Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
„Ha nem tudsz valami kedveset mondani, inkább ne is mondj semmit." -Bambi
Én elmondtam neki egy olyan dolgot magamról, amit eddig senkinek. Kiöntöttem neki a lelkemet, és ő otthagyott. Még el sem mondta, hogy mire értette amit mondott. Miért szórakozik velem? Miért kell egyszer kedvesnek, máskor ridegnek lennie? Nem értem.
Már csak három hét van a kitűzött koronázásig. Az előkészületek folynak, még úgy is hogy a parlament nem fogad el királynőjének. A bátyámról szóló ügyet elvetettük, mivel egy hét alatt nem sikerült megtalálni őt. Vagy bármit ami hozzá köthetné. Így megkezdődtek a készülődések. Ami ugyebár nagy felhajtással jár. Ruhapróba, beszéd, és ilyesmi lényeges dolgok.
Tony továbbra is ridegen viselkedik velem. Nem tudom mi baja van, de kezd idegesíteni. Míg ő ilyen, addig a többiekkel egészen jól összebarátkoztam. Rengeteget ülünk együtt a könyvtárban esténként, és beszélgetünk.
Atyámon látszik, hogy titkolnak valamit. Idegesek, és egyre többször beszélnek a Bosszúállókkal. Több őr van a palotában, mint eddig bármikor. Minden lépésemet figyelik. Az átlagnál is kevesebbszer tudtam egyedül maradni. A palotát el sem hagyhatom. A lovakhoz kimehetek, de nem tovább. Mint Aranyhaj. Egy börtönben élek.
-Mára csak kettő fontos dolgok van.-mondja Anyám a reggelinél, miközben lerakja a csészéjét.-Délelőtt el kell látogatnod egy gyermekotthonba, utána pedig sajtótájékoztatót kell adnod. Mi nem tudunk elkísérni, mert a közelgő ceremónia miatt még rengeteg dolgunk van.-mondja, és feláll. Illedelmesen felállok.-És el ne felejtsem mondani, holnap látogatóba jön Vilmos herceg a a feleségével. Három napig fognak maradni.-ezzel ő lezártnak tekintette a beszélgetést. Meghajoltam előtte.
-Várj!-szólok neki, mire megfordul és kérdőn néz rám.-Hogy kik jönnek ide?-kérdezem döbbenten.
-Vilmos herceg és Katalin hercegné.-miután elismételte, megfordul és elhagyja az étkezőt. Ami tegyük hozzá megfelel egy családi ház alsó szintjének.
A sokktól, amit kaptam le kellett ülnöm. Nem jöhetnek ők ide. Az képtelenség.
-Felség jól van?-kérdezi Natasha.
-Persze. Csodásan.-válaszolok a nekem feltett kérdésre, ami amúgy fogalmam sincs hogy mi volt.
-Biztos?-kérdezi most Steve.
-Mi?-kapom rá a tekintetem.
-Olyan fehér mint a fal.-szól Tony hanyagul.
-Ja hogy az.-nevetek fel zavartan, majd felállok.-Tudják engem mindig is Katalin hercegné inspirált. Rengeteget tanultam tőle. Abban a nőben annyi kedvesség és szeretet van, mint egy ember egész testében. Önzetlen, és feladta átlagos életét, hogy a szeretett férfi mellett legyen. Tisztelem és csodálom őt. Sajnos egyszer sem tudtam vele találkozni. Pedig meg akartam mondani neki, hogy ő tartotta bennem a lelket a bátyám távozása után. Annyit segített, mikor elolvastam, hogy aznap mit cselekedett. Melyik otthont látogatta meg. Hogy sikerült őt lefotózni míg a gyerekeivel játszott. Képes volt megmosolyogtatni mikor senkinek sem sikerült. Egészen eddig.-pillantok gyorsan Tony-ra, de azonnal el is nézek.
