Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
,,Az embernek ámítás nélkül szembe kell néznie a rosszal, különben nem tudja, mi a valóság, és hogyan győzze le." -George Bernard Shawn
A hír miszerint a bátyám újra megtisztelt minket jelenlétével gyorsan terjedt. Az ország össze lakosa mára már tudja. Beleértve a turistákat is. Rengetegen szobroznak a hatalmas kapu előtt arra várva, hogy a bátyám mutatkozzon. Persze nem hibáztatom őket. Tíz éve senki nem látta, kíváncsiak arra hogy hogy nézhet ki. Én is kíváncsi voltam...Meg persze nem tudhatják, hogy nem lakik a palotában. Remélem ez a lelkesedés nem a visszatértének szól, mert akkor hatalmas bajban leszünk.
-Felség az édesapja azonnal beszélni akar magával.-mondja az egyik szobalányom. Éppen az ablakon tekintek ki a sok emberre akik kint állnak. Erre viszont felé fordulok.
-Nem mondta pontosan őfelsége, hogy miért hivat?-kérdezem tőle, bár van ötletem mit akarhat.
-Azt mondta őfelsége, hogy sürgős, és hogy nagyon elegánsan öltözzön fel a hercegnő mert hosszú napja lesz és rengeteg fontos emberrel fog találkozni. A ruháját már a gardróbjába raktam. Küldhetem a sminkest és a fodrászt?-kérdezi halkan.
Kevésszer láttam még ezt a lányt ezen a szárnyon. Ide nem léphet be ugyebár akárki. Eléggé fiatal, de nagyon szép vonású hölgy. Azért is álltam félre míg beágyazott, mert el tudom képzelni mennyire feszélyezheti a jelenlétem. Így hát nem is figyeltem míg dolgozik. Alapos és rendes munkát végzett.
-Köszönöm a tájékoztatást, és mondja meg nekik hogy tíz percet kérek.-mosolygok rá kedvesen. Meglepődik a magázódáson. Elvárom hogy megadják a tiszteletet, mert ezt belém nevelték, de ez nem jelenti azt hogy én nem adhatom meg a tiszteletet például egy szobalánynak. Sokat köszönhetünk a személyzetnek. Így hát nekik is kijár a kellő tisztelet és hála.
-Ahogy óhajtja hercegnő.-pukedlizik, és elhagyja a szobát. Vagyis elhagyná, de én még utána szólok.
-Hogy hívják?-kérdezem tőle.
-Amanda felség.-mosolyognom kell a nevén. Szinte egyezik az enyémmel.
-Köszönöm. Elmehetsz.-engedem útjára.
Miután kilép, nem is várok sokat hanem egyből a gardrób felé veszem az irányt. A ruha amely ott fogad engem is lenyűgöz. Persze huszonhét év alatt rengeteg csodás ruhát viseltem, de ez...Ez felülmúlta minden elképzelésemet. Egyszerűen elbűvölő.
Sötétkék, elegáns, könnyen tudok benne mozogni. Pont megfelelő ha egy parlamenti gyűlésre megyek. Nem mutat sokat, csak éppen annyit amely megengedett egy hercegnőnek. Nem garantálom, hogy így a nyár folyamán nem lesz benne melegem, de ez legyen a legkevesebb gondom.
