Bach
Reggel nyúzottan ébredtem fel. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént. Azt akartam, hogy rossz álom legyen az egész. Biztosan csak fáradt voltam, és rosszat álmodtam. Nem lehet igaz...Nem lehet...
Nem a báli ruhám, hanem a hálóingem van rajtam. A hajam ki van bontva, a sminkem le van szedve. A tiara és a többi ékszer is eltűnt. Feltápászkodtam az ágyból, és az egész alakos tükröm elé sétáltam. Megállok előtte, és belenézek. Ekkor jövök rá, hogy kár hitegetni magamat. A tegnapi szörnyű estét nem álmodtam. Minden pillanat igazi volt, ezt bizonyítják a vörösre sírt,duzzadt szemeim. A szeme alaltt sötét karikák vannak. Nem festekvalami fenségesen az biztos...
Összekapartam magam külsőle, de belsőleg még mindig a padlón voltam. Katalin hercegné és Vilmos herceg valószínűleg már elhagyhatta a kastélyt, és éppen hazafelé tartanak. Legközelebb őket is, és a királynőt is a koronázáson fogom viszont látni. Bár még a királynővel nem találkoztam...Mindegy is. Egy egyszerű pasztelkék színű ruhát vettem fel, egy hozzá illő magassatkúval. A hajamat csak megfésülöm, és pár tincset fogom össze előle. Egy vékony tiarát teszek fel a fejemre. Kivételesen használok alapozót is mivel elviselhetetlen az arcom. A végeredmény talán egy fokkal jobb, de nem vennék rá mérget.
Sóhajtva hagyom el a szobámat. Valószínűleg mindenki tudja a személyzet közül hogy tegnap mi történt a trónteremben. Még ha tudják is, ezt nem mutatják ki mikor szembe jönnek velem, hanem tisztelettudóan meghajolnak előttem. Ezt értékelem tőlük, ezért halványan rájuk mosolygok. Sosem voltam a személyzettel gonosz. Utálom ha valaki a vendégeink közül ugráltatja őket. Mi családként tekintünk rájuk. Lehet hogy kiszolgálnak minket, de sosem bántunk velük rosszul. Persze néha szigorúak vagyunk velük. Itt mindenki a barátom. Az egyetlen barátaim...
Egyből a trónterembe megyek, mert van egy olyan sejtésem hogy kivétel nélkül mindenki ott van. Percekkel később igazam is lett, mikor belépve a terembe mindenkit megpillantottam a középen lévő hatalmas asztalnál ülni. Elmélyülten beszélgettek, jegyzeteltek, és figyeltek. Anyámon kívül senki sem vett észre annyira el voltak foglalva. Arra viszont felfigyeltek mikor Anyám felpattant, és ide ,,rohant" hozzám. Nem tudtam semmit sem mondani mert egyből egy jó szoros ölelésbe zárta. A válla fölött segítségkérően meredtem Apámra. Annyi erő van Anyámban hogy szinte megfojt annyira szorít. Apám értette a célzást és a segítségemre sietett.
-Marie engedd el szegényt.-szakítja meg a csendet Apám hangja. Anya kelletlenül elenged.
Apa váltja őt. Szorosan a karjaiba zár. Elég volt a tegnapi jelenet, nem érzékenyülhetek el most is. Ezért hát mély levegőt veszek, és nem hagyom hogy a sírás erőt vegyen rajtam. Egy hercegnő sosem mutatja gyengének magát, még akkor sem ha belül kegyetlenül szenved. Erősnek kell maradnod. Nem törhetsz össze.
