Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
„A múlt is fájhat, de az én filozófiám szerint vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle." -Oroszlánkirály
A főtér egy része már körbe volt kerítve. A fotósok és újságírók egy szép, piros, bársonyszalag mögött álltak. Az emberek, a kordon mögül, izgatottan, zászlóval a kezükben állnak, és várnak engem. Voltak turisták is akik csak arra voltak kíváncsiak hogy mi lehet ez a nagy felhajtás.
-Készen áll?-kérdezi Steve.
-Erre születtem.-kacsintok rá. Felnevet.
-Kérem.-fordulok Tonyhoz aki unottan néz rám.-Legyen mellettem.-mondom neki. Kérésemet komolyan veszi nem csak azért, mert ez a feladata, hanem azért mert talán megbocsátott nekem. Egy kicsit. Bár nem tudom hogy miért haragszik.
-Ahogy akarja felség.-biccent.
-Mi készen állunk ha maga is.-jön ide hozzá, az egyik biztonsági őr.
-Kész vagyok.-simítom le a szoknyámat. Ez olyan nyugtató mozdulat. Nem az hogy tökéletesen nézzek ki, hogy egy gyűrődés se legyen a ruhán. Ezt akkor szoktam csinálni ha ideges vagyok. És most van miért idegesnek lennem.
A biztonsági őr a kezét nyújtja, de valaki megelőzi őt. Tony gyengéden megfogja a kezemet, és felsegít az emelvényre. Majd elengedi a kezem, és kicsit távolabb áll tőle. Amint meglátnak, villogni kezdenek a kamerák, záporoznak felém a kérdések, és az emberek sikítoznak. Hiába szólok bele a mikrofonba, a tömeg nem csendesedik el. Így hát hátrébb lépek egy kicsit, és megvárom amíg megnyugodnak.
Mikor a zaj kezdett alábbhagyni visszaléptem, és előrehajoltam a mikrofonhoz.
-Köszönöm hogy eljöttek, erre a rendkívüli sajtótájékoztatóra.-mondom. Van aki sikítozik, de van aki csak diszkréten tapsol.-Szerinte, egyszerűbb ha maguk kérdeznek én pedig válaszolok.-az ötletemet helyeselték. Ezzel csak az volt a gond, hogy mindenki egyszerre kezdett el beszélni.-Kérem ne egyszerre.-mondom.
Mikor mindenki elhalgatott-végre-egy öltönyös újságíró szólalt fel.
-Mit gondol, ha megkoronázzál sikerül elvezetnie egy országot?
-Úgy gondolom, hogy van hozzá elég tapasztalatom. Éveken át Atyám mellett voltam. Részt vettem a fontosabb parlamenti gyűléseken, és néha még az ötleteimet is elfogadták. Sokmindent sajátítottam el ennyi idő alatt. Persze nem lennék egyedül. Ha szükséges, akkor segítségül hívnám a királyi családot, melyben a miniszter úr, és a volt uralkodó is benne van. Felügyelnék a döntéseimet.-mondom.
-Ha nem választják meg akkor ki lesz az uralkodó?
-Erről a kérdésről még nem nagyon beszéltünk, de véleményem szerint egy parlamenti tag.-erre néhányan nem tetszően felhorkannak.
