Ameerah Farsiris Medalain Kerrich Nenita szigetének a hercegnője, a trón várományosa. A családja hosszú időkön át uralkodott a szigeten, és a környező kisebb szigeteken. Először volt az, hogy a férfi örökös-Ameerah bátyja-lemondott a trónról. A köte...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,El kell választani az álmot a valóságtól, tudni kell, hol ér véget az egyik, hol kezdődik a másik." -Robert Bloch
-A bátyám.-felelem színtelenül.
Szinte hallom ahogy az álluk a padlót súrolja. Anyám szeme egyből fátyolos lesz. Nem a bátyám miatt. Őt már régen elengedte. A felém irányuló tette rendíti meg. Atyám arcán harag lobban. A többiek is hasonlóan néznek. A felém irányuló aggodalmuk mellett a szemükben a bátyám felé érzett mérhetetlen düh is látszik. Van egy olyan érzésem, hogy az első adandó alkalommal megölnék.
-Arról volt szó, hogy nem esik bántódása.-förmed rá Adriannra. Ő csak unottan bámul a bátyámra.
-Nem tűröm a szemtelenséget. A vért le lehet törölni a csinos kis pofijáról. A tenyerem nyoma pedig napok múlva eltűnik. Ha nem csinál semmi őrültséget, akkor ennyivel meg is úszhatja.-morogja Adriann.
-Még egyszer hozzá ne merj érni.-förmed rá a bátyám.
-Na idefigyelj!-kapja fel a vizet Adriann.-Itt én parancsolok. Te segítségért fordultál hozzánk. Tehát az van amit mondok vagy keservesen megjárod te is és a hercegnőd is. Világos?-kérdezi az arcába hajolva. A többiek nem láthatták őket, mert takarásban voltak. Egyedül csak a hangjukat hallották. Látom rajtuk, hogy a tehetetlenség majd' megöli őket.
-Mint a Nap.-feleli fogcsikorgatva a bátyám.
-Helyes.-húzódik vigyorra a férfi szája.-Csevegjetek csak. De utána elmondom a feltételeimet a családnak.-pillant rám gúnyosan.
Az ajtó hangosan becsapódik mögötte. A bátyám felém fordul, és az arcomhoz nyúl. Undorodva elhúzódom előle.
-Hozzám ne merj érni.-vicsorgom. Visszahúzza a kezét, és a képernyőre pillant. Nem bírja nézni a rá szegeződő dühös tekinteteket, ezért inkább újra felém fordul.
-Miért csinálod ezt?-kérdezi keményen apám.
-Neked nem tartozok magyarázattal.-dörren rá.
-De nekem igen. Kiálltam melletted. Tartozol nekem annyival, hogy megmondod mi a francért raboltattál el!-támadok neki. Meglepődik a hevességemen.
-Egy hercegnő beszélhet így?-kérdezi hitetlenkedve.
-Egy testvér elrabolhatja a testvérét, és fogva tarthatja?-kérdezek vissza. A szavaim csak úgy csöpögnek a gúnytól.
-Mondtam neked, hogy nem hagyom hogy tönkre tedd az életedet.-sóhajt fel megadóan, és beszélni kezd.-Mindenképpen meg akartam akadályozni, hogy a trónra ülj.-már megint itt tartunk.
-És ezért el kellet raboltatnod a Hydrával?!-dörrenek rá.-Mit ajánlottak neked?-kérdezem vészjóslóan csendesen. Direkt nem hagyom a többieket szóhoz jutni, mert még olyat mondanának amit később megbánnának. Látszik rajtuk, hogy egy hajszál választja el őket attól, hogy robbanjanak.
