A fogadást érvényesítették. SeoYeon biztos volt magában, csakúgy, mint JongHyun. Míg a lány eltántoríthatatlan volt álláspontjától, miszerint a fiúk nem tudnak összeszedni százharminc szavazatot; addig JongHyun szintén magabiztosan tudta, hogy nem csak meglesz az a szám, amit SeoYeon elvárt, de még túl is szárnyalják majd, így a szemeszter végéig biztosítva lesz a kényelme a lány által. HaEun és MinRee már nem volt annyira magabiztos, mint harmadik társuk, ellentétben a másik két fiúval. Tudták, hogy barátjuk meglehetősen jó alkut kötött, amit meg is nyernek. Ők csak nyerhetnek. Szolgákat. Három teljes hónapra.
A fogadás érvényesítése után a három lány sietve elhagyta az iskolai klubot, meg sem álltak a kollégiumi szobájukig. A két fiatalabb folytonosan nyüstölte a harmadikat, miszerint adjon magyarázatot a tettére, de SeoYeon hajthatatlan volt. Végül – mikor már biztos falakon belül voltak mindannyian – a lányokkal szembe fordult. A tekintete rémült volt, egész testében reszketett. Mintha csak egy őszi falevél lenne, akit egyetlen lágy szellő is képes elszakítani a faágtól.
- Unnie? – MinRee vonásai nyugodtak meg elsőként – Minden oké?
- ... – SeoYeon vízszintesen megrázta a fejét.
- Mi bajod? Eddig olyan magabiztos voltál – jegyezte meg HaEun, az ő vonásai is ellágyultak.
- ... – SeoYeon még mindig képtelen volt megszólalni.
- Mi lett veled, Unnie? Mondj már valamit! – MinRee a lány karjaira fogott, és megszorította őket.
- Én csak... csak... öhm... én...
- Ugye nem bizonytalanodtál el? – kérdezte rémülten MinRee.
- Nem a bizonytalanság – motyogott össze-vissza. – Csak. Annyira. Úgy. De olyan nagyon!
- MIT?! – kiáltották egyszerre a lányok.
- Hm? – pislogott maga elé, majd a lányokra.
- Mit olyan nagyon, Unnie? – pillázott HaEun.
- Olyan nagyon megcsapnám! Úgy képen töröltem volna! Úgy pofán nyomtam volna a vigyorával együtt! Olyan nagyon viszketett tőle a tenyerem! Olyan rohadtul idegesítően magabiztos! Olyan egy öntelt majom! Olyan! De én úgy megcsaptam volna! Aztán meg úgy – SeoYeon hirtelen elhallgatott, arca vörösleni kezdett.
- Aztán, mi? – értetlenkedett HaEun.
- Hah? – nyelt egy nagyot. – Mi aztán mi? Mi van?
- Igen, Unnie! Mi is ezt kérdezzük!
- Öhm. Inkább feküdjünk le aludni, reggel korán kelünk – hátat fordított a lányoknak, és a szobája felé sietett.
Pechjére HaEun mindkettejüknél gyorsabb volt, ha futni kellett, vagy elébe kellett vágni valakinek. Most is így történt. SeoYeon alig lépett kettőt, már a legfiatalabb előtte volt, és elállta a parányi közlekedőt, hogy véletlenül se tudjon menekülni a vallatás elől. MinRee is HaEun mellé lépdelt, és összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt. Mindketten kérdőn méricskélték SeoYeon arcát, aki rémült nyusziként pislogott rájuk.
- Na? Beszélsz végre? – sürgette őt HaEun.
- Nincs mit mondanom. Tök feleslegesen álljátok el az utat.
- Mit akartál csinálni a makival, miután megcsapkodtad? – faggatózott MinRee.
- Semmit! – vágott vissza pironkodva. – Csak felpofozni, és leverni az egóját! Azt akartam! Semmi mást.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
✔ Selfish love (SHINee ff) ✔
ФанфикBármikor, bármelyik pillanatban elhagyhat minket a szerencse. Elég egyetlen, máshogyan hozott döntés, és mindent átírunk az Élet Nagykönyvében. Nem kivétel ez alól a Woo Zeneakadémia sem. Diákjai kimagasló tehetséggel bírnak, és az ott végzetteknek...
